Néhány hete Amerikában egy nő feljelentést tett párja ellen, aki agresszív módon lékelte meg a vacsorára szánt dinnyét. Nem tudjuk, lett-e bármilyen következménye a feljelentésnek, a hír hangulata azonban meglehetősen cinikus volt, és minimális együttérzést sem tanúsított a segítséget kérő nő irányába.

A meg nem értés, a cinizmus és a közöny ebben a helyzetben nem meglepő. A párkapcsolati agresszió kevésbé ismert formája ugyanis a rejtett erőszak, a megfélemlítés, vagyis az a magatartás, amikor a bántalmazó fél nem üti meg ugyan a másikat (ott abban a szituációban), de szavaival, mozdulataival, a környezet és a környezet tárgyai felé való agresszióval fejezi ki indulatait és szándékát párja felé. Igen, lehet olyan eset, amikor az agresszor a másik telefonját töri össze, széttépi, elégeti a ruháit, kidobja a macskát az emeletről, vagy annyira dühödten lékeli meg a dinnyét, hogy a másik testi bántalmazás nélkül is érti, mit akar kifejezni a párja. A megfélemlítésre törekszik, és el is éri azt. 

Forrás: Thinkstock

Vagyis az említett eset, amikor a nő a rendőrségnél keresett védelmet, a legkevésbé sem humor tárgya. Nagy valószínűséggel nem túlozta el az érzéseit, és jogos volt a félelme: párja pontosan azt a helyzetet jelenítette meg nagyon is plasztikusan a "legyilkolt dinnyével", ahogy el fog bánni vele is, ha továbbra is ellenáll. A legtöbb esetben a bántalmazó ugyanis a megfélemlítést teljesen elfogadott eszközként használja arra, hogy érvényesítse akaratát a másik felett. 

A megfélemlítés azonban csak az egyik - bár kifejezetten hatékony módja - a pszichológiai bántalmazásnak. Akadnak egyéb - bár az előzőnél kevésbé brutális módszerek is - a másik megtörésére:

Sértegetés, elutasítás

A sértegetés célja a másik önbizalmának megtépázása és a megalázás. Akit sokat sértegetnek, az egyrészről előbb-utóbb elhiszi, hogy ő valóban "ostoba", semmirekellő, "kurva", vagyis a folytonos sértegetés és elutasítás tökéletesen lerombolja az önértékelését. Ennek nyomán szinte könyörög a másik elismeréséért, aki persze nem dicséri semmiért, sőt kedveskedését, közeledését hárítja. Elutasító magatartása azt üzeni a másiknak, hogy értéktelen számára, sőt másnak sem kell majd soha.

Forrás: Thinkstock

Lekezelés, mellőzés

A lekezelés egyik eszköze a cinizmus és a gúny. A bántalmazó gyakran figurázza ki párja külsejét, belső tulajdonságait, magatartását. Utánozza a mozdulatait, a hangját, szóhasználatát és kineveti gyengeségeiért. Nagyon gyakran társaságban is megalázza azzal, hogy elárulja baklövéseit, felhívja a figyelmet a hibáira, nem engedi megszólalni, ha mégis megteszi, lehurrogja, gúnyosan kineveti véleményéért. Ha a bántalmazott ezt szóvá teszi vagy védekezik, akkor megvádolja azzal, hogy nem érti a humort. A bántalmazott fél gúzsba kötve érzi magát, hiszen nem tud védekezni. A másik nagyon is célravezető eszköz a másik mellőzése. Ebben az esetben a bántalmazó fél például kizárja párját a közös életüket érintő döntéshozásból - nem szólhat bele abba, hogy mire használják fel a pénzüket (ha saját keresete van afölött sem dönthet), esetleg úgy szervez programokat, hogy abba szándékosan nem vonja bele a párját. Ez természetesen nem arról szól, amikor valaki csap egy nő nélküli estét a haverjaival, de arról már igen, amikor úgy szervez le egy külföldi utat, hogy azon a párja nem vehet részt. A lényeg, hogy a másik véleménye, akarata és érzései nem számítanak.

Birtoklás és büntetés

Percről percre való beszámoltatás, a mozgástér korlátozása, a környezettel való kapcsolattartás, a kommunikáció feletti teljes kontroll jellemzi a birtokló felet. A bántalmazó ellenőrizheti a másik öltözködését (túl szűk a szoknya, ebből kinn van a melled), emberi kapcsolatait (miért beszélgettél azzal az emberrel, mit mondtál neki), vagy korlátozza párja telefonhasználatát - például nem fizeti be a számlát, hogy a másik ne tudja emberi kapcsolatait ápolni, távol lévő szeretteivel való érzelmeit megélni. Ha a szó nem használ, jöhet a következő fokozat, a büntetés. A büntetés formái igen változatosak lehetnek - ez függ a pszichológiai bántalmazó személyiségétől is, de az érzelmi zsarolás elsőrendű eszköz. Előfordulhat, hogy magára hagyja a másikat, tüntetően hátat fordít, nem kommunikál vele, átnéz rajta, vagy szándékosan nem segít, amikor a másiknak nagyon is szüksége lenne a segítségre. Végső soron azt fejezi ki, hogy a másik nem érdemli meg a szeretetet, értéktelen és bármikor lecserélhető valaki másra. A tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy a bántalmazott fél - iskolázottságtól függetlenül - sokáig el is hiszi, hogy az agresszor viselkedése jogos, és ő teljes mértékben megérdemli a megalázó, bizonytalanságot és fájdalmat okozó bánásmódot. 

Amennyiben felismered saját kapcsolatodban a fenti jeleket és érzed, magadtól, a saját erődből nem tudsz változtatni a helyzeten, akkor kérj segítséget a környezetetben lévő szakemberektől, vagy hívd a mobilról is hívható 116-123 ingyenes, lelki elsősegély számot!