Önbecsülés – ha beírjuk ezt a szót a keresőbe, máris önismereti kurzusok garmadája és önsegítő könyvek százai kínálják magukat annak ígéretében, hogy segítségükkel mi, nők újra meg tudjuk élni a nőiességünket, visszaszerezzük önbizalmunkat, és teljes értékűvé válhatunk ismét. Vajon mi siklott el, és hol kell keresni a megoldást?

Felöltözni és sminkelni egy újabb lájkért, belemenni egy kapcsolatba, mert „párban jobb az élet”, lefogyni, mert a nő karcsún az ideális, mindeközben jó feleségnek, szeretőnek, munkatársnak, háziasszonynak lenni ahhoz, hogy teljesnek érezhessük az életünket. A törekvés mindenképp értékelendő, ám egyáltalán nem ritka, hogy eközben éppen a lényeget felejtjük el: hogyan is kell boldognak lenni? 

Forrás: Dreamstime

A boldogság ugyanis nem a külső világ által küldött visszajelzések függvényében fejlődik és rögzül. A boldogság egy állapot, amit mi hozunk létre saját magunkban – mindebben pedig nagy szerepe van annak, hogy mi hogyan is látjuk azt a nőt, aki visszanéz ránk a tükörből. Akár szép smink és legutolsó divat szerinti ruha nélkül is. 

Az ego és az önbecsülés harca 

A boldogság nem lájkokban és követőkben mérhető – mindezek az ego táplálásához kellenek. Az ego másokhoz hasonlítja magát, nem befelé, hanem kifelé figyel, és a visszajelzésekből táplálja magát.  Mivel számára nincs olyan, hogy elég, emiatt sosem elégedett, a boldogságot pedig hírből sem ismeri. 

A boldogság állapota sokkal inkább összefügg azzal, mennyire bízik magában az illető ahhoz, hogy elhiggye: ő értékes, érdemes a szeretetre, és ehhez nem kell mindennek és mindenkinek megfelelnie. Elég csupán magának. Ez az önbecsülés első és legfontosabb szabálya. 

Az önbizalom nem másoktól ered

Az önbecsülés alapja az egészséges önbizalomnak. Ez nem önteltséget jelent, hanem inkább a „tisztán látás” képességét. Tudjuk, mik az erősségeink, tisztában vagyunk a gyengeségeinkkel, a hibáinkkal, és mindezzel együtt tudjuk szeretni és elfogadni saját magunkat. 

Forrás: Dreamstime

Be tudjuk ismerni, ha tévedtünk, ha kell, bocsánatot is kérünk érte, ugyanakkor mi magunk is képesek vagyunk a megbocsátásra másokkal szemben.  Örülünk a dicséretnek, de nem ezek függvényében mérjük magunkat. Nincs bennünk megfelelési kényszer, ami nem engedi, hogy elégedettek lehessünk végre önmagunkkal. Aki a külső világban keresi az önbizalmát, az tévúton jár – ennek alapjait saját magunkban kell lefektetni. 

Elég vagyok! 

Az önbecsülés gyökerei gyermekkorunkból táplálkoznak. Azok, akik már ekkor elsajátítják önmaguk szeretetének képességét, felnőttként kevésbé érzik úgy, hogy mások megerősítése és dicsérete kell ahhoz, hogy jól érezzék magukat a bőrükben.  Akik valamilyen oknál fogva nem kaptak elég szeretetet és megértést gyermekkorukban, nagyobb valószínűséggel próbálják megtalálni a boldogságot a párkapcsolatban, a munkájukban vagy más, magukra kényszerített szerepben. 

Pedig mindezeket saját magunkban kell keresnünk és megtalálnunk. Az egészséges önbecsülés fejleszthető és tanulható, akár egyedül, akár szakértő segítségével látunk hozzá, már az elhatározást követően bízhatunk az eredményességünkben.