Nagyra nőj ám! – mondogatja mindenki a kisgyerekeknek, de vannak kóros esetek, amikor ez túl jól is sikerül, és megkeseríti az óriássá váló betegek életét. A világ legritkább és legkülönlegesebb betegségeiről szóló új cikksorozatunkban a progéria után most a gigantizmus következik.
Az orvosi szakszóval gigantizmusnak nevezett betegséget magyarosan óriásnövésnek is szokták emlegetni, és nem véletlen az asszociáció a mesék hatalmas termetű szereplőire. (Sőt, könnyen lehet, hogy a mesék legendás lényeinek mintájául is egyszerűen régi korok gigantizmusban szenvedő emberei szolgáltak.) Az ezzel a betegséggel küzdők ugyanis már gyerek-, vagy kora kamaszkorban elérhetik a 2 méteres testmagasságot, felnőttként pedig akár 260-270 centiméteresre is megnőhetnek. Ez a testméret azonban már túl van azon, mint ami a legtöbb emberi szerv működése számára optimális, ráadásul nem is arányos módon nőnek meg a gigantizmusban szenvedők, így számos egészségügyi panaszt okoz nekik a betegségük, a nyilvánvaló mindennapi praktikus problémákon kívül.
A gigantizmus oka a növekedési hormon túltermelődése, aminek oka a legtöbb esetben az agyalapi mirigy jóindulatú daganata, de okozhatja akár genetikai mutáció is. Akkor jelentkezik, amikor a beteg teste még egyébként is növekedésben van, ezáltal pedig a még nem szilárd csontszerkezetet extrém méretűre is tudja nyújtani. Megelőzni nem nagyon lehet, mivel a tüneteiből lehet csak felismerni. A gigantizmusban szenvedő gyerekek nagyon hirtelen nagyon sokat nőnek, messze kimagaslanak a kortársaik közül, a tartásuk rossz lesz, gerincferdülés is felléphet náluk, fájnak a végtagjaik, zsibbadásra panaszkodnak, erőteljesebben szőrösödnek és izzadnak, jellemző náluk a fáradékonyság és alvászavar, sokszor a fogaik is szétállva nőnek, és lila foltok jelentkezhetnek a bőrükön. Időben felismerve a gigantizmus kezelhető, tumor esetén sebészeti úton és kemoterápiával, vagy gyógyszeres hormonkezeléssel. Ha azonban a beteg nem kap megfelelő kezelést, nem csak a teste deformálódik az extrém növekedés miatt, de a várható életkora is az átlagosnál jelentősen rövidebb lesz.
Létezik hasonló betegség felnőttkorban is, ekkor azonban már nem gigantizmusnak, hanem akromegáliának hívják a növekedési hormon túltermelődését. Jellemzően 30 és 50 éves kor között kezdődik, és mivel ekkor már a csontok növekedési zónái lezárultak, nem a testmagasságra lesz hatással. Ilyenkor a csonton nem megnyúlnak, hanem lassan deformálódnak, ami miatt sokszor évek telhetnek el a betegség felismeréséig. Az akromegáliában szenvedők arcvonási eldurvulnak, előugró álluk alakul ki, a kezük és lábuk nagyobbá válik (jellemző tünet, ha felnőttként nagyobb gyűrűre, kesztyűre, cipőre lesz szükség), a hangjuk mélyebb lesz, megvastagszik a bőrük, sőt a szemet az aggyal összekötő idegpályák nyomás alá kerülésével romolhat a látásuk is.
A valaha élt egyik leghíresebb gigantizmusban szenvedő beteg André René Ruszimov, közismertebb nevén André The Giant („André az Óriás") volt. Bolgár és lengyel emigráns szülők gyerekeként született 1946-ban Franciaországban, és már újszülöttként 6 kilót nyomott, később pedig extrém gyorsasággal növekedett, 12 éves korára például 191 cm magasra nőtt. A húszas évei közepén diagnosztizálták nála a betegséget, ekkoriban már hivatásos pankrátorként kamatoztatta Japánban a különleges testi adottságait, vagyis a 224 centis magasságát és a 236 kilós súlyát. Hamarosan Amerikában is felfigyeltek rá, és a korszak legnagyobb pankrátorsztárja, Hulk Hogan ellenfeleként vált híressé a nyolcvanas években. Filmekben is szerepelt, többek között a Conan, a pusztítóbanArnold Schwarzenegger oldalán, valamint A herceg menyasszonya című korszakos fantasy-ban, melyben – mily meglepő – egy óriást játszott. A forgatás idején pedig külön ember vigyázott rá a környékbeli kocsmákban, ugyanis képes volt alkalmanként akár 100 sör elfogyasztására is, ami után kidőlve viszont veszélyeztette a vendégeket. 46 évesen álmában, szívroham következtében hunyt el, ami összefüggésben állt az alapbetegségével.