Ha Olaszországba készülsz az idén, az útikönyvek 10 legfontosabb kifejezése között biztosan ott találod majd a mangiare (enni) igét. Minél délebbre mész a csizma szárán, annál inkább jegyezd meg ezt a szót!

Egy dél-olasz pasticceria változatos módon elégíti ki minden vágyunkat. Akármelyik kis faluban is robbanna le a Vespád, mindenhol friss, jó minőségű finomságokat találsz. Reggelire a legjobb választás a nutellás cornetto (kroaszan) és cappuccino kombináció, nyáron azonban a granita (granita) meleg brióssal a tradicionális reggeli, különösen Szicíliában, ahol mindent mandulával vagy pisztáciával esznek. A granitából is érdemes megkóstolni elsőként valamelyiket, és csak ezután az epres, kávés, csokis, citromos ízesítésűeket. Állítólag a középkori Messinában az Etna havát citrom levével ízesítették, ez volt a mai granita őse.

Thinkstock

Talán még ennél is szicíliaibb sütemény a minne di vergine (a szűz melle), amelyet állítólag Catania védőszentjének, Szent Ágotának a levágott melle után neveztek így el. Ő ugyanis Krisztus iránt érzett szerelmét testének megcsonkításával próbálta bizonyítani. 1575-ben pedig megtiltották, hogy továbbra is a kolostorokban készítsék a tagadhatatlanul mell formájú édességet. Friss juhtúróból készül (mint általában minden szicíliai sütemény), enyhén keserűmandula ízű, mint az üldözött szerelmesek csókja. A fehér cukormázzal bevont halmocskák közepén egy szem kandírozott cseresznye hegyesedik.

Itt van még a martorana, amely úgy néz ki, mint egy igazi gyümölcs vagy zöldség, csak épp marcipánból és jó adag színezékből készül; a töltött fánktészta, az iris, bőséges tölteléke általában pudingszerű, főzött csokoládé- vagy vaníliakrém, ó, és a rumban és mézben tocsogó baba, meg a cassata, az ünnepi ruhába bujtatott édességkirálynő, és végül, de nem utolsósorban a canollo. A rangosabb helyeken a szemed előtt töltik bele a henger alakú ostyába a tölteléket, a lágy, cukrozott juhtúrót, hogy ne legyen tocsogós a tészta.

Ha időközben megszerelték a Vespád, vagy valamelyik segítőkész olasszal eljutottál a következő városig, érdemes benézni a piacra. Amennyiben a helyi őstermelők óbégatásából nem derülne ki, elárulom, többnyire minden 1 euróba kerül. Amit egymás közt beszélgetnek az árusok, ne keresd a szótárban, általában dialektusban beszélgetnek, de ha szőke a hajad, magas a termeted vagy csak egy kicsit is csodálkozó a tekinteted, abban biztos lehetsz, hogy egy bjutifult minimum kapsz a portéka mellé. A húsok többsége szabadon kiterítve kínálja magát, a látszat kedvéért helyenként néhány lusta ventilátor legyezgeti őket, de az embernek az az érzése van, nem lehet tőlük baja. És tényleg nem. Ha nem is értesz a halhoz, akkor is kötelező elmenned még a halpiacra. Amire készülj fel: méter hosszúságú kardhalfejek, köpködő kagylók és természetesen tömény halszag. A csokor petrezselymet és citromot általában ugyancsak ingyen kapják a vásárlók.

Thinkstock

Délben érdekes módon az olaszok nem esznek túl nehéz ételeket. Az egyik kedvencem a piramis alakú arancino. Rizsből és raguból készült csemege, amelyet ropogós panír borít. Tipikus take-away kaja, selyempapírba csomagolva. Persze ennek is rengeteg típusa létezik a spenótostól kezdve a pisztáciáson át a mozzarellásig. A vegetáriánusoknak sem kell megijedniük. Ugyan előszeretettel fogyasztanak húst a déliek, a sajttal, padlizsánnal, hagymával, paradicsommal és a már említett spenóttal készült sfoglia, amit talán töltött leveles tésztaként tudnánk lefordítani, gyorsan csillapíthatja az éhségüket. Ha az a típusú vega vagy, aki külföldön olykor-olykor vétkezik, akkor mindenképp vegyél húsz dekát (due etti) a mortadellából. Ha láttad Sophia Loren főszereplésével a La mortadella című filmet, tudod, miről beszélek, ha nem, itt az ideje, hogy megtudd.

Vacsorát általában fél kilenctől szolgálnak fel, ezért a korai estebédhez szokott gyomroknak mindenképp érdemes még egy arancinót, a bátrabbaknak egy-egy lóhúsos paninót (szendvics) elfogyasztaniuk. A lóhús fogyasztásának hatalmas hagyománya van. Pisztáciával és sajtkrémmel lágyított kis fasírtok (polpetti), vagy hagymaszár köré tekert szalonnával durvított változat, netán egy pikáns pepperoncinós, fokhagymás pácban áztatott szelet? Mindegyiket megtalálod a faszén és a csöpögő zsír füstjétől megtelt utcákban.

Ha étterembe mész, előételként érdemes megkóstolni a köményes kolbászt, a friss túrót és a különféle módon elkészített olívabogyót, gombát, padlizsánt, sajtot, különösen az érett bölénysajtot. Ezt követően egy kis könnyű tésztát illik rendelni, majd valami húst salátával. Persze lehet pizzát is, nem fogsz csalódni. Ha azonban pizzázni Nápolyban támadna kedvünk, érdemes felkészülni a hosszú várakozásra, de megéri, elvégre Nápoly a pizza szülőhelye. És akkor még nem ittunk... Bár az olaszoknál nincs zéró tolerancia, és az is megesik, hogy az olasz férfi járni már nem tud, de vezetni igen, azért te kösd le egy pálmafához a Vespád, rendelj egy kancsó vörösbort a vacsora mellé, utána pedig mindenképp egy kis limoncellót vagy amarettót, és ne törődj a szuvenírrel, ami a hasadon gyűlik, itthon legalább lesz mire emlékezni a konditeremben.