A Michigan Egyetem kutatói arra figyelmeztetnek, hogy azok az óvodás korúak, akik nem éreznek megbánást azután, ha valami rosszaságot tettek, illetve akiket egyáltalán nem érdekel, hogy a szüleik dühösek-e rájuk, később, tinédzserként, illetve felnőttként nagy valószínűséggel válnak agresszívvá és erőszakossá.

Amint azt a kutatást vezető Rebecca Waller kifejtette, az óvodás korúak körében viszonylag kevés elemzés született eddig e téren, pedig ez a korosztály igen gyors testi és fiziológiai változásokon megy át. A szülők számára ez egy igen nehéz időszak, de éppen ekkor lehetne a leginkább a jó irányba terelni őket és a helyes viselkedés alapjait elsajátíttatni velük.

Forrás: Thinkstock

Az óvodások három típusa

A tanulmány készítse során a szakemberek három típusát különítették el a hároméves gyerekek viselkedésében jelentkező problémáknak. Az első az ellenkező magatartás, az ilyen gyerekek gyakran dühösek, frusztráltak és nehezen szabályozzák az érzelmeiket. A másik a figyelemzavaros-hiperaktív viselkedés, akik ebbe a csoportba tartoznak, azok nehezen tudják a figyelmüket egy adott feladatra összpontosítani. A harmadik az érzéketlen, érzelemmentes viselkedés, az ide tartozó gyerekek nem éreznek együtt másokkal és nem éreznek bűntudatot a helytelen viselkedésük miatt.

Amitől minden szülő retteg: pszichopata lesz a gyerekből
Először is hihetetlenül ingerlékenyek ezek a gyerekek, és mindig előbb cselekszenek, mint gondolkoznának. Rögtön, ész nélkül rávágják a választ az óvónő vagy tanítónő kérdésére, az utcán pedig például átmennek a piros lámpánál. Nem gondolkodnak, pedig az 'eszük meg volna hozzá'. Állandóan több felügyeletet igényelnek, mint az életkorukból következne. Nagyon fontos jel az empátia teljes hiánya is. Hároméves kor fölött ennek már jelen kellene lenni a gyerek viselkedésében. Újabb tünetként megjelenik az intenzív figyelemkereső magatartás, például agresszív bohóckodásban vagy a látványos agresszivitásban” – mondta Ranschburg Jenő pszichológus.
Forrás: Thinkstock

 Fontos, hogy figyeljünk!

A fenti viselkedéstípusok már nagyon korán jelentkeznek, és ha valakinél nem történik meg időben a közbeavatkozás, akkor annak később már szinte lehetetlen változtatni a viselkedésén. A különféle típusok más-más fajta kezelést igényelnek, ám ha valaki időben segítséget kap, annál jelentős előrelépéseket lehet elérni. Éppen ezért nagyon fontos, hogy amint a szülő vagy a gyerekkel foglalkozó pedagógus azt érzi, hogy egy gyereknél a fenti problémák közül bármelyik jelentkezik, időben tegye meg a szükséges lépéseket, mert ezzel elkerülhetővé válik, hogy később az illető képtelen legyen beilleszkedni a társadalomba és elsajátítani annak szabályait.

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu
Mit mond a szakértő?
Majsai László pszichopedagógus, a Life.hu szakértője szerint a gyerekek alapvetően példakövető teremtmények: „Viselkedési paneleinket a minket körülvevő – először szűk, majd egyre táguló körű – közösségtől lessük, tanuljuk el (szülők, család, rokonság, első nevelési, nevelődési csoportok). Meghatározó és alapvető személyiségvonásaink életünk első 5-6 évében alakulnak ki. Utána már csak 'nyirbálni-pofozgatni' képes a számunkra referencia értékű világ (a szülők, a nevelők, a barátok, no meg az élethelyzetünk, körülményeink és az átélt események).