Mivel folyamatos diétázásban vagyok, nem volt bennem félsz, amikor elvállaltam a novemberi kihívást, ami a lift mellőzéséről és a lépcső használatáról szól. Íme, az én harmincnapos kihívásom.

Egy nő, aki nincs a legszerencsésebb alkattal megáldva, tudja, hogy a diéta és a testmozgás elengedhetetlen mindennapi feladat... Éppen ezért vállaltam el azt a kihívást, hogy egy teljes hónapon keresztül kizárólag lépcsőn közlekedhetek. Hogy sikerült-e teljesíteni a feladatot? Őszintén szólva, nem teljesen. 

Amikor november 1-jén belevágtam, nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz. A legnehezebb az volt benne, hogy folyamatosan észben kellett tartanom, hogy a már berögzült mozgólépcső és lift helyett a lépcsőt válasszam. 

Lift helyett válaszd a lépcsőt, és formáld a tested!Forrás: Thinkstock

Jótékony hatás 

Nem véletlen, hogy az edzőtermek egyik kedvelt kardiógépe a lépcsőzőgép. Elképesztően szépen formálja a popsit, a combokat és a vádlit is, arról nem is beszélve, hogy megemeli a pulzusszámot, és ezáltal szépen égeti a zsírt is – az egész testünkről. Hiszen tudjuk, lokális zsírégetés nem létezik! 

A rendszeres lépcsőhasználat pedig szintén ezt az eredményt hozza, amennyiben az ember kellő odafigyeléssel és elszántsággal rendelkezik, már napi pár perc gyaloglás is szuper eredményeket hozhat. (Én is észrevettem némi változást magamon.) 

Napi néhány perces lépcsőzéssel is elérheted a vágyott alakotForrás: Dreamstime

A feladat teljesítése 

Bevallom, sokszor esett nehezemre korán reggel háromemeletnyi lépcsőt megmászni, és volt olyan is, amikor elgyengültem, és a liftet választottam. Alattomos dolog ez a lustaság, olykor győzedelmeskedik még akkor is, ha az ember elszántan küzd ellene. Igyekeztem a bevásárlóközpontokban, az otthonunkban és a munkahelyen is inkább gyalog közlekedni, a liftet pedig nagy ívben elkerülni. Mint általában, a kezdeti lelkesedést egy erősebb visszaesés követte, majd a „nehogy már feladjam” érzés után ismét motiválttá váltam... Így hullámzott a lépcsőhöz való viszonyom egy teljes hónapon át. 

Bár nem végeztem el százszázalékosan a feladatomat, mégsem érzem azt, hogy kudarcot vallottam volna. Szerintem a legfontosabb az, hogy rájöttem arra, ha nincs időm elmenni edzeni, akkor is át tudom mozgatni a testem, mégpedig a legegyszerűbb és leghétköznapibb módon: gyalog közlekedem. Egy megállóval előbb szállok le, két emelettel többet mászok meg – ezek mind-mind az egészségemet szolgálják, és nem mellesleg hatékonyan formálják a testemet is. 

Hajrá, lányok! Lépcsőzésre fel! Már napi néhány perc is csodákra képes!