Anna Wintour története példa nélküli: a 68 éves főszerkesztő 30 éve ül a divatvilág trónján és formálja az emberek ízlését, stílusát. De honnan indult és hogyan tette a világ első számú divatmagazinjává a Vogue-ot? Eláruljuk!

Anna 1949. november 3-án született Londonban. Édesapja a London Evening Standardnál dolgozott, és hasonlóan keménykezű szerkesztő hírében állt, mint ahogyan később lánya is az lett. Nem is akármennyire, hiszen határozottságáról és erélyességéről már most legendák szólnak. Hiába, az alma nem esett messze a fájától. Az újságírói véna mellett a divat iránti érzékenysége és rajongása tette Annát azzá, aki ma.

Anna Wintour, az amerikai Vogue főszerkesztőjeForrás: Getty Images

Már tizenéves korában megmutatkozott az a különc és merész stílus, amivel aztán a brit, majd az amerikai Vogue magazinokat is megreformálta. Tizennégy évesen az iskolai egyenruha ellen lázadt, a makacs ellenállása pedig odáig fajult, hogy az egész oktatási rendszert otthagyta. Ekkoriban, 15 éves korában vágatta magának azt a bubifrizurát, amit azóta is hord. Fiatalabb éveiben kisebb-nagyobb változtatásokat még eszközölt ugyan rajta, de most már évtizedek óta szinte változatlan a haja. A védjegyévé vált fazont tehát még szinte gyerekként találta ki. Valószínűleg már akkoriban is olyan eltökélt volt, mint ma, 68 évesen.

Miután otthagyta az iskolát, a Harrods áruházban kezdett dolgozni, közben pedig belevetette magát a londoni klubok életébe: oda járt, ahova a kor leghíresebb bandái, mint a Beatles és a Rolling Stones. Beszámolók szerint Annának imponáltak az idősebb, jó kapcsolatrendszerrel bíró férfiak, és első szerkesztőségi munkáját is egy hasonló kapcsolatán keresztül szerezte meg.

A divatvilág rettegett nagyasszonya Sandra Bullock társaságában a Mercedes-Benz Fashion Weeken (2003.)Forrás: Getty Images

1970-ben a Harper's & Queen magazinnál lett szerkesztőségi asszisztens. Néhány év után azért mondott fel, mert elhatározta, hogy New Yorkba megy, ahol végül a Harper's Bazaarnál kezdett dolgozni divatszerkesztőként. Már itt is számos újítást vezetett be, egyedi látásmódjára sokan felfigyeltek, karrieje mégsem tartott sokáig a magazinnál, kilenc hónap után kirúgták. 1983-ig több lapnál is dologozott, amikor jött az első igazán nagy lehetőség: a Vogue kreatív igazgatója lett. Habár a ranglétrának még nem a legmagasabb fokán állt, máris elhíresült kemény munkatempója és könyörtelen, szigorú természete. Két évvel később a brit Vogue főszerkesztői posztját ajánlották neki, amit természetesen el is fogadott. A lapot teljesen átalakította, a legtöbb munkatársát lecserélte, és új irányvonalakat jelölt ki

Alig tartott három évig ez az időszak, 1988-ban ugyanis felkérték az amerikai Vogue főszerkesztőjének. Ekkor férjével, a gyermekpszichológus, Davis Schafferrel és immáron két pici gyermekükkel visszaköltöztek New Yorkba. Férjével egyébként 1999-ig tartott a házasságuk, nem sokkal később Anna Shelby Bryan üzletemberrel kezdett randevúzni, akivel ma is egy párt alkotnak.

Shelby Bryan és Anna WintourForrás: Getty Images

Hamarosan 30 éve lesz, hogy az akkoriban mélypontot élő Vogue főszerkesztői székébe került Anna Wintour, aki mindent megváltoztatott: új szemléletmódot, merészséget, különcséget hozott a laphoz. Az első, 1988-as novemberi címlapon például egy famernadrágot viselő modell pózolt, amire korábban soha nem volt példa. A farmerhoz egyébként egy 10 ezer dolláros Christian Lacroix pólót adtak a modellre, akit ráadásul külső helyszínen fotóztak. Korábban minden címlapfotó stúdióban készült. Később azt is ő ismerte fel elsőként, hogy a címlapra nemcsak modelleket lehet fotózni, hanem énekesnőket és színésznőket is, de még a Kim Kardashian Kanye West páros előtt is utat nyitott, amivel minden idők legmagasabb példányszámát adták el: több mint félmillió kelt el belőle, holott Beyoncé is "csak" 350 ezret hozott.

A legnagyobb példányszámban elkelt Vogue címlapja Kim Kardashiannal és Kanye WesttelForrás: Vogue

Anna Wintour sok modellt és annál is több tervezőt támogatott főszerkesztőként. John Galliano, Michael Kors és Marc Jacobs is azok között van, akiket még újoncként felkarolt a magazinban. Abból is látszik, hogy a divat és a művészet az élete, hogy erre nemcsak időt, de bármennyi pénzt is képes rákölteni. Rengeteg szervezetet és eseményt támogat, ami ennek szellemében született. Azt pedig, hogy a tervezők számára mit jelent Anna Wintour, talán a Balenciaga egykori és a Louis Vuitton jelenlegi tervezője, Nicholas Ghesquière foglalta össze a legjobban. Ő nyilatkozta korábban, hogy egy-egy kollekció tervezése során mindig eljön az a pont, amikor a tervezők megkérdezik maguktól: fog ez tetszeni Annának? „Aki ennek az ellenkezőjét állítja, az hazudik" - mondta. 

Habár az első címlapon még bevállalta a noname farmert, ma már sokan sznobizmussal, elitizmussal vádolják a keménykezű főszerkesztőt, aki egyes vélemények szerint nagyon is eltávolodott attól, hogy átlagos nőket szólítson meg. Egyszer állítólag azért dobott vissza egy mellrákról szóló anyagot, mert az egyik túlélő egy stewardess volt. Az ő helyére kellett keresni egy üzletasszonyt, mert egy stewardess története Anna Wintour szerint nem jelenhet meg a lapban. Mások bundamániája miatt ítélik el, megint mások pedig azért, mert túl nagy hatalom összpontosul a kezében: akiről ő rosszat mond, annak nincs visszaút a divat világába. Egykori munkatársai pedig a magazinnak mindent alárendelő, végletekig maximalista és nagyon rideg stílusa miatt gondolnak rá nehéz szívvel. De hogy a rossz természetét övező legendákból valójában mennyi igaz, talán soha nem derül ki.