A kisgyermekes szülőknek a dackorszak, a tinédzsert nevelőknek pedig a lázadás időszaka okoz komoly fejtörést. Nagyon nehéz kezelni a gyermeki kitöréseket, de némi – akár tanult – empátiával és technikával nem csupán könnyebben ki lehet őket zökkenteni ebből az állapotból, de segíthetsz is nekik megérteni a saját érzéseiket.

Amikor a kicsi mérgében csapkodni, dobálózni kezd, taníts neki másfajta módszert, amiben levezetheti a feszültéségét: hangos sikítás, beszélgetés, éneklés, táncolás, ugrálás... stb. - minden típusú gyereknél, felnőttnél más válik be, próbáljátok ki, hogy számára mi a megfelelő.

Amikor hirtelen kitör rajta a dacoskodás, lehet, hogy azzal tud lenyugodni, ha átöleled, de az is előfordulhat, hogy csak egy kis egyedüllétre van szüksége. Ezt is érdemes kitapasztalni.

Mikor kitör rajta a dacoskodás, egy öleléssel lenyugtathatodForrás: Shutterstock

Sose állj le veszekedni a gyerekeddel, pláne ne veszítsd el a fejed és dobálózz sértésekkel. Egy 16 éves is gyerek még, nem kezelheted felnőttként.

 

Íme két csodamondat, amit bevethetsz:  

„Megértem, hogy ez rosszul esik/ fáj/ szomorúvá tesz/ mérges vagy miatta."

Azzal, hogy nem elutasítást kap, hanem megértést, a negatív érzései máris csökkennek. Könnyebben fog tudni beszélni róluk – amivel átlendülhet rajtuk -, de ha ezt nem is veled, a szülőjével teszi, akkor legalább magában képes lesz feldolgozni.

„Mondd el, mit érzel!"

Fontos, hogy legyen időd őt meghallgatni! Ne szakítsd félbe, ne adj a szájába félmondatokat, és mindig megértéssel fordulj irányába. Ez könnyen elvezethet, egy sok mindent átfogó, őszinte beszélgetéshez is.