Sportoljon a gyerek, de nem mindegy mit, és az se, hogyan vesszük rá a mozgásra

Hogy a mozgás az egészségmegőrzés egyik fontos pillére, azt ma már senki nem vitatja. Ahogy azt sem, hogy a sportot a legjobb gyerekként elkezdeni, ám itt már akadnak nehézségek, mind a szülők, mind a gyerekek életében. Noha a mindennapos testnevelés és az azt kiváltó iskolai szabadidősport-foglalkozások igyekeznek mozgást csempészni a fiatalok életébe, ez rendszeres sportnak nem elég.

A sport egy darabig észrevétlenül része a kicsik életének, ám kamaszkorra ezt sokan „kinövik” 

A fizikai aktivitás azon túl, hogy a gyermekek egészségének is az egyik alappillére, a tanulás szempontjából is óriási szerepe van, és ne felejtsük el azt sem, hogy „ép testben ép lélek ”.  

Önmagától azonban kevés gyermek dönt úgy, hogy beépíti a rendszeres mozgást az életébe, nagy felelőssége van ebben a szülőknek is, akiknek az egyik legfontosabb feladata manapság, amikor a fiatalok minden korábbinál több időt töltenek az iskolapadban görnyedve, majd otthon a laptopok, tabletek és okostelefonok fölött. Noha apa és anya szeretné, ha a kölyök a szabadidejét inkább a sportpályán vagy edzőteremben töltse, sokszor a gyerek semmiféle érdeklődést nem mutat, legfeljebb az e-sportok iránt. Hogyan érheti el a szülő, hogy kisebb-nagyobb csemetéje végre elvonszolja magát edzésre?

Az egészen kicsi gyermek még sok időt tölt a szabadban, bölcsiben, óvodában futkos a kis társaival, felszabadultan játszanak, miközben fejlődik a szervezetük, különböző idegi kapcsolatok jönnek létre az agyukban. Kisiskolás korra a gyerekek egy részének továbbra is természetes tevékenység a fizikai aktivitás, ám ekkor már akadnak bőven olyanok is, akik egyáltalán nem szeretnének többet mozogni, mint amennyit muszáj. A kamaszgyerekeknél már megfigyelhető, hogy ha addig rendszeresen mozogtak is, kezdik elveszíteni az érdeklődésüket a sport iránt, köszönik szépen, nem kérnek a fizikai aktivitásból, remekül elücsörögnek ők a szobájuban is, magukra zárt ajtó mögött. Jobb lett volna ezt megelőzni, de azért még nincs minden veszve.

Ne becsüljük alá a példamutatás szerepét

A gyermekkor a felfedezésről szól, minden kipróbálásáról, a gyerekek könnyen belekezdenek mindenbe és ugyanolyan könnyen abba is hagyják. Kamaszorban pedig amúgy is képesek minden és bármi iránt is gyorsan elveszíteni az érdeklődésüket. Ez egy bizonyos fokig természetes, nem is szabad semmit erőltetni, de legalábbis nem erőltetni kell a mozgást. De akkor mégis mit tehet a szülő? 

Példát mutathat. Ahogy a rendetlen szülő hiába mondja a gyereknek, hogy takarítsa ki a szobáját, nem teszi, mert a számára első számú példaképe sem tartja fontosnak a rendet, káoszban nőtt fel, abban érzi majd jól magát. Minél korábban elkezdjük átadni a mintát, annál nagyobb eséllyel marad meg felnőttkorra. Így van ez a sporttal is, a mozgásra szoktatott gyerek életének természetes része lesz a fizikai aktivitás, hiszen, mint minden, elsősorban a sport iránti szeretete is épp olyan fokú lesz, mint a miénk. 

Az ősök ne csak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyítsák, hogy a mozgás fontos és szórakoztató része az életüknek. Ha a szülő életének szerves része a sport, akkor a gyermeknek is természetes lesz a fizikai aktívitás. A közös sport, kirándulások, túrák, biciklizás, futás vagy bármi, amit a gyermek szeret, szórakozássá tehető. Zsákolni a kertben, a kosárpalánkál, vagy focizni, együtt uszodába menni kiváló alkalom a közös sportra. Közben néhány beszélgetés is elejthető a sport és az egészség, testi-lelki jólét, tanulási képesség, jobb memória, „tiszta gondolkodás” közötti kapcsolatról, így a példamutatás mellett, a megfelelő időben és arányban adagolt csevej a témáról nem kioktatásnak, hanem motivációnak hat majd.

Szervezzünk sportnapokat a barátokkal

Kiskorban, ahogy a születésnapi bulikat, úgy a gyerek baráti programjait is a szülők szervezik. Biztosan akad néhány másik lelkes szülő az iskolában, aki benne van a közös programokban: a kirándulás, futás, foci az osztálytársakkal, haverokkal mindig jó buli, egy „házi bajnokság” jó alkalom, hogy a kölyök kiélje a benne lakozó versenyszellemet. A rendszeresen megszervezett közös baráti délutánokat lehet várni, készülni rá, beszélni róla egymás között a társakkal (és végre nem anyuval és apuval).

A megfelelő sportág döntő lehet

Nem mindegy, mi az a sport, amit a gyerkőc rendszeresen űz. Van-e tehetsége hozzá, érik sikerek vagy folyton azt kell látnia, hogy a többiek ügyesebbek, gyorsabbak, erősebbek? Érdemes több sportágat kipróbálni elköteleződés nélkül, és ha megvan a számára legjobb és a szülő számára is vállalható anyagilag és időráfordításban, akkor meghozni a döntést. Mélypontok, mint mindenben, a sportban is lesznek. Fontos, hogy a szülő ne egyezzen bele azonnal abba, hogy vége, a kölyök nem akar tovább edzésre járni, mert legtöbbször nincs emögött komoly ok, és később ő maga bánná a legjobban, hogy a szülei gyenge kezűek voltak. Noszogatni, motiválni, nem megengedni az „ellustulást”, a sportágban tartani a gyereket a józan ész határain belül nem ugyanaz, mint erőltetni, erőszakosan edzésre vinni. Tudni kell, mikor van szükség pihenésre, ha elfáradt, kimerült, nem baj, ha egy-egy edzést kihagy, sokkal jobb, mintha az egészet adná fel. Mindig szem előtt kell tartani a pihenést, amely épp annyira fontos, mint a mozgás. Túlhajtani sem szabad a gyermeket, maradjon a sport a lehető legjobb alternatíva a szórakozásra, kikapcsolódásra, testi-szellemi felfrissülésre.

Sportmérkőzések, bajnokságok, olimpia —  remek alkalom a közös tévézésre

Folyton amiatt aggódunk, hogy a csemetéink túl sok időt töltenek képernyők előtt. Ha ez így van, miért ne használnánk ezt ki arra, hogy foci vb-t, olimipát, vízilabda-bajnokságot stb. nézzünk vele? Aki teheti, időnként élőben is nézzen meg egy-egy mérkőzést a gyerekkel, sokszor épp a tétmérkőzéseken látottak hatnak a legmotiválóbban a fiatalokra.