Járványszerűen terjed a fiúgyerekek körében ez a súlyos állapot — Senki sem veszi észre, de komoly gondot okozhat

Van egy generáció, amelyik nem tudja kimondani, hogy fáj. Nem tudják, mert soha senki nem tanította meg nekik, hogyan kell. Fiúk, akik kicsik még. Még csak most tanulják a világot, ismerkednek vele. És miközben mindenki a jó jegyekről, az edzésekről, a maszkulin erőről beszél… ők csak egy dolgot szeretnének: hogy valaki megölelje őket. Csakhogy egy fiúnak még véletlenül sem szabad gyengének mutatkozni. Egy srácnak nem illik sírni. Egy fiút nem babusgatunk — mert az „nem férfias”. És így történik meg az, hogy ezek a fiúk súlyosan éheznek. Nem ételre. Nem pénzre. Hanem egyetlen simításra, egy őszinte ölelésre, egy vállveregetésre, bármire, ami ezt az étvágyat csillapítani tudja. Mi az érintéshiány és miért szenvednek annyira a hiányától a fiatal fiúk? Fiús anyák figyelem! Most mindent megtudhattok róla!

Az érintéshiány nem észrevehető, de mardosó

A New York Post  riportja szerint egyre több fiú szenved úgynevezett „touch starvation”-től – vagyis érintéshiánytól. Ez nem valami túldramatizált fogalom. Ez a valóság. Azok a kisfiúk, akik nem kapnak elég testi közelséget, nemcsak magányosabbak lesznek, hanem szorongóbbak, agresszívabbak, és elveszítik az érzelmi önazonosságukat. Nem tudják, mit éreznek — és azt főleg nem, hogyan fejezzék ki azt. Az ölelés, egy kéz a vállon, egy bátorító puszi a homlokra — ezek nem csupán gesztusok. Ezek nyugtatják meg a szívverést. Ezek tanítják meg: „Te fontos vagy. Érdemes vagy rá, hogy szeressenek.”

Egyedül sírnak — Csendben

A tudósok szerint rengeteg fiú úgy nő fel, hogy soha nem meri elmondani: fél. Vagy fáj neki valami. Mert a szülők, a tanárok, a társadalom már egészen kicsi koruktól kezdve asuttogják a fülükbe:

• „Nehogy már egy fiú sírjon!”
• „Katonadolog!”
• „Keménynek kell lenni!”

De hol van az a váll, ahol a könnyek is megpihenhetnek? Egy kisfiú is vágyik rá, hogy este odabújhasson. Hogy megdicsérjék, megsimítsák a hátát. Hogy amikor elbukik, ne csak felállítsák, hanem azt is mondják neki: „Nem baj, hogy gyenge voltál. Mindenki az néha. Ettől még szerethető vagy.”

A megoldás nem bonyolult - Csak elfelejtettük

Az érintés gyógyít. Nem kell hozzá külön képzettség, csak szív. Egy ölelés. Egy kéz a kézen. Egy mosoly, egy puszi. Olyan dolgok ezek, amelyek nem kerülnek semmibe — de egy egész gyerekkor sorsát eldönthetik. A fiúgyerekek is érzékenyek és törékenyek. Csak ők nem mutathatják. Mert senki nem engedi meg nekik. És ha mi sem, akkor majd felnőnek és zárkózott férfiakká érnek. Akik nem tudnak adni, sem kapni. Mert senki nem tanította meg őket szeretni — még öleléssel sem vagy arra, hogy merjék megélni az érzéseiket, hiszen az nem gyengeség, hanem erő.