Mi számít hűtlenségnek a nagymamáink szerint? – Meglepő, de elgondolkodtató válaszok

A hűtlenség fogalmáról, amióta létezik párkapcsolat, viták szólnak. Már egy üzenetváltás is megcsalásnak számít, vagy el kell jutni hozzá a testiséghez? Embere válogatja és természetesen a kapcsolat, hogy a felek meddig mehetnek el. Jó eséllyel a párok ezeket a határokat már az elején tisztázzák, hiszen manapság számos módját ismerjük a hűtlenkedésnek. Érdekes lehet azonban egyet hátralépni, és megnézni, hogy mit is jelentett ez 40 vagy 50 évvel ezelőtt.

A megcsalás fogalma nagymamáink idejében

Ma már azt is hajlamosak vagyunk hűtlenségnek venni, ha párunk megbámul egy csinos hölgyet – akár egy filmben! –, de sokan már a gondolatokra is féltékenyek, és Isten óvja azt a férfit, aki a nő álmában félrelép! Most képzeljük el azt a világot, ahol nem volt se internet, se mobiltelefon, a különböző randiappokról már nem is beszélve. Az emberek az utcán, táncos szórakozóhelyeken vagy ismerősökön keresztül ismerkedtek egymással. Mennyivel lehetett nehezebb dolguk a csalfa embereknek, és mennyivel voltak megbocsájtóbbak a nők? Sosem állítanánk, hogy a félrelépés kizárólag férfi princípium, de mi most csak velük fogunk foglalkozni. 

Nemrég volt szerencsém nagymamámmal és még két barátnőjével részt venni egy kellemes délutáni csevegésben. Ez egyébként náluk már-már szokás, hetente összeülni valamelyiküknél. Bőven túllépték már a hetvenet, és valahogy úgy alakult az életük, hogy a férjeik sajnos már nem lehetnek mellettük. Ezen a bizonyos délutánon szóba került a szerelem – az örök téma –, majd ebből a hűtlenség. Én pedig feltettem nekik a nagy kérdést: mi számít megcsalásnak? Meglepő módon nagyon kommunikatívak voltak a témát illetően, én pedig összegyűjtöttem a válaszaikat.

Lássuk, hűtlenség témakörben mi verte ki a biztosítékot nagymamáinknál!

Azt érdemes már az elején leszögezni, hogy a férfiak félrelépése felett sok tíz évvel ezelőtt nagyobb eséllyel hunytak szemet a nők, mint manapság. Tették mindezt addig, ameddig nem érezték magukat megalázva és elárulva.

„Ha olyannal csinálta, akit ismerek.”

Ez most is döbbenetesen bántó, így nem lepődhetünk meg azon, hogy ez nagymamáink idejében sem volt csendben eltűrt megcsalás. Megbocsájtás helyett instant útilapu volt annak a férfinak a jussa, aki egy szomszéddal, közeli ismerőssel vagy a felesége barátnőjével lépett félre.

„Ha a másik nő miatt késve ért haza.”

A családi események és a hétköznapi kőbe vésett programok szentnek és sérthetetlennek számítottak. Az a férj, aki egy affér miatt későn ért haza, egész biztosan a kanapén aludt, másnap pedig nem tette zsebre, amit az asszonytól kapott. 

„Ha a családi kasszából finanszírozta.”

A pénz most is igen kényes téma, ez pedig nem volt másként 50 évvel ezelőtt sem. Amennyiben kiderült, hogy a kis doboz vagy a konyhapénz hiányzó összegéből a másik nőnek került virágcsokor az asztalára, az hatalmas botrányt vont maga után. Ezzel ugyanis nem csak a feleséget, de a családot is elárulta a csalfa férj, hiszen meglopta őket. 

„Ha mástól tudtam meg.”

Az egyik legmegalázóbb helyzet, ha a piacon sorban állva egy jó akaró suttogta a feleség fülébe, hogy a férje bizony más nő szoknyája alá nézelődik. Ez még most is sokkoló lenne, de akkor, amikor mások véleménye sokszorosan számított, egyenesen tragikus volt. Hiszen a feleség egyszerre veszítette el a házasságába vetett bizalmat, és került az ismerősei szemében a megcsalt nő szerepébe – aki ugye biztos okot adott arra, hogy a férje másnál keresse a boldogságot. 

Van az a mondás, hogy amit a szem nem lát, az a szívnek nem fáj. A nagymama korú nők nagy többsége pedig a mai napig úgy véli, egy férfi nem igazán tud teljesen hűséges maradni. Azt azonban elvárták, hogy egy félrelépés ne zavarja meg a családi egységet, és feleségként ne kelljen szégyenkezve kilépniük az utcára.