A pszichológus szerint ennek az egy szónak a kimondására ne kényszerítsd a gyereked

Vannak szavak, amelyek kimondása még a felnőtt emberek számára is nehézséget okozhat. Ilyen a köszönöm, a szeretlek, vagy éppen a bocsánat. De honnan ered az, hogy felnőttkorunkra ezeknek a szavaknak sokkal nagyobb súlya lesz? Egy neves pszichológus szerint a felnőtt énünk azokat a mintákat utánozza, amelyeket gyerekkorunkban megtanultuk. Így közvetetten, de a szüleinken múlik, hogy hogyan reagálunk egy-egy konfliktushelyzetre, vagy éppen mennyire vagyunk képesek felelősséget vállalni a hibáinkért. Most megmutatjuk nektek, hogy a szakértő szerint miért ne kényszerítsük soha a gyerekünket arra, hogy kimondjon egy bizonyos szót.

A pszichológus szerint tilos a „bocsánat" szó kényszerű kimondatása

A Yourtango egy neves gyermekpszichológus Dr. Laura Markham segítségét kérte, hogy adjon tanácsot a kisgyerekeket nevelő szülőknek. A Boldog testvérek: hogyan állítsd le a harcot, és tedd őket életreszóló barátokká című könyv írója készségesen állt a lap rendelkezésére, és elárulta: létezik egy tiltott szó, amelynek kimondását soha ne kényszerítsük a gyerekünkre, hacsak nem akarunk életreszóló hibát elkövetni.

 - kezdte beszámolóját a szakértő. A doktornő elárulta, hogy miért okoz maradandó károkat, ha kényszerítve érzi magát a gyerek arra, hogy kimondja: bocsánat.

„A romantikus kapcsolatokról készített évtizedes kutatások megmutatták, hogy amikor a pár egyik tagja kényszer hatására kér bocsánatot, akkor azt nem gondolja komolyan, ez pedig később további konfliktusokat fog szülni. A bocsánatkérésnek csak és kizárólag akkor van helye és valóságtartalma, ha a hibás fél is készen áll rá, hogy helyrehozza a kapcsolatát, és elismerje a felelősségét. Ez ugyanúgy igaz a gyerekekre is"

- tette hozzá a gyermekpszichológus.

De akkor mit csináljak, ha a gyerekem bántja a társait, és nem kér bocsánatot?

Jó kérdés! Dr. Laura Markham erre is kész válasszal állt elő:

A kommunikáció és a jó példa a kulcs! Ha én egy olyan kisgyerek anyukája lennék, aki elvette a barátja játékát, akkor megfognám a fiam és odamennék vele, és megkérdezném a barátját, hogy milyen érzés volt a számára, hogy elvették a játékát. Ezután megkérdezném a fiam helyett, hogy szüksége van-e erre a játékra, mert akkor visszaadjuk. De felajánlanám azt is, hogy ketten együtt is játszhatnának vele. Esetleg azt mondom, hogy bocsánatot szeretnék kérni a fiam nevében is Ezzel arra ösztönzöm a fiamat, hogy nagylelkű emberként viselkedjen, aki képes helyrehozni a dolgokat akkor, ha valakinek fájdalmat okozott. Semmiképpen sem kötelezném bocsánatkérésre, viszont megmutatom neki, hogy hogyan viselkedhet egy ilyen helyzetben, ő pedig ahogy idősebb lesz, kialakítja a saját bocsánatkérő reakcióját. A gyerekek tőlünk szülőktől tanulják meg, hogyan viselkedjenek társas interakciókban, ha te képes vagy megmutatni neked, hogy mit tegyen, akkor azt fogja tenni! Kényszerítés nélkül is.

 - zárta sorait a szakértő.