Vannak szavak, amelyek kimondása még a felnőtt emberek számára is nehézséget okozhat. Ilyen a köszönöm, a szeretlek, vagy éppen a bocsánat. De honnan ered az, hogy felnőttkorunkra ezeknek a szavaknak sokkal nagyobb súlya lesz? Egy neves pszichológus szerint a felnőtt énünk azokat a mintákat utánozza, amelyeket gyerekkorunkban megtanultuk. Így közvetetten, de a szüleinken múlik, hogy hogyan reagálunk egy-egy konfliktushelyzetre, vagy éppen mennyire vagyunk képesek felelősséget vállalni a hibáinkért. Most megmutatjuk nektek, hogy a szakértő szerint miért ne kényszerítsük soha a gyerekünket arra, hogy kimondjon egy bizonyos szót.
A Yourtango egy neves gyermekpszichológus Dr. Laura Markham segítségét kérte, hogy adjon tanácsot a kisgyerekeket nevelő szülőknek. A Boldog testvérek: hogyan állítsd le a harcot, és tedd őket életreszóló barátokká című könyv írója készségesen állt a lap rendelkezésére, és elárulta: létezik egy tiltott szó, amelynek kimondását soha ne kényszerítsük a gyerekünkre, hacsak nem akarunk életreszóló hibát elkövetni.
A bocsánatkérés nagyszerű módja lehet a gyerekek közti konfliktusok feloldására, és a kapcsolatuk javítására, de ha rákényszerítjük a kimondására, akkor csak egy életre szóló rossz leckét adunk a számára.
- kezdte beszámolóját a szakértő. A doktornő elárulta, hogy miért okoz maradandó károkat, ha kényszerítve érzi magát a gyerek arra, hogy kimondja: bocsánat.
„A romantikus kapcsolatokról készített évtizedes kutatások megmutatták, hogy amikor a pár egyik tagja kényszer hatására kér bocsánatot, akkor azt nem gondolja komolyan, ez pedig később további konfliktusokat fog szülni. A bocsánatkérésnek csak és kizárólag akkor van helye és valóságtartalma, ha a hibás fél is készen áll rá, hogy helyrehozza a kapcsolatát, és elismerje a felelősségét. Ez ugyanúgy igaz a gyerekekre is"
- tette hozzá a gyermekpszichológus.
Én úgy gondolom, hogy amikor megfogjuk a gyermekünket, és rászólunk, hogy kérjen bocsánatot, azzal megszégyenítjük őt. Mert mindig kényszeredetten bocsánatot fog kérni élete során, lehet, hogy akkor is, amikor nincs is tisztában azzal, hogy mit követett el. Rosszul fogja érezni magát, és szégyelni fogja magát, ráadásul rosszabbul fog teljesíteni az ilyen helyzetekben a jövőben. Csak azt tanulja meg, hogy ha valaki haragszik rá, akkor bocsánatot kell kérnie, akkor is, ha nem követett el hibát.
Jó kérdés! Dr. Laura Markham erre is kész válasszal állt elő:
A kommunikáció és a jó példa a kulcs! Ha én egy olyan kisgyerek anyukája lennék, aki elvette a barátja játékát, akkor megfognám a fiam és odamennék vele, és megkérdezném a barátját, hogy milyen érzés volt a számára, hogy elvették a játékát. Ezután megkérdezném a fiam helyett, hogy szüksége van-e erre a játékra, mert akkor visszaadjuk. De felajánlanám azt is, hogy ketten együtt is játszhatnának vele. Esetleg azt mondom, hogy bocsánatot szeretnék kérni a fiam nevében is Ezzel arra ösztönzöm a fiamat, hogy nagylelkű emberként viselkedjen, aki képes helyrehozni a dolgokat akkor, ha valakinek fájdalmat okozott. Semmiképpen sem kötelezném bocsánatkérésre, viszont megmutatom neki, hogy hogyan viselkedhet egy ilyen helyzetben, ő pedig ahogy idősebb lesz, kialakítja a saját bocsánatkérő reakcióját. A gyerekek tőlünk szülőktől tanulják meg, hogyan viselkedjenek társas interakciókban, ha te képes vagy megmutatni neked, hogy mit tegyen, akkor azt fogja tenni! Kényszerítés nélkül is.
- zárta sorait a szakértő.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.