„Nem vagyok túl csinos, de van évi 300 fontom!” – Tinderezés a viktoriánus korban

Az egyik legprűdebb, egyben legálszentebb kor volt a viktoriánus korszak, ahol a felszínen mindenki az erény élő szobra volt, de amint legördült a függöny, az egész világ egy kuplerájjá vált. Ebben a felemás korszakban jelentek meg a mai társkereső oldalak elődei, melyek kérdőre vonták az elavult szabályokat. Vajon hogyan kell elképzelni a 19. századi Tindert?

Társadalmi változások és a viktoriánus Tinder megjelenése

Ellentmondásos volt a viktoriánus kor, mely prűd, kimért erkölccsel igyekezett egy idealizált társadalom képét fenntartani, több-kevesebb sikerrel. A szemérmes felszín pajzán szexuális kultúrát takart, ahol a könyvtár volt a leglucskosabb titkok őrzője. Mai szemmel kifejezetten konzervatív érának tűnik, pedig sok, a modernkori világunkat meghatározó változás akkor zajlott le.

Csakhogy az ismerkedés egy olyan korban, amikor még egy süteményt is a gardedámok szúrós szemeinek kereszttüzében lehetett pironkodva elfogyasztani, nem volt egyszerű ideális partnert találni. Mivel a templom, fonó vagy a helyi kocsma nem garantálta a megfelelő férjjelöltet, új utak után néztek a fiatalok.

„Középkorú vénlány szimpatikus keresztény urat keres” – Tinder viktoriánus módra

Az ismerkedés nehézséginek áthidalására a sajtóban, hírlapokban találták meg a hatékony eszközt, a párkeresési tanácsokat szülők helyett a szakértői könyvekből vették. A magazinok levelező hasábjain az 1850-es években megjelentek a házassági hirdetések, amikben pár mondatban vázolták fel helyzetüket és igényeiket.

Ezeken a hirdetésekben sokszor kendőzetlen őszinteséggel tárták fel helyzetüket a nagyérdemű előtt, melyekről mai szemmel nehéz elképzelni, hogy a viktoriánus kor agglegénye,i hogyan nem kaptak röhögőgörcsöt. Az egyik ismert hirdetésben egy Pollie nevű nő kerek perec közölte:

Egy másik hirdetés pedig így hangzott: 

Azonban a férfiaknak sem kellett szomszédba menni a humoros megfogalmazásért, melyre az alábbi részlet kiváló példa a Tinder korai korszakából:

 (Utóbbi nem félrefordítás, az eredeti hirdetésben valóban a young woman of middle age szerepelt”)

Társkereső oldalak árnyoldalai a 19. században

Ezek a hirdetések lehetőséget szolgáltattak az agglegényeknek, vénlányoknak, a környezetükből kitörni vágyóknak az ismerkedésre, a lapok legnépszerűbb rovataivá váltak. Erre jó példa, hogy amikor egy londoni magazin eltávolította őket a lapból, az olvasottság zuhanórepülést vett, végül megszűnt az újság.

Ellenkezett a kor szokásaival, szabados, közönségesnek tartották, fő kritikusai az arisztokratákat majmoló munkás és középosztály volt. A csalók, tolvajok is megjelentek, akik kiváló ellenpéldát szolgáltattak a kétkedőknek, azonban ez mit sem rontott a viktoriánus kor Tinderének népszerűségén.