A viktoriánus korban is voltak influenszerek, és polgárpukkasztóbbak voltak, mint a maiak: ők diktálták a divatot

Azt hinnénk, hogy az influenszermarketing a huszonegyedik század sajátja. Pedig már a viktoriánus Angliának is megvoltak a maga influenszerei, akik lehengerlő stílusukkal diktálták a trendeket arisztokrata körökön innen és túl. No de hogy kell elképzelni egy tartalomgyártót a 19. században?

Kik voltak a „profi szépségek”, azaz a viktoriánus kor influenszerei?

A 18-19. században lezajlott ipari forradalom technológiai fejlődése, de különösen a fényképezés elterjedése, valamint a sajtó tömegessé válása a társadalmat is átszabta. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy előkelő körökben „profi szépségek” kezdték meghatározni a trendeket, akiknek sem vagyonosnak, még csak előkelő származásúnak sem kellett lenni.

Ha egy bálon, rendezvényen nem jelentek meg pazar ruhakölteményekben, csillogó ékszerekben, akkor kisebb vagyonokat is költhetett a házigazda virágcsokorra, az az esemény bizony kudarc volt. Szabók, divattervezők, ékszerészek versengtek kegyeikért, élő reklámtáblái lettek a luxuscikkeknek, ők határozták meg a viktoriánus kor divatját, melyekért egy petákot sem kellett fizetniük.

Közben izgalmas és fontos emberekkel ismerkedtek meg, képeikkel, történeteikkel tele volt a sajtó, csak úgy fürdőztek a rájuk irányuló figyelemben. A társasági életben véleményük szent volt, vadászaton a legjobb lovakat kapták, ahol csak megjelentek, kisebb díszkíséret vette körül őket.

Néhány ismertebb viktoriánus influenszer

A leghíresebb „profi szépség” Lillie Langtry, aki eredetileg alkoholista férjével költözött Londonba, hogy néhány év múlva már Viktória királynőnek is bemutassák az udvarban. (Állítólag maga a királynő kérte a találkozót.)

Hogyan lehettél viktoriánus influenszer?

Ahhoz, hogy a viktoriánus korban influenszerkarriert futhasson be az ember lánya, első körben el kellett látogatni egy fotóstúdióba, ahol a fényképész lefotózta az ember. Ezután a fényképet egy kicsi, olcsó kártyára, egy ún. carte de visite-re nyomtatták és ha jól mutatott a hölgy a képeken, szépnek találták, akkor tíz, száz akár ezernyi másolatot készített róla.

A fotókat aztán a nyilvánosság számára árulta, mint gyűjtői darabot, így mindenki megismerhette a nők arcképét arisztokrata körökben. Mivel a fotókhoz viszonylag könnyű volt hozzájutni, nagyon gyorsan megismerte mindenki a szépségek arcát. 

A mai influenszerekhez hasonlóan igen megosztó szemelyiségek voltak, egyesek rajongtak stílusukért, mások az örömlányokkal helyezték őket egy polcra. Azonban a pozitív és negatív hírverés csak fokozta népszerűségüket. Annál is inkább szükségük volt a figyelemre, mivel relatíve rövid ideig forogtak magas körökben, amilyen gyorsan bekerülhettek, olyan gyorsan ki is eshettek a magas körökből.