Egy prűd korszak huncut titkai: nem is gondolád, melyik volt a legperverzebb hely a viktoriánus korban

Noha a kosztümös filmek és romantikus irodalom ráhintette a prüdéria fátylát, a viktoriánus kor semmiben sem volt erkölcsösebb, mint az előtte lévő korszakok. Sőt, kifejezetten frivol szexuális életet éltek az emberek, ahol a prostitúció a mindennapi élet része volt, de még a legcsendesebb helyek is hemzsegtek az erotikától.

A viktoriánus kor álprűd morálja

Azt a viktoriánus moralitást, amit ismerünk, alapvetően a polgárság felemelkedésének vágya, valamint az evangélikus vallási mozgalom motiválta. A felemelkedni vágyó középosztály meg akarta különböztetni magát a munkásosztálytól, kitörésük kulcsát pedig az erkölcsben lelték meg.

A történelem viharai is formálták az erkölcsi kódexet: akik Viktória királynő 1937-es trónra lépésekor születtek, páholyból nézhették végig a Francia forradalmat, diktatúrát, majd a restaurációval, illetve annak elűzésével járó zűrzavart. Az angol felsőbb osztály rettegett, hogy a zűrzavar és erőszak Angliában is kitör, így a megoldást a földbirtokosokról kialakult kép megreformálásában látták.

Modern társadalmunkkal ellentétben a nők és férfiak világa között nem volt átjárás a viktoriánus korban, huncut titkait mindenki megőrizte magának. A testiség tabunak számított, melyen a gyerekcipőben totyogó orvostudomány sem sokat segített.

Szexuális élt a viktoriánus korban

A prüdéria kizárólag a házasság intézményére vonatkozott, ahol a férfinak természetes szükségletei, az asszonynak kötelességei voltak. No, de ami a családi otthonon kívül történt, maga volt a fertő! Virágzott a prostitúció,  gombamód szaporodtak a bordélyházak: 1857-ben Londonban mintegy 8500 kurtizán igyekezet kielégíteni a piaci igényeket, akik között komoly kasztbéli különbségek voltak.

A prostitúció a nemi betegségek melegágya volt, az ősi foglalkozás pedig kitörési lehetőség volt a korabeli nőknek a nyomorból. A vallási mozgalmak és rendőrég ágált is ellene, azonban a férfiak vágyai ellen hatástalan fegyvernek bizonyult a biblia.

Bukott nők, félvilági asszonyok

A nőkkel szembeni kettős mérce sok területen megmutatkozott, melyre remek példa a „bukott nő” sztereotípia. Ők voltak a prostituáltak, deviánsok, vagy asszonyi kötelességüket teljesíteni képtelen feleségek, akiket kivetett magából a társadalom, így a peremvidéken voltak kénytelenek boldogulni. Alakjukat számos irodalmi mű megörökítette.

Viktória királynő sem hazudtolta meg a róla elnevezett érát, hisz rendszeresen küldött ledér festményeket férjének, Albert hercegnek, így a meztelen képek küldésének viktoriánus előfutára volt.

Erotikus irodalom, pornográfia a viktoriánus korszakban

A viktoriánus kor divatjának több réteg ruhája érzéki vágyakat takart, mely végül a könyvek lapjain tört utat magának. Az elfojtott szexualitást, fantáziákat a szövegeken és rajzokon keresztül élték meg, a kiadott frivol művek megszámlálhatatlan mennyiségben özönlöttek. Ez már csak azért is nagy teljesítmény, mert a „pornográfia” szó csak 1864-ben került a szótárba.

Az erotika a művészetekben is utat tört magának, pajzán festmények, röpiratok láttak napvilágot. Ebben a korszakban adták ki a pornográf magazinok egyik első képviselőjét a The Peart, mely 1880-as betiltásáig 18 számot élt meg. Azonban minden tiltás, rendelet ellenére az erotika szabadon utat tört magának ebben a korszakban.

Legperverzebb hely a viktoriánus korszakban: a könyvtár

Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy a legperverzebb hely a viktoriánus korszakban a könyvtár volt, ahol a kéjenc olvasóközönség a legbujább olvasmányok között dúskálhatott. Jól érzékelteti a korabeli frivol szokásokat, hogy a British Museum külön kollekciót szentelt a pajzán irodalomnak.

Méghogy a könyvtárak unalmas helyek!