Nárcisztikus gyerek, akit a szülők neveltek azzá − Mire figyelj, hogy te ne kövesd el ezeket a hibákat!

Nagyon sokat tudunk most már a nárcisztikus ember jellemzőiről, egyre többet használjuk ezt a jelzőt a mindennapokban, hajlamosak vagyunk minden önző, törtető kollégánkat, gátlástalan exünket ebbe a kategóriába sorolni. De mi a helyzet a gyerekekkel? Létezik olyan, hogy nárcisztikus gyerek? Mitől lesz valaki nárcisztikus? Miben áll a nárcisztikus gyerek kezelése, nevelése?  

Milyen a nárcisztikus gyerek? Mik az árulkodó jelek? 

Szülőként hajlamosak vagyunk azt hinni, gyermekünk különleges, a legnagyszerűbb gyerek. Egészséges mértékig nincs is ezzel a hozzáállással gond, természetes, hogy feltétel nélkül szeretjük gyerekünket, és csak úgy nevelhetünk önbizalommal teli felnőttet belőle, ha elfogadással, támogató módon fordulunk hozzá. De mint mindig, itt is igaz, hogy nem szabad átesni a ló túloldalára. Akkor nem lesz önimádó, nárcisztikus a gyerekünk, ha nem kritikátlanul, mértéktartás nélküli imádattal neveljük őt. 

A nárcisztikus vonások gyerekeknél egészen másképp jelennek meg, mint felnőtteknél, hiszen a gyerekek természetüknél fogva önközpontúbbak. Fontos különbséget tenni a korosztályosan normális egocentrikusság és a valóban aggasztó nárcisztikus viselkedés között. Éppen ezért nagyon nehéz elkülöníteni a kicsiknél, hogy mik az életkori sajátosságok és mik a nárcisztikus viselkedés jelei. 

Néhány intő jelet összegyűjtöttünk, erre figyelj! 

1. Mindig ő akar a középpontban lenni

A nárcisztikus gyerek nem csak szereti, hanem igényli a figyelmet. Ha nem ő van a középpontban, sértődötté, dühössé válhat. Más gyerekek sikerét nehezen viseli, gyakran lekicsinyli társait, nem ismeri el testvérei jó tulajdonságait, eredményeit.

2. Felsőbbrendűnek tartja magát

Sokat dicsekszik, lenézi vagy kritizálja társait. Nem képes elismerni, ha hibázik, ha valami nem sikerül neki másokat okol. 

3. Az empátia hiánya

Nem érdekli, hogy mások hogyan érzik magukat. Ha valaki szomorú vagy bajban van, nem vigasztal, inkább elfordul, vagy akár gúnyolódik.

4. Manipulatív viselkedés

Már kicsi korban is megfigyelhető, hogy ügyesen kihasználja a helyzeteket, hogy elérje, amit akar. Tudja, kinél milyen „gombot” kell megnyomni – pl. a szülőnél a bűntudatot, a tanárnál a bájosságot. Ha valamit nem sikerül elérnie hisztivel, sírással reagál rá.

5. A kritikát nem tudja elviselni

Ha valaki megjegyzést tesz rá, azonnal védekezik, megsértődik, másra fogja, letagadja a vétségét. Jól ismert mondat tőle: „nem én voltam”, „nem én kezdtem” „ő csinálta”. 

6. Látszólag magabiztos, belül mégis bizonytalan

Ez a legmegtévesztőbb: a nárcisztikus gyerek magabiztosnak, sőt arrogánsnak tűnik, de ez gyakran védekező mechanizmus, valójában nagyon önbizalomhiányos. Fél a kudarcoktól, és retteg attól, hogy „nem elég jó”. 

Gyerekeknél még formálódik a személyiség, ezért a nárcisztikus vonások nem feltétlenül maradnak meg felnőttkorra. Ha viszont tapasztalod a fenti jelenségeket gyerekednél, húzd be a kéziféket, változtass a saját viselkedéseden, az alábbi dolgokra figyelj a nevelés során! 

Hogyan kerüljük el, hogy nárcisztikus gyereket neveljünk? 

1. Támogassuk gyerekünk törekvéseit, de szabjunk határt!

A segítség, a támogatás és a motiváció csak fegyelemmel és felelősségvállalással együtt célravezető. Ha szeretne valamit, legyünk rá nyitottak, de ne végezzük el helyette a munkát és várjunk egy ideig, hogy valóban komolyan gondolja felvetését, vagy csak egy kósza hóbort. Legyenek otthon is feladatai, tanuljon rendet, felelősséget, szerénységet. Figyeljünk arra hogy gyermekünknek ne legyenek túlzó kiváltságai, ne ajnározzuk, ne kivételezzünk vele, ne kapjon meg mindig mindent. 

2. Tanítsunk neki emberséget és alázatot!

Jelezzük neki, hogy nem viselkedik helyesen, ha mások fölé helyezi magát. Társai, testvérei jó tulajdonságait, ügyes cselekedeteit beszéljük meg vele. Ismerjük el, jelezzük remek képességeit, de ezt úgy tegyük, hogy azzal is tisztában legyen: más sem ér kevesebbet. Mindig legyen egyensúly az önbizalom és az emberség közt. Ha barátját szomorúság érte, vezessük rá, hogy miként vigasztalhatja meg, beszéljünk róla, mit érezhet most. 

3. Dicsérjük, de csak a valós teljesítményeiért!

Helyes önképet kell kialakítania magáról, ebben úgy tudjuk segíteni, hogy akkor jelezzük nagyszerűségét, amikor valóban kimagaslóan teljesített. Ha énekel az énekkarban és messziről hangzik, hogy hamis, ne mondjuk azt „mennyire szépen énekeltél”. Helyette jelezzük, hogy szeretjük, „boldoggá tettél, hogy hallhattalak.” 

4. Az agresszió semmilyen formája nem megengedett!

Tanítsuk meg, hogy ha bántják ne üssön vissza, a kötekedő gyerekeket inkább kerülje messze el, a problémás szituációkból szép szóval és fizikailag lépjen ki. Ha úgy látjuk, hogy a gyerek az állatokkal nem bánik tisztelettel, jelezzük neki, hogy az a kis lénynek rossz, fáj.

5. Feltételek nélkül, önmagáért szeressük!

A gyerekek egészséges önbecsülésének kialakulásához fontos, hogy azt érezzék, szeretik és elfogadják őket - még akkor is, ha hibáznak. Olyankor persze korrigálnunk kell, csupán arra figyeljünk, hogy tisztában legyen vele, hogy bár a hibáknak következménye van, de az sosem lehet a szeretetünk elvesztése! 

6. Hagyjuk, hogy hibázzon, és viselje a következményeket!

Ne akarjuk megmenteni a gyereket minden alkalommal, amikor nehezére esik valami vagy sikertelenséget él át. Ne rohanjunk rögtön a tanárhoz, szülőtársakhoz helyette intézni konfliktusát. Tudatosítsuk benne, hogy a hiba az élet része, nem dől össze a világ, nem szeretjük őt ettől kevésbé, de meg kell oldani a feladatot.

Ha sok mindent megpróbáltál, figyelsz a fentiekre ám mégis túlzó viselkedést tapasztalsz gyermekednél, fordulj vele pszichológushoz! Gyermekkorban a formálódó jellem okán nem beszélhetünk nárcisztikus személyiségzavarról, az csak felnőttekre vonatkoztatható kórkép, de szakember segítségével megelőzhető kialakulása.