Kódolt pezsgőzés és egyéb huncutságok

Az ünnepek környékén a szokásosnál jóval több alkoholt fogyaszthatunk, és ilyenkor még azok is a pohár után nyúlnak, akik az év nagy részében óvatosan bánnak az alkohollal. A társasági eseményekkel kapcsolatos italozás azonban az élet része, és ha képesek vagyunk mértéket tartani, nem is lesz ezzel semmi baj. Az emberek egy jókora része azonban - és egyre több nő is - függő viszonyban él az alkohollal. Egy 2012-es statisztikai adat szerint hazánkban közel nyolcszázezer ember küzd alkoholproblémákkal.

Palackba zárt gének

2011-ben az OrientPress Hírügynökség által megjelentetett, eredetileg a Journal of Neuropsychopharmocologyn közzétett cikk arról számol be, hogy az (akkori) friss kutatási eredmények szerint az alkohol és a zsíros ételek iránti vágy genetikailag kódolt. A kutatók elmondták, az emberi szervezetben létezik egy olyan speciális genetikai kapcsoló, amely a galanin nevű gént, és ezzel együtt a szomjúságot, sőt az éhséget is szabályozza. Az, hogy ki milyen viszonyba kerül az alkohollal és az egészségtelen ételekkel - a cikk és a kutatók szerint - ennek a kapcsolónak az erősségétől (is) függ.
A kutatás eredetileg azért indult el, mert a nyugati világban az 1970-es évek óta folyamatosan növekszik az elhízottak aránya - és nő az alkoholisták száma is -, míg ez a helyzet Keleten sokkal enyhébb. A kutatásból kiderült, hogy a keleti emberek szervezetében a "genetikai kapcsoló" gyengébb jeleket küld, ezért kevésbé vágynak az alkoholra és a zsíros falatokra. A nyugatiak genetikai felépítése viszont környezeti hatások, a sokáig kiemelkedően könnyen elérhető, de nem túl egészséges élelmiszerforrások kiaknázása miatt indult el ebbe az irányba. Vagyis azért, mert a civilizáció kezdetén a tej és a sör fontos kalóriaforrásként működött.

A gének azonban nem csak az alkoholizmus kialakulásába szólnak bele. Ha hinni lehet a tudományos felvetéseknek és híreknek, a géneknek köze van például a lustasághoz, a hűtlenséghez és a lobbanékonysághoz is.

Te is fotelbajnok van?

Az MTI adott hírt arról ez év elején, hogy amerikai tudósok megfejtették végre a titkot, egyes embereknek miért esik annyira nehezére a mozgás, a sport, vagy hogy aktív módon tegyenek bármit. Egyszóval kiderült, mi az oka a hétköznapi lustaságnak. Nos, az ok, akár az alkoholizmusnál, a gének. Patkánykísérletek során sikerült bebizonyítani, hogy a lustaságot nem is olyan egyszerű akarattal legyőzni. A kísérlet során patkányokat futtattak mozgó keréken, majd kiválasztották a 26 legmozgékonyabb és a 26 leglustábban viselkedő patkányt. Az azonos tulajdonságokkal rendelkező csoport egyedeit egymás között, tíz generáción át pároztatták. Az utódokat ismét kísérleti helyzetbe hozták, melynek eredménye az lett, hogy a mozgékony egyedek utódait tízszer olyan gyakran tudták futásra ösztönözni, mint az eredetileg is henyébb patkányok utódait. A Missouri Egyetem állategészségügyi intézetének kutatói a rágcsálók agyának vizsgálata során 36 olyan gént találtak, amelyek szerepet játszhatnak a mozgás „szeretetében".
Korábbi kutatások során két olyan gént sikerült beazonosítani, melyeket ha „kikapcsoltak" a rágcsálókban, az addig fürge egyedek tohonyákká váltak, és tökéletesen elveszítették érdeklődésüket a mozgással szemben.

Csapodár gének

A felmentés megérkezett a hűtlenkedő, monogám párkapcsolatban létezni képtelen emberek felé is. Szakemberek a PLoS One című folyóiratban tették közzé eredményeket, melyek arról tanúskodnak, hogy nem a kapcsolatból kikacsingató fél a hunyó a problémákért és az okozott fájdalomért, hanem a DRD4 nevű dopamin receptor gén egy bizonyos változata.
Vigasztalja azonban a sérelmeket elszenvedő feleket a tudat, hogy a csapodár gének más módon is beleszólnak a hűtlen kedves viselkedésébe, és egyéb szociális magatartásukra is hatással van: sokkal nyitottabbak az emberi kapcsolatokban, valamint fejlett társadalmi érzékenységgel rendelkeznek és rugalmasabban reagálnak a szociális helyzet változásaira is.

Csak a génjeid hevesek

Kifejezetten a férfiakkal kapcsolatos a következő tudományos felfedezés: amerikai kutatók 2011-ben jelentették be, hogy megtalálták azt a gént, amely a férfiaknál a függőségek kialakulásáért, valamint a lobbanékony, agresszív viselkedésért egyránt felelőssé tehető. Scott Stoltenberg kutatásvezető, a Nebraskai Egyetem pszichológusa szerint az NRXN3 jelű gén a bűnös. Ráadásul nem ez az egyetlen olyan gén, amely felelhet az impulzív magatartásért. Egy 2010-es finn kutatás - finn férfiaknál - talált egy másik génvariánst is, amelyet összefüggésbe hoztak az erőszakos viselkedéssel.

Ugyanakkor Stoltenberg felhívja arra is figyelmet - és ezt érdemes komolyan fontolóra venni az összes gének által előírt viselkedési formánál is -, hogy nagyon sok tényező képes befolyásolni a viselkedésünket, és a genetika csak egy ezek közül. Vagyis érdemes ennek fényében kezelni a gének hatását.