Miért veszélyes a dermatillománia, vagyis a bőrkapirgálási zavar?

Testünk bármelyik része lehet a bőrkapirgálás, a dermatillománia célpontja, a leggyakoribbak mégis az arc, a kézfej, a hát és fejbőr. Nem csak egy rossz szokásról beszélünk: akár komoly méreteket is ölthet, és a testi károsodásokon túl életminőségbeli romlást, és szociális gondokat is okozhat a mindennapokban a jelenség. A probléma statisztikák szerint a népesség nagyjából 1-5%-át érinti, azaz világszerte több millió embert, és a nőknél nagyobb az előfordulása, mint a férfiaknál.

Dermatillománia –Mit takar a jelenség?

A bőrkapirgálás zavar, más néven dermatillománia egy pszichodermatológiai rendellenesség, ami egyben jelent mentális zavart és bőrgyógyászati gondokat. A kényszeres és ismételt kapirgálás, vakargatás mellett gyakran a mániákus bőrtépkedés, csipkedés, rágás, akár szurkálás, bőrdarabok levagdosása, bőrhibák és pattanások állandó piszkálása, nyomkodása, a var leszedése is megjelenik, ami mind elváltozásokat (akár véres sebeket) és hegesedést is okozhat. Nemcsak kézzel és körömmel, de foggal, ollóval, csipesszel, tűvel is történhet. A szakértők szerint a kialakulása egyrészt genetikai hajlamtól függ, másrészt lényegesek az idegrendszer biokémiai működésének zavarai, a korai traumák és környezetei tényezők, illetve ezek kombinációi.

Jellemző, hogy a kapirgáló személy teljesen automatikusan, mintegy tudattalanul végzi a gyakorlatot, azaz piszkálja magát különféle helyzetekben, akár nyilvános helyen. Sokan nem képesek abbahagyni, és még ha úgy is döntenek, nem érnek a bőrfelületükhöz, mégsem tudják irányítani a belső késztetést. Ez nagy fokú szorongást és kényelmetlenséget idéz elő, csorbítja az önbizalmat, önképet és testképet is. Emellett a már látható bőrelváltozásokat szégyelli az egyén, de az ellenkezője is megtörténik: alig vagy éppen szembetűnő jelekről van szó, ő mégis kinézete kifogásolható részleteként tekint rá, és takargatja.

A bőr birizgálása általában egy feszült állapot vagy a belső szorongás kezelése, más egészséges megküzdési mód hiányában. Azoknak, akik csinálják, bizonyos ideig segít oldani a szorongást, csökkenteni a félelmet, de unalom ellen, és izgalom hatására is csinálhatják. A tevékenység után jellemző a megkönnyebbülés, ám gyakori, hogy még mérgesebbek lesznek, szégyent és bűntudatot élnek át saját viselkedésük miatt a zavarban szenvedők.

• Mennyire kóros?

Az orvostudomány ezt a jelenséget a kényszeres viselkedések közé sorolja. A visszatérő bőrsérülések, a kudarcba fulladó leszokások, a lelki szenvedés és szociális távolságtartás mind komoly problémára utalnak. Akárcsak más mentális elakadás esetén, nem mindenki ismeri fel, hogy betegséggel küzd. Ha mégis sikerül, és úgy érzik az érintettek, akkora mértéket ölt a problémájuk, hogy az már a mindennapokat is negatívan befolyásolja, jó, ha minél előbb felkeresnek egy, sőt több szakembert. A bőrgyógyász mellett, aki megkezdheti az orvosi kezelést, pszichológust, pszichiátert vagy pszichodermatológiával foglalkozó szakpszichológust. A cél az okok felderítése, és a kényszeres, valamilyen szinten önbántó magatartás helyett hosszú távon is fenntartható megküzdési módok kialakítása. Ez azért is különösen fontos, mert a komoly bőrproblémák és fertőzések mellett depresszió is kialakulhat, ami végső soron társadalmi elszigetelődéshez vezethet. Nem csupán esztétikai problémáról van tehát szó, miközben súlyos esetben odáig fajulhat a kényszeres mánia, hogy az érintettnél visszafordíthatatlan bőrkárosodás léphet fel.

• További okok

Előfordul, hogy nem belső késztetés, hanem pillanatnyi stressz idézi elő a kapargatást például nehéz érzelmek felbukkanása miatt, vagy olyan életesemények idején, amik megterhelőek az egyén számára. A piszkálás ilyenkor megkönnyebbülést ad, egyfajta levezetést jelent, emiatt nem is jelentkezik szégyen, bűntudat. A szakirodalomban ezt impulzív viselkedésnek hívják.

Másoknál azért üti fel a fejét a probléma, mert a tökéletes bőr iránti vágy olyan szokásokra készteti őket, mint a bőrhibák, pattanások és miteszerek állandó és megszállott nyomkodása. Ilyenkor az érintettek azt gondolják (vagy csak elhitetik magukkal), hogy a kényszeres cselekedettől tényleg szebb lesz a bőrük. Mivel azonban éppen az ellenkezőjét érik el, még inkább kényszeressé válnak a szokásban. Az ördögi körből szinte lehetetlen egyedül kiszállni.

• Hova koncentrálódhat és milyen formában?

- Köröm: körömrágás, a körömágybőr kapargatása, rágása, tépkedése

- Ajak: nyalogatás, rágcsálás, bőr lerágása

- Orca: a belső felület harapdálása, kirágása

- Orr, homlok, áll: nyomkodás, dörzsölés, vakargatás, kapirgálás

- Haj: tépkedés, a fejbőr vakargatása, hajszálak kihúzogatása

- Hát: az elérhető részek, főleg a vállrész vakarása, kaparása

- Egyéb bőrfelületek: bármilyen egyéb helyen megjelenhet a mániákus kapirgálás