Fogkukac, cukor és zúzott egér – Agyament fogmosási szokások a történelemből

Az ápolt, egészséges fogak, illetve az igényes szájhigiénia társadalmi elvárás. Egyes történelmi szájápolási rutinokat elnézve azonban össze tehetjük a két kezünket, hogy fogkefe és minőségi fogkrém áll a rendelkezésünkre, így nem kell átesni a horrorba illő procedúrákon. Összeszedtünk a történelemből 7 szürreális filmbe illő fogmosási szokást.

7 bizarr fogmosási és szájápolási szokás a történelemből

1. Öblögetés vizelettel

Az ókori Rómában hamar felfedezték a vizelet fehérítő hatását, amelyet mosodáktól kezdve a hajápoláson át egészen a fogmosásig bevetettek. Jól olvasta a kedves olvasó, a rómaiak vizelettel öblögettek, mivel úgy hitték, segít megelőzni a fogszuvasodást, miközben hófehér lesz tőle a mosoly. Olyan értékes alapanyaggá vált a vizelet, hogy az egyik császár még adót is kivetett rá.

2. Fogkukacok

Rémisztően sokáig élt a hit a népi gyógyászatban, hogy a fogfájást, fogszuvasodást apró férgek okozzák, amelyek járatokat vájnak a dentinben. Ezért szájhigiéniájuk javítása érdekében gyógynövényekkel, füstöléssel vagy mézzel igyekeztek kicsalogatni a kukacokat, ám a módszerek hatékonyságáról legnagyobb bánatunkra nem maradtak fenn statisztikák.

3. Az első fogkrém csikorgó összetevői

Az egyik első feljegyzett fogkrém – vagyis fogpor – receptet az ókori Egyiptomban alkották meg i. e. 5000 körül, ám összetevői több kérdést vetnek fel, mint amennyi választ adnak. Ugyanis az ősi recept porított ökörpatát, habkövet, égetett tojáshéjat, illetve mirhát tartalmazott. Az ókori rómaiak sem kímélték a fogzománcukat: ők zúzott osztrigahéj és csontok keverékét alkalmazták fogmosáskor.

4. Egérpaszta fogszuvasodásra

Az Erzsébet-kori Angliában a fogszuvasodás következményei gyomorforgatóak voltak. Ugyanis a brit fogorvosok lyukas fogak kezelésére nem tömést, hanem egy többek között zúzott egereket, gyógynövényeket és fűszereket tartalmazó pasztát tettek a kérdéses fogra, majd várták a csodát.

5. Fogmosás cukorral

Maradjunk még egy kicsit az Erzsébet-korban, ugyanis a gazdagok körében elterjedt szokás volt, hogy cukorral mostak fogat, mivel népszerű státusszimbólum volt. Ennek eredménye az lett, hogy a fogak elrohadtak és olyan lyukasak lettek, mint az ementáli sajt. A trend éllovasa pedig maga I. Erzsébet volt. Szerencséjükre a fogorvosok, vagyis a borbélyok mindig készenlétben álltak az egérzúzalék-péppel.

6. Drótkefe, mint fogkefe

A 18-19. században a fogkefék sörtéi általában állatszőrből, sertéből készültek, amelyeket fa vagy elefántcsont nyélre erősítettek. A luxus netovábbját viszont a sárgaréz drótból készült kefék jelentették, amelyekért a gazdagok borsos összegeket pengettek ki.

7. Fogpótlás a történelemben

Mielőtt a modern porcelán fogsorok megjelentek volna, egészen meghökkentő módon igyekeztek a fogakat pótolni. Egészen a 19. századig elterjedt volt, hogy a szegények kihúzatták egészséges fogaikat, hogy a pénzesek dróttal a fogmedrükhöz rögzítsék, de gyakori anyag volt az elefántcsont, fa, egyes esetekben a viasz is. George Washington műfogsora például emberi, tehén és lófogakból készült.