Rábaközi Andrea 25 éve van a modellpályán, a mai napig dolgozik. Negyedszázaddal ezelőtti és mostani képei között alig látszik a különbség, mindegyiken egy gyönyörű, szőke nő néz a kamerába. Megkérdeztük, mi a titka, hogyan lehetne ezt utánacsinálni?

Mostanában ismét felkapott lettél, minek köszönheted?

A másodvirágzásomat élem, ami valószínűleg annak köszönhető, hogy szerepeltem a Sztárban sztárban, és annak a csodának, hogy két gyerek után is beleférek a 25 évvel ezelőtti ruhámba. Ez teljesen meghökkenti az embereket. Még a varrónők is meglepődtek, akik a produkció előtt átnézték az ikonikus darabot.

Andrea a Sztárban sztár színfalai mögöttForrás: Facebook/Rábaközi Andrea

Vágytál ismét a reflektorfénybe?

Nem, de még tinikoromban sem. Véletlenül kerültem be a divatszakmába. Szakácstanuló koromban, amikor hidegtálakat jöttek fotózni, kérték, hogy álljak a tálak mellé. Egy év után újból találkoztam a fotóssal, aki addig győzködött, míg belementem egy próbafotózásba, csak hogy végre békén hagyjon. Abban az évben, 1986-ban én lettem az év felfedezettje. A kutya nem kérdezte, akarom-e ezt csinálni, egyik munka jött a másik után. Címlapok, fotózások, divatbemutatók, videoklipek. Abban az időben összesen 10-12-en voltunk manökenek, minden hazai divatbemutatón mi vonultunk a kifutón. Akkor ebből a munkából egy egzisztenciát össze lehetett hozni.

Végül otthagytad a vendéglátózást?

Egy darabig még próbáltam csinálni, de hajnalban értem haza, és délután 2-re már fotózni mentem. El kellett dönteni, hogy melyik utat válasszam. A divatszakmában annyira kellettem, hogy inkább azt lovagoltam meg. Soha többet nem dolgoztam a vendéglátásban, bár szerettem azt a szakmát. Ha nem modellnek, akkor óvónőnek, kozmetikusnak vagy állatorvosnak tudtam volna elképzelni magamat, de nem úgy alakult az életem. 

Kik voltak a pályatársaid?

Pataki Ágival, Sütő Enikővel kezdtem a modellkedést, majd az újabb generációval folytattam, és a mostani korosztály nagyjaival, például Epres Pannival is gyakran dolgozom. 

Annak idején könnyebb volt ez a pálya?

Igen, nem voltak ügynökségek, nem kellett ennyire szigorú feltételeknek megfelelni. Manapság 180 cm alatt nincsenek a kifutón lányok. A csontsoványság nem volt kritérium, és különböző típusokat kerestek. Nekem évekig nem volt konkurenciám. Én amennyire nem békültem ki a szőke Barbie baba külsőmmel és azzal, hogy a mellemmel beszélgettek az emberek, a megjelenésem a szakmában kuriózumnak számított. Eleinte fotómodellként tartottak számon, amíg egy divattervező fel nem fedezte bennem a kifutóra való nőiességet.

Emiatt hívnak a mai napig bemutatni?

Igen, az érettségem és a korom miatt. Ha kell egy nőiesebb alkat egy szőrme- vagy ékszerbemutatóra, akkor azonnal rám gondolnak. Azért ragaszkodnak hozzám, mert hitelesen lehet velem termékeket eladni. Egy vékony tinilány ezeket a darabokat nem tudja úgy viselni és tálalni. Emellett példát tudok mutatni, hogy lassan 50 évesen is lehet így kinézni. 

Forrás: André Balázs

Miben más a mai modellkorosztály?

Gyönyörűek, de nagyon egyformák. Barna szemű, barna hajú, vastag szájú, csontsovány lányok futnak, jelenleg ez a típus a divat. De manapság nem a szépség az elsődleges, hanem a karakter, legyen valaki más, mint a többi, tűnjön ki valamivel.

Sohasem gondolkoztál külföldi karrieren?

Nem. Annak örültem, amit itthon elértem, úgy pláne, hogy nem is akartam. Nem vagyok az, aki képes lett volna hónapokig modellszállásokon élni, egy nap 5-10 castingra elmenni, mindezt egyedül, magamra utalva a nagyvilágban. Ezt az életmódot csak pár hónapig tudtam elviselni. Ehhez az kell, hogy kőkemény karrierista legyen valaki, és erre tegye fel az életének egy szakaszát. Én nem ilyen vagyok. 

Mitől nézel ki úgy, mint anno huszonévesen?

Ez kőkemény önfegyelem eredménye. Nagyon odafigyelek az étkezésre, a nyers élelmiszereket részesítem előnyben. Imádom a natúr magokat, gyümölcsöt, zöldséget. Ízetlenül étkezem, úgy főzök, hogy nem kóstolom meg az ételt. Magamnak nem is készítek meleg ennivalót, csak kiszolgálok három férfit (a két fiamat és a férjemet), szeretek az ő kedvükben járni. Azt csinálom, amit kérnek, számomra a főzés csak annyiban öröm, hogy örömöt szerzek vele. Étkezésnél leülök melléjük, de nem mindig eszem velük.

Megéri?

Már régóta nem dolgoznék, és nem hívnának, ha nem ilyen lennék. Magam miatt teszem, ennyire hiú vagyok. Várandósan kétszer is nagyon sokat híztam, először 21 kilót, utána 17 kilót.  Akkor végre büntetlenül ehettem, nem vontam meg semmit magamtól, de vártam, hogy végre abbahagyhassam. A túlsúlyomtól nem akadtam ki, ugyanakkor aggódtam. Az orvosom féltett, nehogy a hízás miatt depressziós legyek, hisz modell a szakmám. Én ezt a testi változást nagyon jól tudtam kezelni belül. Ugyanakkor szerencsés vagyok, arányosan jött, és arányosan ment le a túlsúly rólam, kényelmesen, semmi drasztikus fogyókúrát nem vettem igénybe. 

Sorban álltak érted a közismert férfiak?

Hiába álltak sorban értem az ismert emberek, nálam az érzelmi biztonság volt mindig a fő. A férjem végül egy vízilabdázó lett. Két fiunk született, Döme 16, Samu 12 éves. A nagyobbik apuka nyomdokaiban jár, a kicsi focizik. Anyai szívem dagad, ha róluk beszélek. Négy éve elváltam, két éve újból férjhez mentem. 

Forrás: André Balázs

Számít a külső mai világban?

Sajnos igen. Ismeretlenül, amíg meg nem szólalsz, az emberek a külső alapján ítélnek. Sok értelmes embert ismerek, aki nincs jó ízléssel megáldva. Az ápoltság nagyon fontos, függetlenül a szakmától. Ez nem anyagi kérdés, egy turkálóból is fel lehet öltözni igényesen. Csupán ízlés és egy kis útmutatás kell hozzá. Itthon sajnos nincs öltözködési kultúra. Pedig tanítható és tanulható a külső, ahogy a női praktikák is, pontosan ezt oktatom. A fiataloknak a divatiskolámban, a Légy önmagad programomon az érett nők számára. 

Te mindig tökéletes sminkben mész utcára?

Natúr sminkben élem a hétköznapjaimat, és nem teljes sminkben járok be az iskolámba sem. Van egy civil életem és egy szakmám, ezeket elkülönítem. Amikor meglátnak az életben, gyakran rám csodálkoznak, hogy mennyire más vagyok, mint a képeken. De miből gondolják, hogy az ismert embereknek nincs hibájuk? Nem lenne esztétikus, ha a magazinokban a modellek hibáit is megjelentetnék. A média hazug világot mutat. Én nem voltam sokáig jóban a külsőmmel, mert kívül és belül más vagyok, csak kívülről szőke. El kellett fogadnom, hogy így volt szüksége rám a szakmának. A szőke hajamat évekig akartam kicsit sötétebbre festetni. Amúgy is a végletek embere vagyok, nálam nincs mis-más. Fekete-fehér, alul-felül. Koplalok vagy eszem. 

A korodbeli nők irigykednek rád?

Először rosszindulatot érzek, aztán kijelentik, hogy benned milyen kellemesen lehet csalódni. Ez a mondat egész életemben elkísért. De miért, mi van kiírva rám? Előítélet? Mindenkihez kedves vagyok, beszélgetek. Nem kell azonosítani a szakmámmal, különválasztom a civil életemtől a szakmámat. Érzek susmorgást, de csak addig, amíg nem beszélünk pár szót. 

Ha lányod lenne, modellkedhetne?

Nem szeretném. Szeretném visszahozni a manökenség tradicionális értékét, sajnos ma már mindenkire rásütik a modell szót. Ha lányom lenne, és kiejtené a száján a modell szót, nem is tudom, mit csinálnék. Ma már mindenkire rásütik, hogy modell. 

Tele vagy tetoválással…

Nem lehetett korábban tetoválásom, így 40 év fölött érkezett el az önmegvalósítási korszakom. Addig csak egy tetkót varrattam magamra. Most 12 van összesen, és még a kisebbik fiamtól várok egy rajzot, az lesz a következő. Ezek picik, számomra szexisek. A tetkók is megmutatják, hogy a végletek embere vagyok. Angyali, szőke fürtös lány, kivarrva. Pont ilyen megosztó vagyok, lehet utálni és szeretni. Az biztos, hogy rám még sohasem mondták, hogy semmilyen. 

Forrás: Facebook/Rábaközi Andrea

Plasztikával hogy állsz?

Finoman támogatom, akit zavar bármi, miért ne tenné, de amikor túlzásba esnek, és ijesztő változás áll be, azt már nem támogatom. Én helyette a kozmetikai kezelésben hiszek. Háromhetente mindenféle masszírozásokra járok, a bőr állaga a fontos. Számítanak a gének is, anyukám sem ráncos. Huszonévesen kezdtem el használni szemránckrémet, lehet, hogy ennek is köszönhetem, hogy alig vannak ráncaim, de ez a korral jár. Hozzám tartoznak, és nem akarok feleannyi idősnek kinézni. Bár engem amúgy sem zavarnának, szexisnek tartom őket. Szeplőket viszont mindig akartam, a féltestvérem kapta meg az összeset, és a haja is vörös. Jó pár éve nem napozom és szoláriumozom, öregíti és tönkreteszi a bőrt. Még tinikoromban kimerészkedtem a napra, annak örökre megmaradtak a nyomai. Nyáron egy egészséges színt szerzek, de 11-15 óra között árnyékba vonulok, ernyő alá, szemüvegben. Ha vigyázol, mindent meghálál a bőr és a haj, a szervezet. 

Mindig mosolyogsz... 

Amíg valaki magát nem szereti, addig más sem tudja szeretni. Én nem vagyok egy energiavámpír, én csak adok. Jól vagyok, boldog vagyok, örülök, hogy süt a nap, és értékelem az apró örömöket.