D. Tóth Kriszta elárulta, kitől örökölte a szépérzékét

Mindnyájan szeretünk különlegesen becsomagolt ajándékot kapni, és persze adni is szeretnénk, ha rutinosak lennénk a trendi csomagolások elkészítésében. A közelgő karácsonyra D. Tóth Krisztával együtt hangolódtunk, és próbálgattuk, hogyan lehet a hagyományoktól eltérően csomagolni. Kriszta az alkotás közben elárulta, kitől örökölte a kézügyességét.

„A karácsonyi készülődés nálam is pont úgy zajlik, mint a dolgozó nők legtöbbjénél. Időnként próbálok ellopni 5-5 percet az időmből, hogy megtervezzem az ünnepet, a menüt, kitaláljam az ajándékokat. Az idén megfogadtam, hogy nem hagyok semmit sem az utolsó pillanatra, mint az előző években, amikor kicsit elcsúszott a felkészülés. Elhatároztam, hogy újra megpróbálok az ünnepre nem feladatként tekinteni, hanem egy olyan alkalomként, ami feltölt, ami kikapcsol. Ehhez az is kell, hogy az ember ne az utolsó pillanatban kezdjen el készülődni. Az idén úgy tervezem, hogy idejében elkezdem az ajándékok beszerzését, megtervezem, mikor és hova megyünk a családdal. A csomagolásra pedig már most, november végén felkészülök, új technikákat tanulok” – árulta el Kriszta, aki nagyon szereti a kézműves tevékenységeket. Csak azt sajnálja, hogy kevés ideje akad rá.

„Tíz éve anyuka vagyok, amióta a lányom megszületett, újra előfordul, hogy kézműveskedem, barkácsolok, szép csomagolásokat készítek. Ha gyerek van a háznál, akkor ez a tevékenység dupla örömöt jelent. Együtt csinálunk sok mindent, nálunk nem az a helyzet, hogy mindent anya készít el. Mindenki hozzáadja, amit ő tud, Lola is kiveszi a részét a készülődésből, a karácsonyfát együtt díszítjük fel. A karácsonyi ételeket viszont általában az édesapám főzi. Ő régen szakácsként dolgozott, aztán 30 évig vendéglátósokat oktatott egy szakiskolában, így a főmenüt ő készíti el. Mi csak besegítünk neki. Amikor nálunk gyűlik össze a család, és nem náluk, még akkor is hoz valami finomságot, amit ő főzött. Mindent, amit tudok a konyhában, tőle tanultam. A nagyapámtól viszont a szépérzékemet örököltem, szeretem a szép csomagolást. A papi rajztanár volt, egy művészlélek. Ő a legegyszerűbb karácsonyi ajándékokból is remekművet készített, olyat, amit nem is volt kedvünk kibontani, úgy gyönyörködtünk benne. Ezt az érzést próbálom átadni Lolának, hogy tudjon örülni a gyönyörűen becsomagolt meglepetésnek, még akkor is, ha nem a világ legértékesebb ajándéka lapul benne.”