A férfiak számára a nő külső megjelenése őrülten sokat nyom a latba, ezt tudjuk. Tuti recept nincs, számtalan tényező játszik közre abban, hogy ki kit talál szépnek, a pasik egyrészt hajlamosak olyan párt választani, aki az édesanyjukra hasonlít, akár külsőre, akár belsőre. Aztán vannak, akik a magas-vékony nőkre buknak, megint mások meg azokra, akiken van mit fogni. 

Szóval, semmi pánik: egészen biztos, hogy létezik olyan férfi, aki minket talál a legszebbnek. Persze, nem mindegy, hány órakor mondja ezt a szemünkbe.

Úgy alakult, hogy Tamást elhagyta a barátnője. Egy ideig fülét-farkát behúzta, nyalogatta a sebeit, ivott és megint csak ivott (azért ímmel-ámmal dolgozott is). Néhány hónapra kivonta magát a forgalomból, legalábbis a vadászmezőről mindenképp, majd egy reggel úgy döntött, ez így nem mehet tovább, beleveti magát az éjszakába. Persze, nem csak úgy magában, hanem az egyik szintén facér haverjával, aki osztozott sanyarú sorsában (és együttérzése jeléül együtt támolygott vele hazafelé).

Forrás: Thinkstock

Először esetlenül csetlettek-botlottak – egyikük sem volt az a kimondottan nagydumás típus, aztán szépen feltérképezték a város szórakozóhelyeit, majd kiválasztották a legszimpatikusabbat. Telt-múlt az idő, szép lassan megértették a csíziót: aki csajozni akar, annak a bárpult jobb felén kell ücsörögnie, majd adott pillanatban akcióba lendülnie. Érdemes lett volna, de nem mertek. A szemezés, kis mosoly még csak-csak, de ha olyan nő került a látóterükbe, aki igazán, és hű meg há, akkor gyönyörködtek a látványban – némán. 

Ámde közeledvén a másnaphoz, valami történt. Mondhatni, beléjük bújt a kisördög. Ha jobban belegondolunk, nem is olyan kicsi, mert ahogy a félelem elillant, a tettvágy berobbant, és szórták a bókokat (szinte) válogatás nélkül: 

olyanokat is megkörnyékeztek, akikre az este kezdetén ügyet sem vetettek. 

Az Észak-dakotai Állami Egyetem két kutatója, Brian A. Glaude és H. Jean Delaney mosolyogva bólogatna, ha hallaná a sztorit. Sok-sok évvel ezelőtt (adatkedvelőknek: 1990-ben) egy főiskolai klubban arra kérték a diákokat, hogy értékeljék az azonos, illetve ellenkező nemű fiatalok vonzerejét, méghozzá az este folyamán háromszor – egészen pontosan kilenckor, fél tizenegykor és éjfélkor. 

Forrás: Thinkstock

Arra jutottak, hogy az idő előrehaladtával mind a fiúk, mind a lányok vonzóbbnak találták ugyanazt az ellenkező nemű egyént – tehát például ha egy srác három pontot adott egy lányra este kilenckor, másfél órával később már ötre értékelte, éjfélkor pedig már majdhogynem szerelmet vallott. 

A kutatók nem találtak összefüggést az elfogyasztott alkohol mennyisége és a vonzerő növekedése között. 

Sokkal valószínűbbnek tűnik a következő: ahogy telik az idő, a pasik úgy érezhetik, hogy egyre kevesebb esélyük van megismerkedni valakivel, így lejjebb adják az igényeiket, és nyilvánvalóan azok közül választanak, akikkel egy légtérben vannak – az elérhető nő pedig megszépül. És persze fordítva is igaz: a záróra a férfiakat is szívdöglesztőbbé varázsolja a szemünkben.