A japán gésák jellegzetes alakját számos hiedelem és egyben tévhit veszi körül, köszönhetően az életmódjuk zártságának és titokzatosságának. Cikkünkben utánajártunk, miknek van valóságalapja a legendákból, és mivel járt egy lány számára, ha gésaságra adta a fejét?

A gésákkal kapcsolatos félreértések egyik leggyakoribb változata, hogy valamiféle különleges, előkelő prostituáltaknak, kurtizánoknak tartják őket. Pedig ez egyáltalán nem igaz: a gésák szórakoztató művészek, akik szigorú képzésben vesznek részt zenélés, táncolás, éneklés és társalgás terén is. Igaz férfiakat szórakoztatnak, de csak az említett módokon, így ha nagyon le akarnánk fordítani mai és nyugati kifejezésekre a tevékenységük lényegét, még leginkább egyfajta magasan képzett luxusescortlányoknak hívhatnánk őket, a szó szexuális felhangjaitól mentesen.

A gésák egyfajta magasan képzett luxusescortlányok voltak (részlet az Egy gésa emlékiratai című filmből)Forrás: AFP

A régi Japánban igazi kiváltságnak számított, ha egy lány gésává válhatott, és elérhette a teljesen kiképzett rangot, azaz „geiko" lehetett. Azok a lányok, akik 21 éves koruk alatt is már gésának tanultak, „maiko" megjelölést kaptak. Persze olyanok is gésák lehettek később, akik nem voltak maikók, de nagyobb presztízsűnek számított az olyan gésa, aki maiko is volt. 

Hogyan fordulhatott elő, hogy mégis összekapcsolódott a gésák neve a prostitúcióval is? Úgy, hogy mivel ez a szakma olyan nagy tiszteletnek örvendett, idővel bizonyos prostituáltak elkezdték magukat kiugrott gésaként, vagy szimplán megkapható gésaként reklámozni a több kuncsaft reményében, pláne, miután világszerte ismertté vált ez a fogalom, és jöttek a (szex)turisták is. Persze ennek megfelelően le is másolták a gésák tipikus megjelenését és öltözködését, egy apró, de annál fontosabb különbséggel. 

A kimonón kívül hordott selyemövet ugyanis a gésáknál hátul, míg a prostituáltaknál elöl megkötve láthatjuk. 

Hátul ugyanis csak más segítségével lehetett megkötni ilyen módon az övet, ami nem volt túl praktikus egy örömlány számára, akinek naponta többször kellett ki-be bújnia a kimonóból - míg a gésáknak voltak saját öltöztetőik. Ugyanakkor az igazi gésák esetében is létezik egyfajta kitartottság intézménye: ha egy gazdag férfi, „danna" pártfogásába vesz egy gésát, onnantól kezdve ő fizeti minden költségét, és cserébe neki bármikor a szolgálatára van - hogy milyen módokon, az már viszont csak kettejük megállapodásán múlik.

A kimonón kívül hordott selyemövet a gésáknál hátul, míg a prostituáltaknál elöl megkötve láthatjukForrás: Thinkstock

De hogyan vált valaki gésává?

Voltak lányok, akiket eladott a családjuk a gésaházaknak, igaz, ez inkább szegényebb környékeken fordult elő. Voltak, akik számára öröklődött a gésaság: a gésák lányai gyakran szintén az anyjuk foglalkozásába nőttek bele. És voltak, akik maguktól akartak egy kivételezett, ha úgy nézzük, fénnyel-csillogással-megbecsüléssel övezett kaszt tagjai lenni, már persze ha megvolt egyáltalán ehhez a szépségük.

A gésák kiképzése különböző fázisokból állt. Az elsőben a fiatal lányok afféle cselédként szolgáltak a gésahézakban, miközben tanórákra jártak, ahol megismerkedtek a tradíciókkal, öltözkedési- és beszédleckéket vettek. Ha egy bizonyos, meghatározott táncelőadás vizsgájával sikeresen teljesítették ezt a fázist, a következőben már felmentették őket a cselédi feladatok alól. Ezután már „terepen" tanultak tovább, igaz, először csak kísérőként, a háttérben maradva, szigorúan csendben. Majd jött a harmadik, „maiko" fázis, ami már évekig is eltarthatott, és ezalatt a gésajelölt egy nála idősebb, már teljes jogú gésával párban dolgozott a különféle alkalmakkor, afféle mester és tanítványa személyes kiképzésben részesülve. 

Az idősebb gésa megtanította mindenre, amit ő maga tudott a teaceremóniáktól kezdve a virágdíszítésen át a hangszeres előadásokig és a megfelelő kommunikációig a férfiakkal. Közben kialakították a gésajelölt saját stílusát, és kiválasztották a leendő új nevét.

Az idősebb gésa megtanította mindenre, amit ő maga tudott (részlet az Egy gése emlékiratai című filmből)Forrás: AFP

Amikor pedig a gésajelöltből gésa lett, már teljes árat kellett fizetni a szolgáltatásaiért a vendégeknek. Ami nem volt kevés: csak a legelőkelőbbek engedhették meg maguknak, hogy a szórakozásukat ilyesmivel dobják fel. A leghíresebb gésák pedig olyan népszerűségnek örvendtek, mint ma a filmsztárok. Viszont nem élvezhettek igazi szabadságot: a napjaik meghatározott szabályok szerint zajlottak, a gésaházakban laktak, és hiába nem viselték a jellegzetes sminket és öltözéket olyankor, amikor nem dolgoztak, igazi magánéletük, pláne szerelmi életük nem nagyon, vagy csak nagyon titokban lehetett a foglalkozásuk mellett.