A szépség és a szörnyeteg igaz története - valójában nem volt boldog befejezés

Az igazi szépség és az igazi szörny története a 16. századba nyúlik vissza, Catherine és Petrus Gonsalvus tragikus élete ihlette a mára igencsak gyerekbaráttá szelídült mesét. Boldog élet és varázslatos szerelem helyett Európa királyai és királynői úgy bántak velük, mint a korcsokkal. Bár történetük csak nyomokban találkozik a mesével, mégis megkerülhetetlen alapjai.

A 16. században Európa királyi udvarai versengtek azért, hogy megtalálják a legfurcsább embereket, és egyediségüket a saját szórakoztatásukra fordítsák. Petrus Gonsalvus, a "vadállat" erre tökéletes alany volt, hiszen egy ritka, veleszületett betegség miatt az egész testét, még az arcát is szőr borította. A francia királyi udvar sikeresen le is csapott rá, és évekig mindegy bohócnak tartották maguk mellett, hogy szórakoztassa őket, sőt, kitalálták, hogy mekkora poén lenne, ha megházasítanák szegény Petrust.

A mesebeli szörnyeteg, bár csúnya volt, de még így is mesebeli életet élt kastélyban, szolgákkal. Ezzel szemben Petrus Gonsalvus élete borzasztó kínokkal volt tele gyönyörű rózsák helyett. Csupán tízéves volt, amikor bezárták egy ketrecbe, és úgy bántak vele mint, egy állattal. Későbbi feleségét pedig egy akkori uralkodónő kényszerítette hozzá, akivel nem is találkozhatott az esküvő napjáig. Konkrétan a házaspár egész élete rémes volt, és a boldog befejezés is elmaradt.

Petrus 1537-ben született a Kanári-szigeteken, és furcsa betegsége miatt még véletlenül sem vették emberszámba. Amikor tízéves volt és ketrecbe zárták, nyers hússal és állatoknak való takarmánnyal etették. 1547-ben pedig Franciaországba szállították, II. Henrik koronázási ajándéka gyanánt. Az élete itt sem fordult jobbra. megérkezése után azonnal börtönbe zárták, és megfigyelés alatt tartották. A francia orvosok és akadémikusok botokkal bökdösték, majd nagy nehezen rájöttek, hogy nem vadember, hanem csak egy szerencsétlen, szőrös kisgyerek.

Ezután Henrik király úgy döntött, Petrusnak oktatásban kell részesülnie. A király szemében a fiú még mindig csak egy korcs volt, és nem számított arra, hogy Petrus képes lesz bármit megtanulni. Az udvar legnagyobb megdöbbenésére azonban a fiú hamarosan folyékonyan beszélt latinul, és az etikettet is gyorsan elsajátította. Miután bizonyított, Petrus fontossá vált az udvarban. Megengedték neki, hogy nemesember módjára öltözködjön, sőt, főtt ételt is ehetett. Ám a javuló bánásmód ellenére még mindig nem emberként tekintettek rá, továbbra is korcs maradt, akinek tovább emelte az érdekességét, hogy intelligens volt.

Medici Katalin, francia királyné úgy gondolta, az lenne az igazán humoros húzás, ha Petrus egy gyönyörű nőt venne feleségül. Medici Katalin egyébként is híres volt aljasságáról, így nem meglepő, hogy tervét sikerrel véghez is vitte. A menyasszony mit sem sejtett arról, hogy egy "szörnyeteghez" akarják hozzáadni. A helyzetet még tovább lehetett fokozni azzal, hogy Katalin tulajdonképp egy kísérletként tekintett a frigyre: kíváncsi volt, milyen gyermekei lehetnek egy igazi szépségnek és egy "igazi szörnyetegnek". Abban bízott, hogy a házasság megajándékozza őt néhány kis szőrös házikedvenccel.

Bár nem maradtak fenn dokumentumok, de nem kell messzire menni a következtetésért, hogy a menyasszony valószínűleg sokkot kapott, amikor először meglátta leendő férjét. Úgy tudni, végül megkedvelték egymást, és negyven évig voltak házasok.

Az esküvő utáni években Petrusnak és Catherine-nek két gyermeke született, de egyik sem örökölte édesapja betegségét. Katalin királynő valószínűleg igen csalódott lehetett, hogy a "frappáns" kísérlete nem sikerült. Végül a következő két gyermek már szőrrel borítva jött világra, ezzel bebizonyítva az európai nemesség számára, hogy a szépség nem feltétlenül győzedelmeskedhet a vadállatok génjein.

A házaspárnak összesen hét gyermeke született, közülük négyen örökölték apjuk betegségét. A család leginkább azzal töltötte az idejét, hogy Európa-szerte utaztak, hogy a nemesség megbámulhassa őket. A "vad gyerekeket" többször örökítették meg festményen, mindig előkelő öltözékben, hogy még jobban kihangsúlyozzák a megjelenésük és a "civilizált" társadalom közti különbségeket.

A család végül az olaszországi Parmában telepedett le, ahol Ranuccio Farnese herceg kénye-kedvét voltak kénytelenek kiszolgálni. A herceg a négy szőrös gyereket elküldte nemes barátainak ajándékba - házikedvencnek.

Míg a mesebeli szépség és a szörnyeteg története boldog házassággal zárul, a valóságban senki sem tudja, mi történt pontosan Catherine-nel és Petrusszal. Miután egyik udvarból a másikba kerültek, végül sikerült letepedniük egy olasz faluban. Catherine 1623-ban halt meg a város halotti feljegyzései szerint, de Petrus haláláról nincs feljegyzés. Valószínű, hogy a férfit még a halálakor is inkább érdekességnek tekintették, mint embernek.

Ha szereted a történelmi érdekességeket, ezek a cikkek is érdekelhetnek:

Marie Antoinette útja a guillotine-ig: így érte utol a végzete

Így még sosem láthattuk a haláltáborokat - Sokkoló fotók kerültek nyilvánosságra (18+)