Frida Kahlo: Csalfa férje volt élete második tragédiája

Frida Kahlo, a XX. század egyik legikonikusabb művésze, a mexikói festészet forradalmára és a feminista mozgalom szimbóluma, egész életét átszőtte a fájdalom és szenvedés. Első és talán legismertebb balesete 1925-ben történt, amikor egy buszbaleset súlyos sérüléseket okozott a testén, élete végéig fájdalmat és mozgáskorlátozottságot hozva számára. Azonban Frida élete során második, érzelmi értelemben ugyanolyan fájdalmas „balesetet” is átélt: házassága Diego Rivera mexikói festőművésszel, aki éppoly hírhedt volt szerelmi kalandjairól, mint művészetéről, a szív szenvedését hozta el neki.

Frida Kahlo élete a szenvedély és a fájdalom rabságában

Frida Kahlo és Diego Rivera 1929-ben kötötték össze életüket, amikor Kahlo mindössze 22 éves volt, Rivera pedig 42. A korkülönbség és a két művész eltérő személyisége sokakat meglepett. Frida fiatal, szenvedélyes, és egyedi látásmóddal rendelkező festő volt, míg Diego már elismert művész, de kétes hírű nőcsábász hírében állt. Mégis, kapcsolatuk elején a kölcsönös tisztelet és művészi támogatás olyan mély vonzalomban öltött testet, ami ellensúlyozta a férfi félrelépéseit. Rivera volt az, aki bátorította Fridát, hogy folytassa a festészetet, és segített neki nemzetközi hírnévre szert tenni. Frida saját magát gyakran „Diego szemének” és „életének múzsájának” nevezte, miközben Rivera befolyása alatt tovább fejlődött művészete. Azonban a férfi  szenvedélyes kapcsolat sötét oldalait is hamar felszínre hozta.

Házasság a hűtlenség árnyékában

Diego Rivera híres volt arról, hogy nem tudott ellenállni a nőknek, és ez súlyos sebeket okozott Fridának. Bár Kahlo is számos szeretővel vigasztalta magát – nőkkel és férfiakkal egyaránt –, Diego hűtlensége mélyen megsebezte őt.

Frida Kahlo művészete épp ezekre a személyes és fizikai fájdalmakra épült. Festményei tele voltak az emberi szenvedés és a megpróbáltatások ábrázolásával, amelyeket gyakran saját életéből merített. A „Két Frida” című híres festménye, amely két különböző Fridát ábrázol, szimbolikusan megmutatja a művésznő belső megosztottságát, amelyet egyrészt testi fájdalmai, másrészt Diego Riverához fűződő fájdalmas szerelme okozott.

Frida fájdalma a művészetben

Frida Kahlo élete során folyamatosan ábrázolta saját fájdalmait és szenvedéseit a vásznon. Képein - amelyek most már árucikkeken is megtalálhatóak - gyakran találkozhatunk a fizikai és érzelmi fájdalom kettősségével. Frida festményeiben gyakran ábrázolta saját testét megcsonkítva, de a belső érzelmi gyötrelmek, amelyeket Diego Rivera hűtlensége okozott, ugyanilyen fontos szerepet játszottak. Festményeiben az emberi test, a szív, és a lélek összekapcsolódása gyakran jelenik meg, mint a szenvedés forrása, de egyben a túlélés eszköze is. 

Kahlo élete második "balesete" – házassága Diego Riverával – éppoly maradandó sebeket hagyott rajta, mint az első, fizikai baleset. Frida azonban mindkét balesetből, mind a testi, mind az érzelmi fájdalomból hatalmas erőt merített, és e szenvedések által vált a művészet egyedi, megismételhetetlen alakjává.