2024.11.09.
Paul Koudounaris új könyve az európai állattemetők történetét tárja fel, bemutatva, hogyan őrzik meg az emberek elhunyt kedvenceik emlékét a különböző kultúrákban. Az állattemetők Európában megható emlékhelyei szeretett kisállatainknak.
Paul Koudounaris amerikai író és fotós több mint egy évtizedes kutatómunkájának eredményeképpen született meg az a kötet, Hűségben mindhalálig - Kisállattemetők, állatsírok és örök áhítat címmel, amely részletesen bemutatja, hogyan emlékeznek az emberek elhunyt állataikra és milyen különleges kapcsolat fűzi őket kedvenceikhez.
Forrás: Shutterstock
Állattemetők Európában: az elsőt Londonban hozták létre
Az első hivatalos kisállattemetőt 1881-ben alapították Londonban, a Hyde Park területén, miután Cherry, egy kis máltai kutya elpusztult. Gazdái, akik közel álltak a park egyik kapuőréhez, Mr. Winbridge-hez, kérésükre engedélyt kaptak a kutya elhantolására a park egy csendes részén. Ennek hamarosan híre ment, és mások is elkezdtek keresni elhunyt kedvenceik számára hasonló lehetőségeket.
A viktoriánus időkben a legtöbb városlakó folyóba vagy kukába dobta elpustult állatát, más lehetőség nem nagyon létezett. 1899-ben egy gyönyörű szecessziós temető nyílt meg Párizsban kisállatokak, ezzel megakadályozták, hogy a párizsiak a Szajnába dobják kedvenceiket és lehetőséget teremtettek a méltó gyászra.
A gyász kultúrája és a különböző temetkezési szokások
Koudounaris szerint az állatok iránti gyász nagyon mély lehet, különösen azért, mert a kisállatok gyakran az emberek „tükörképévé” válnak.
Egy kisállat elvesztése olyan, mintha meghalt volna egy részed
- nyilatkozta Koudounaris. Míg a világ különböző pontjain eltérően gyászolják a háziállatokat, a veszteség és az emlékezés igénye egyetemes. A buddhista temetkezési szokások például Thaiföldön külön állatok számára fenntartott templomokban történnek, ami jól mutatja, hogy bizonyos kultúrákban az állatok gyászának is megadják a megfelelő tiszteletet.
Koudounaris könyvében arról is ír, hogy a Los Angeles-i kisállattemető volt az, ami különösen meghatotta, ahol egy egész napot is eltöltött.
Az állatok gyászolásának pszichológiája
Az állatok gyászolása máig szociális stigma tárgya, különösen a nyugati kultúrákban, ahol a háziállatok halálát egyértelműen kisebb veszteségként kezelik, mint egy emberét. Koudounaris, aki egy évig önkéntes kisállat-gyásztanácsadóként is dolgozott, arra mutat rá, hogy a nyugati világban nincs kialakult szertartásrendszer az állatok elgyászolására. Az emberek gyakran túl gyorsan igyekeznek túllépni a fájdalmon, vagy szégyenkeznek amiatt, hogy „csak egy állatot” vesztettek el.
Az állattemetők rejtett csodái: szobrok és festett portrék
Koudounaris kutatásai során a világ számos különleges állattemetőjébe látogatott el, amelyek mind megható módon állítanak emléket az állatoknak. Helsinkiben például egy erdei állattemetőben kézzel festett kisállatportrék világítanak lámpások fényében, amely meghitt légkört teremt. A mexikói Juárezben pedig egy pusztaságban található a kisállattemető, ahol színes kavicsokból kialakított sírokban nyugszanak az állatok, mindegyiken kézzel festett képek láthatók az elveszített macskákról és kutyákról.
A legnagyobb eltemetett állatot Las Vegas egyik állattemetője őrzi, Stoney, egy korábbi cirkuszi elefánt talált ott végső nyugalmat. A legkisebb állat, amelyet egy gyufásdobozban temettek el egy légy volt, amelyhez irodai dolgozók kötődtek Marylandben.
