Túl szőke, túl tökéletes, túl szexi, túl szerelemes. Pamela Anderson, a 90-es évek szexszimbóluma most, 58 évesen saját múltjába néz vissza, és nemcsak a Baywatch ikonikus fürdőruháját dobja le magáról – hanem a szerelemmel kapcsolatos romantikus illúzióit is. Dr. Hevesi Kriszta szexuálpszihológussal utánajártunk, mi történik, ha valaki nem a másiktól fél – hanem attól, hogy mi lesz, ha egyszer tényleg meg kéne maradni valaki mellett.
Pamela Anderson nemcsak a Baywatch ikonikus, "lassítva futós" főcímében vált a férfiak vágyainak tárgyává, hanem a magánéletében is évtizedekig az a nő volt, aki után epekedtek a pasik. Mostanra épphogy betöltötte az 58-at és már hat férjet fogyasztott el (volt, akit kétszer is), tucatnyi sztárszeretővel került kapcsolatba, és egy olyan szexvideó is kering a világban, amit ő soha nem akart megmutatni. A színésznő azt is bevallotta, hogy a Baywatch forgatásán sokat kalandozott a kollégákkal. „Azt hiszem, legalább egyszer mindenkivel lefeküdtem.” A Variety-nek adott életútinterjújában pedig ő maga mondta ki: „Egyszerűen képtelen vagyok biztonságosan kötődni.”
Attól, hogy valaki sikeres, még nem törlődnek a gyerekkori minták. Pamela gyerekkora minden volt, csak nem rózsaszín tündérmese: kanadai kisváros, iskolai zaklatás, toxikus családi légkör. A szerethetőség és biztonság élményének hiánya mélyen beégett, és felnőttkori kapcsolati pályáját is meghatározta. Ő maga írja a Szeretettel, Pamela (Love, Pamela) című könyvében:
Nem tudtam, milyen az, hogy biztonságban lenni. Ezért próbáltam minden férfiban megtalálni, de végül soha nem kaptam meg.
Ha valaki, akkor Pamela Anderson végigkóstolta a '90-es és 2000-es évek celebmenüjét. A legismertebbek:
Ha ezek után azt gondolod, hogy Pamela szerelmi élete simán megérne egy Netflix-sorozatot, nem tévedsz nagyot. De ahogy ő maga mondja:
„Én nem áldozat vagyok. Hanem valaki, aki még mindig hisz a szerelemben – még akkor is, ha eddig valahogy mindig túl sok jutott belőle.”
„Egy kisbaba abból tanulja meg, hogy szerethető-e, hogy miként reagál a környezete az igényeire. Ha kiszámíthatóan, megnyugtatóan válaszolnak rá, akkor azt tanulja: fontos vagyok, bízhatok. De
ha az anya hol jelen van, hol nincs, akkor a baba azt tanulja meg: nem biztos, hogy érdemes érzelmileg kapcsolódni.
Ez a tapasztalat aztán beég, és a felnőttkori kapcsolatainkban is előjön. Sokszor nem is a másik féltől félünk, hanem attól, amit az érzelmi közelség előhoz belőlünk. Az intimitás kiszolgáltatottá tesz, és ha valaki azt tanulta meg, hogy a kiszolgáltatottság veszélyes, az inkább menekül a kapcsolatokból.”
A három alapvető kötődési stílus létezik:
A partnerhalmozást sokan afféle traumafeldolgozásnak gondolják, de Hevesi szerint ez nem mindig ilyen egyszerű:
„Szokták a partnerhalmozást traumafeldolgozási kísérletnek címkézni, ám ez így nem annyira igaz. A trauma az általában egy-egy váratlan dolog és nagyon erősen felmentjük ezzel az illetőt. Sok minden lehet a háttérben, akár személyiségzavar is, de van, aki csak a saját önértékelését akarja ezzel növelni. Valahol arra vágyunk egy szerelemben is, hogy egyetlen személyre fókuszáljunk. Ha valaki halmozza a kapcsolatokat és az egyéjszakás kalandokat, az valójában azt jelenti, hogy nem képes valakit igazán szeretni.”
Ma Pamela Anderson már saját narratívát építi. Dokumentumfilm, memoár, új karrier, önazonosság. Többé nem díszlet vagy vágyott szexuális ikon – hanem egy nő, aki felismerte: a legnehezebb kapcsolat, amit valaha újra kellett építenie, az az önmagával való kapcsolat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.