A csajom brilliáns vezető, én meg épp próbálom kitalálni, mit kezdjek magammal – Karrierista nők férfi szemmel

Fél éve történt, hogy egyik nap még volt állásom, másik nap meg már álláskeresőként regsztráltam magam. Ahogy teltek a hetek-hónapok, egyre inkább kezdtem magamba zuhanni. Persze a barátnőm akkor is úgy jött haza esténként, mintha el se ment volna: ragyogva, önbizalommal telve. Én eközben a kanapén fekve próbáltam eldönteni, hogy a következő álláshirdetés, ami épp elémkerült az algoritmusnak hála vajon bele illik-e a profilomba, vagy lebőgés lesz belőle. És emészt a kérdés is: vajon a párkapcsolatom is széthullik, mint az anyagi biztonságom? 

Párkapcsolat a karrier árnyékában

A barátnőm felsővezető egy multinál. Büszke vagyok rá, tényleg. De néha – őszintén szólva – elképesztően nehéz mellette férfinak lenni ebben a párkapcsolatban. Például amikor jön az a kínos kérdés: „És te mit csináltál ma?”. Ilyenkor zavartan megköszörülöm a torkom, majd kijön a számon egy frappáns(nak szánt) félmondat arról, hogy "jelentkeztem egy csomó állásra és most várunk”. Valójában csak nem akarom neki bevallani, hogy a napom nagy része a korábbi rekordjaim megdöntésével telt a Portal 2-ben.

Miközben próbálom összekaparni a maradék önbecsülésem, ő egy rövid csevely után felpattan és a másnapi céges prezentációra gyakorol a tükör előtt, néha az én véleményemet is kikéri. Elkerülhetetlenül felmerül bennem a gondolat: felnőttem egyáltalán? Tényleg rendben van, hogy az én mai legfelnőttesebb tettem az volt, hogy sikerült lefoglalnom egy időpontot a fodrászhoz?

De álljunk meg egy pillanatra! Talán nem is az a valódi kérdés, hogy hogyan érzem magam egy ambiciózus nő árnyékában, hanem hogy miért érzem egyáltalán árnyéknak. Azért, mert én eddig maximum csak középvezetői szintig juttam és attól is kiégtem egy év alatt? Miért nem lehet egyszerűen csak büszkének lenni rá? Miért keresem görcsösen a saját sikeremet abban, hogy hasonló karrierpályát fussak be, amikor lehet, hogy nekem egészen más az utam? Merjek erről beszélgetni vele?

Talán itt az ideje, hogy átértékeljem, mit jelent a siker. A saját utam megtalálása és önmagam elfogadása lehet, hogy ugyanolyan értékes, mint a karrierlétrán megmászott fokok száma. Lehet, hogy az én helyem épp ott van, hogy támogassam őt, miközben ő vezeti a világot – vagy legalábbis azt a részét, amelyik az ő meetingjein múlik. A kapcsolat, ami kettőnk között van, egészen biztosan hozzásegíti ahhoz, hogy bírja azt a nyomást, ami ránehezül, én pedig tudok osztozni az ő sikerén.

Mindenesetre addig is maradok a kanapén. Elvégre, ki tudja? Talán éppen most, ebben a bizonytalan időszakban legalább végre van időm elgondolodni azon, hogy mi is tesz engem boldoggá. Végül is egy rendkívül szerencsés pasi vagyok, hogy egy olyan nő mellett lehetek, aki minden nap példát mutat, hogyan lehetek jobb. Most legalább van időm tőle ellesni pár trükköt, mielőtt a szakmai életem után ez a párkapcsolat is szétesne.