A rendezőnő leleplezte az Amerikai pszichó titkát − Christian Bale ikonikus alakítása 25 év után is sokkol

New Yorkban épp most véget ért Tribeca Filmfesztiválon (június 5-15) nem kisebb eseményre került sor, mint az Amerikai pszichó 25. évfordulós vetítésére. Patrick Bateman ámokfutása negyed évszázad után is velünk van, sőt, a jelek szerint Christian Bale kultikus alakítása még sosem volt ennyire releváns. A film rendezője, Mary Harron a fesztiválon egy intim beszélgetésen rántotta le a leplet a kulisszatitkokról, és arról is mesélt, miért értik félre még mindig sokan a '80-as évek lúdbőrös, kultfilmmé vált szatíráját, az Amerikai Pszichót.

Az Amerikai pszichó az egyik legfélreértettebb film a világon

A rendezőnő a Tribeca Fesztiválon is megerősítette azt, amit az évfordulós interjúkban is hangsúlyozott: megdöbbentette, hogy a Wall Street-i körökben Patrick Bateman hősfigurává vált. „Sokkolt, amikor azt hallottam, hogy a Wall Street-i srácok imádják a filmet, és Bateman a hősük" – mesélte Harron. 

Ez a félreértés önmagában is pikáns téma, és rávilágít az Amerikai pszichó máig érvényes, provokatív jellegére.

Hasan Minhaj humorista a Tribeca fesztiválon tartott beszélgetésen frappánsan megjegyezte, hogy Bateman mintha "a hangos részt mondaná ki csendesen" a belső monológjaiban, míg a mai világban az emberek sokkal kényelmesebben használnak gyűlölködő és sértő retorikát. Mary Harron egyetértett ezzel, és kifejtette, hogy Batemant inkább szimbólumként, mint valós személyként tekintette. „Patrick Bateman olyan, mintha összegyűjtenéd a 20. századi kapitalizmus és a Reagan-korszak minden szörnyűségét” – mondta, felsorolva olyan problémákat, mint a kegyetlenség, a szegények lenézése, a szexizmus és a rasszizmus, amiket Bateman nem félt dicsőíteni. Ugyanakkor hozzátette, hogy a karakter a „férfiuralom és a pénz diadalát” is reprezentálja. 

Amikor Minhaj megkérdezte, hogy „a valóság nem furcsán utánozza-e” a film cselekményét, Harron elismerte, hogy a világról alkotott nézetei megváltoztak a film elkészítése óta. „Azt mondtam volna, amikor a filmet készítettük, hogy a történelem íve az igazság felé hajlik. Most azonban azt gondolom, hogy a történelem íve inkább egy dugóhúzóra, vagy talán egy hullámvasútra hasonlít” – fogalmazott. 

Ráadásul a kritikusok is nagyon lehúzták a könyv csapongó történetvezetése miatt, sokan egyenesen olvashatatlannak titulálták. Mary Harron rendezőnő merész vállalást tett azzal, hogy filmre vitte a művet, és női rendezőként egy egészen más perspektívából közelített a témához. Harron nem az erőszakot dicsőítette, hanem a kapitalizmus, a maszkulinitás és a szexizmus kritikájaként használta azt. 

A filmben az erőszak sokszor stilizált, groteszk, sőt néha már-maga is nevetséges, reflektálva Bateman irracionális elméjére, miközben Harron finoman adagolta a könyv kegyetlenségeit, épp annyit mutatva, amennyi a mondanivalóhoz szükséges volt, és nem vált öncélúvá. Ezzel a rendezői döntéssel a film sokkal nézhetőbbé, élvezhetőbbé és értelmezhetőbbé vált, miközben megtartotta a regény eredeti, éles társadalomkritikáját.

A film, amit (majdnem) mindenki félreértett

Patrick Bateman, a Wall Street-i yuppie, aki a márkás cuccok és a külsőségek megszállottjaként éli világát, de titokban sorozatgyilkos fantáziákat dédelget. A film nem az erőszakot ünnepelte, ahogy sokan tévesen hitték megjelenésekor, hanem szatirikus görbe tükröt tartott a felszínes emberi kapcsolatoknak, a szexizmusnak és a kontrollvesztett kapitalizmusnak. Mary Harron rendezőnő célja az volt, hogy Bateman üres életét, amiben az emberi kapcsolatok helyét a státuszszimbólumok és a gyilkosságok veszik át, mutassa be.

A film New Yorkban, 1987-ben játszódik. A történet főhőse, Patrick Bateman (Christian Bale) aki egy fiatal, jóképű, gazdag befektetési bankár. 

A napjait a versengés, a státuszszimbólumok hajszolása és a tökéletes külső fenntartása teszi ki. Reggelente bonyolult bőrápolási rituálékon esik át, munkahelyén pedig az a legnagyobb stresszforrás, hogy kinek szebb a névjegykártyája. Azonban a kifogástalan külső és a látszólagos normalitás mögött egy hidegvérű sorozatgyilkos rejtőzik.

Bateman élete kettős: nappal a Wall Street sikeres, de lélektelen figurája, éjszaka pedig szadista fantáziáit éli ki. Brutalitásának áldozatai többnyire nők és hajléktalanok. A film briliánsan mutatja be a karakter növekvő őrületét, a valóság és a képzelet közötti határ elmosódását, miközben Bateman folyamatosan belső monológokat folytat a popkultúráról, zenéről, divatról, ami még abszurdabbá teszi a cselekményt.

Egy csomó ma ismert színésznek adta meg a kezdőlökést az Amerikai pszichó

Bár az Amerikai pszihóban számos, már akkor is ismert színész szerepelt (például Willem Dafoe) de sokak számára ez az alkotás jelentette az áttörést, vagy egy új fejezetet a karrierjükben, megmutatva sokoldalúságukat és tehetségüket a nagyközönségnek.

• Christian Bale (Patrick Bateman)

Kétségtelenül az ő karrierjét katapultálta a legmagasabbra ez a film. Bár korábban már szerepelt Steven Spielberg Napbirodalom című filmjében gyerekszínészként és számos más produkcióban is, Patrick Bateman pszichopata karaktere tette őt sztárrá. A szerephez való elkötelezettsége – beleértve a drasztikus fizikai átalakulást is – bebizonyította, hogy Bale képes a legösszetettebb, sötétebb karakterek megformálására is. Az Amerikai pszichó után egy rövid hullámvölgyet követően Christopher Nolan Batman trilógiájának címszerepével végleg az A-listás színészek közé emelkedett, és azóta is számos kritikai sikert arató filmben (pl. A gépész, A harcos, Az alkirály – utóbbiért Oscar-díjat is kapott) bizonyította tehetségét.

• Jared Leto (Paul Allen)

Bár Jared Leto már ismert volt a Harcosok klubja és a Rekviem egy álomért című filmekből, az Amerikai pszichóban nyújtott rövid, de emlékezetes alakítása (és a sors, amit Bateman által elszenved) tovább erősítette hírnevét. Később Oscar-díjat is nyert a Mielőtt meghaltam című filmért, és a 30 Seconds to Mars zenekar frontembereként is világsikereket ért el.

• Justin Theroux (Timothy Bryce)

Patrick Bateman egyik kollégáját alakította a filmben. Az Amerikai pszichó segítette Justin Theroux-t abban, hogy a filmes és televíziós iparban stabil karriert építsen. Azóta számos nagy sikerű sorozatban (pl. Lost, A hátrahagyottak, The Mosquito Coast) és filmben szerepelt, miközben sikeres forgatókönyvíróvá is vált (pl. Trópusi vihar, Vasember 2). A PEOPLE magazinnak nemrég viccesen megjegyezte, hogy a szerepét afféle "fiatal Jared Kushner"-ként játszotta el.

• Reese Witherspoon (Evelyn Williams)

Bár Witherspoon már az Amerikai pszichó előtt is ismert volt (pl. a Pleasantville vagy a Kegyetlen játékok című filmekből), az Amerikai pszichóban nyújtott, Bateman barátnőjeként eljátszott szerepe egy újabb lépcsőfok volt karrierjében. Röviddel ezután jött a hatalmas sikerű Doktor Szöszi (2001), amely Hollywood egyik vezető színésznőjévé emelte. Később Oscar-díjat is nyert A nyughatatlan című filmért, és ma már sikeres producer is a Hello Sunshine nevű cége élén, amely női történetekre fókuszál.

Ezek a színészek mind kihasználták az Amerikai pszichó által nyújtott lehetőséget, és az azóta eltelt 25 évben Hollywood meghatározó alakjaivá váltak. 

Christian Bale: a tökéletes választás

Christian Bale alakítása Patrick Bateman szerepében máig ikonikus. 

Bale mimikája, testbeszéde, és a monológjai során tanúsított higgadtsága teszi Batemant egyszerre gyomorforgatóvá és furcsamód szórakoztatóvá. Ezzel a szereppel robbant be igazán a köztudatba, és megalapozta későbbi karrierjét, amelyben előszeretettel alakít összetett, mentálisan instabil karaktereket, amilyen például Batman is volt a Sötét Lovagban.

25 év elteltével is aktuális: nárcisztikus közszereplők és a férfiasság válsága

Az Amerikai pszichó a maga idejében erős kritikát fogalmazott meg a '80-as évek túlzásairól: a yuppie kultúráról, a mértéktelen fogyasztásról, a márkafüggőségről és a dehumanizáló társadalmi elvárásokról. Érdekes módon, 25 év elteltével a film üzenetei még mindig érvényesek. A manapság egyre gyakrabban találkozunk a közösségi oldalakon olyanokkal, akiknél felfedezhetőek Bateman bizonyos vonásai: a nagyzási hóbort, a narcizmus, az öntömjénezés és a végtelen versengés. Ahogy a magazin fogalmaz, Bateman az „amerikai fehér férfi szatírájának alfája és omegája”, és a maszkulinitás válságának egy örökérvényű kommentárja.

Vajon ma az Instán posztolná a gondosan megkomponált reggelijét, mielőtt egy újabb áldozatot keresne?

A Tribeca Fesztivál idei vetítése és a rendezőnő szavai is megerősítik: a film nem csupán egy vérben tocsogó thriller, hanem egy borzongatóan aktuális társadalmi látlelet, ami arra emlékeztet minket: a felszín alatt gyakran ott rejtőzik az igazi őrület. Érdemes újra megnézned, vagy ha még nem láttad, most bepótolnod ezt a kultikus alkotást!