Mintha egy vonatszerencsétlenséget néznénk – Ilyen lett a Charlie Sheenről szóló Netflix-doku

Az aka Charlie Sheen bőven több, mint egy színészceleb életének botránykrónikája – egy hollywoodi archetípust bont ki: a fiatalon mindent elérő hírességét, akinek fogalma sincs, mihez kezdjen a hirtelen jött sikerrel. A Netflix filmje a maga nyers valóságában mutatja meg, hogyan vált Sheen önmaga karikatúrájává, és hogy most, 8 év józansággal a háta mögött, hogyan képes újra bemutatkozni a világnak.

Charlie Sheen őszintén beszél az édeshármasairól és a tivornyákról 

A ma 60 éves színész – egy étkezde sarkában ülve – úgy beszél, mint aki végre képes szembenézni a múltjával, és mint aki jól tudja: a démonjai sosem tűnnek el teljesen. Andrew Renzi rendező nem találja fel a spanyolviaszt: archív felvételek, filmes részletek, interjúk és játékfilmes jellegű rekonstruálások váltják egymást. A háromórás játékidő alatt a rengeteg botrány, visszaesés és dráma némileg fárasztóvá válik – az egyetlen részre redukált szerkezet is hatásosan mutatta volna be a lényeget. A két rész együtt több mint 3 órát tesz ki, amire maga Sheen így reagál: 

Ugyanakkor Renzi jó érzékkel válogat a film- és sorozatrészletek, valamint az aláfestő retró zenerészletek között, amelyek szinte tükörként reflektálnak Sheen életének aktuális állomásaira, mintha a művészet és a valóság folyamatosan egymást másolná. A dokufilm időrendben halad: gyerekkori felvételek és jelenkori snittek váltogatják egymást. Megismerjük belőlük a főszereplő első nagy hollywoodi sikereit (a Platoon, a Tőzsdecápák és a Major League révén), de képet kapunk a a Nicolas Cage-dzsel és Sean Pennel közös tivornyákról is, amikbe a tiltott szerek fogyasztása éppúgy beletartozott, mint a túlfűtött édeshármasok és a féktelen alkoholizálás. 

Ezt követi időrendben a tévés diadalmenet: Spin City (Kerge város), majd a rekordgázsit hozó Két pasi meg egy kicsi, ám a sikert hamar szétzúzzák a botrányok. Az exfeleségek – Denise Richards és Brooke Mueller – könnyek közt idézik fel a drog- és alkoholproblémákkal terhelt házasságaikat, emellett Charlie Sheen egykori dílere is megszólal, akinek a színész valójában rengeteget köszönhet. Annak idején a mindenféle szer helyett dílere elkezdett sima szódabikarbónát adni Sheennek, gyakorlatilag megmentve az életét, és lassan, de biztosan leszoktatva őt. A színész azonban megállíthatatlanul süllyedt tovább, és 2011-ben a világ tanúja lehetett a teljes szétesésének és karrierje darabokra hullásának. A dokumentumfilm − számos közelivel − hatásosan idézi fel ezt az időszakot: 

Charlie Sheen nudista háztartásban nőtt fel 

Ötévesen besétált a konyhába, és ott voltak a meztelen szülei. Talán ez is hozzájárult Sheen kicsapongó életviteléhez a későbbiekben. „Egy időben megfordítottam az étlapot” – mondja a Netflix-doksiban, utalva arra, hogy valami újat próbált ki, miután évekig csak nőkkel volt kapcsolata. A színész felidézi: akkor kezdett nyitni, amikor aktív szerhasználó volt.

Mi teszi Charlie Sheent mégis szerethetővé?

Habár Charlie Sheen –  akinek szeptember 9-én könyve is megjelent  The Book of Sheen címmel –  egyértelműen Hollywood antihőse, saját életének azonban kőkemény túlélője. Többek között az teszi őt ebben a dokufilmben szerethetővé, hogy – sok más hírességekkel ellentétben – régen is és most is fel merte és fel meri vállalni az esendőségét. Egyáltalán nem próbál kibújni a felelősség alól: önkritikusan, ironikus humorral beszél magáról, és pontosan tisztában van azzal, mely döntései és cselekedetei taszították a mélybe. A függés igenis betegség, ráadásul, amiről Charlie Sheen beszél a filmben, az világszintű probléma. Milyen jó volna, ha ő és mindazok, akik hasonló problémával küzdenek, nem megbélyegzést és lenézést, hanem valódi eszközöket és megküzdése stratégiát kapnának a stressz és a szorongás leküzdésére. Akkor is, ha nincs annyi pénzük terápiára és rehabra, mint Sheennek volt.