Tudtad? — Már a kora középkorban is használtak WC-papírt

Annak, hogy az ember két lábra állt, lett egy komoly hátránya: nagydolog után barna maradt a hátsó. Civilizációkon keresztül változatos, leleményes, olykor meghökkentő módszerekkel törölték tisztára becsesebbik felüket a népek, míg a 19. században meg nem jelent a modern WC-papír, mely királyi magaslatokba emelte a trónolás minőségét.

Kína és a WC-papír illatos gyökerei

Hogyha a kedvenc kamilla illatú háromrétegű toalettpapírunk ősét keressük, érdemes a papír őshazájában, Kínában kezdeni a nyomozást. Ugyan már az i. e. 2. században feltalálták a papírt, a mellékhelyiségben csak az i. sz. 6. században jelent meg, és puhább volt a hagyományos verzióknál, a császári udvarban pedig az illatosított változatok is megjelentek.

A kínaiak évezredekig folytatták a papír használatát illemhely utáni törölközésre, a 14. századi történelmi feljegyzések a tömeggyártásról is beszámoltak — Zheijang tartományban évi tízmillió lapot gyártottak.

Élet a WC-papír előtt – Mit használtak a világ többi részén?

No de, mi volt a helyzet vécépapírfronton a világ többi részén? A válasz az, hogy bármi, ami a kezük ügyébe került.

Az ókori görögök például speciális cserepeket alkalmaztak, amelyekre gyakran az ellenségeik nevét vésték, míg Rómában egy közösen használt, botra erősített szivacs szolgálta a hátsó fél higiéniáját. A pénzesek gyapjú, csipke és kender segítségével tisztálkodtak, akiknek pedig nem tellett ilyen úri huncutságokra, leveleket, zöldséghéjat, magházat, füvet használtak.

Változás akkor állt be, amikor a 16. században megjelent a könyvnyomtatás. Az emberek egyre olcsóbban juthattak papírhoz, és hamar elkezdték régi könyvek, újságok lapjait használni. A 19. századi Amerikában a katalógusok és a napilapok voltak a népszerű WC-papírok, amelyeket puha papírra nyomtattak, ezzel kényelmes siklást biztosítva.

Aloe vera és a modern WC-papír születése

A kapitalizmus és ipari forradalom megjelenésével nem kellett sokat várni a speciálisan hátsó törlésére kialakított WC-papír megjelenésére. Joseph Gayetty manilai kenderből készült, aloé verával átitatott lapokat árusított 1857-től egészen 1920-ig. Máig őt tartják a modern WC-papír ősatyjának, noha találmánya közel sem volt még tökéletes.

Egészen 1942-ig kellett várni arra, hogy a vécépapírtartókon puhább, kétrétegű típusok kerüljenek. Az 1950-es években élénk színekben pompázó modellek is megjelentek a piacon, de mivel a kemikáliák sokaknak okoztak kiütéseket, a hóbort csakhamar elillant. Ennél már csak az a meglepőbb, hogy csak a 20. század végén a jelent meg a maximális higiéniát biztosító nedves toalettpapír.

A WC-papír mindennapjaink részévé vált, életünk csendes támogatója. Szerepét remekül érzékelteti az a tény, hogy amikor a Covid-19 idején felmerült, hogy hiánycikk lesz, az emberek megrohamozták a boltokat, hogy hónapokra feltöltsék a készleteiket, holott őseik évezredeken át jól elvoltak papír nélkül is...