Párkeresés randiappok nélkül — A középkori házasságszerzők is hittek a szerelemben
2025.10.19.
Ma a profilkép számít, ám a középkorban a földeken és aranytallérokon múlt minden. Akkoriban a szülők és a házasságszerzők irányították a randipiacot. A szerencsésebbek talán tényleg megtalálták a boldogságot, a kevésbé szerencséseknek pedig maradt a társadalmi kötelesség.
A középkori Európában, jóval a randiappok előtt a családok bölcs bácsikra bízták a társkeresést. A házasságszerzők összekötötték a családokat, mérlegelték a hozományt, és néha még azt is, hogy a fiatal pár vajon elviseli-e majd egymást. A szerelem másodlagos volt, a család hírneve és a vagyon elsődleges. De hogyan működött a randiguru-bisznisz akkoriban?
Forrás: The Image Bank Unreleased
A házasságszerzők a középkori társkeresés ügynökei voltak
A házasságszerzők pontosan ugyanazt csinálták, mint ma az appok: adatokat gyűjtöttek. Csak nem szelfiket, hobbikat és kedvenc zenéket, hanem birtokokat, családfákat és hozománylistákat. Egy jó közvetítőnek kincset ért a memóriája: tudnia kellett, ki özvegy, ki termékeny, és ki mennyi aranytallért és jószágot tud hozni a házasságba, hogy aztán összehozzák a legmegfelelőbb férjjelöltet a legígéretesebb menyasszonnyal.
Szerelem? Az csak opcionális extra
A középkori házasságkötések 80–90 százaléka nem szerelemből született, hanem kizárólag gazdasági vagy politikai okok döntötték el, hogy a frigy létrejön-e. A házasságszerzőknek csak annyi volt a dolga, hogy a két családot „összehozzák” – a többit a párnak kellett megoldania a hálószobában és a mindennapokban. Úgy voltak vele, hogy a szerelem majd kialakul, de ha nem így lett, akkor is illet teljesíteni a házastársi kötelességeket.
Nők, férfiak és az alku tárgya
A nők helyzete kifejezetten kiszolgáltatott volt: a házasság sokszor inkább két család közti üzleti megállapodásaként működött, a lányoknak nem igazán volt beleszólása, kihez mennek hozzá. A férfi birtokot kapott, a nő státuszt — és remélhetőleg némi biztonságot. A házasságszerzők így egyszerre voltak ingatlanügynökök és kerítők – a pár boldogsága volt a legkevésbé fontos szempont.
Tényleg annyira más világ van ma?
Ma inkább jobbra húzzuk a másikat, nem pedig hozománylistát böngészünk, de a logika hasonló: keressük az előnyöket, legyen szó anyagi stabilitásról, közös értékekről vagy puszta vonzalomról. A különbség talán csak annyi, hogy ma legalább megvan az illúzió, hogy mindezt mi választjuk, nem egy középkori kerítő.
