A legtöbben olyan partnert szeretnénk, aki figyelmes, elérhető, következetes. A valóság mégis gyakran mást mutat: amint valaki ritkábban ír, lemond egy találkozót, vagy titokzatosan távolságtartóvá válik, hirtelen megnő az érdeklődésünk. Az addig „oké” emberből lesz az, akire éjjel kettőkor is gondolunk, miközben a plafont bámuljuk. És hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy újra egy viszonzatlan szerelembe estünk. Ezt a témát egyébként a romantikus filmek és sorozatok is nagyon szeretik feldolgozni, elég Bridget Jones és Daniel Cleaver kapcsolatára gondolni. De miért történik ez folyton? A pszichológusok válaszolnak!

Forrás: profimedia
Miért vonzóbb a távolságtartó partner? Terapeuták elmagyarázzák a viszonzatlan szerelem pszichológiáját
- Nem „rossz ízlés”, hanem pszichológiai mintázat állhat a mögött, hogy a távolságtartó emberek vonzanak.
- A bizonytalanság, a hiány és a kiszámíthatatlanság biológiailag is felerősítheti a vonzalmat.
- A valódi kérdés nem az, ki után futsz – hanem az, mi történik benned, amikor nem kapsz visszajelzést.
A viszonzatlan szerelem pszichológiai okai
Elsőre az ilyen szituáció önszabotázsnak vagy rossz ízlésnek tűnhet, de a terapeuták szerint a helyzet ennél árnyaltabb. A bizonytalanság – amit akár egy kép is elárulhat – ugyanis erősen stimulálja az idegrendszert, és az agyunk könnyen összekeveri a feszültséget a szenvedéllyel. A szakemberek összeállítottak egy 5 pontból álló listát, amiben elmagyarázzák, hogy miért mindig viszonzatlan szerelmet kapsz az élettől.
1. Szorongó kötődési stílus: amikor a késlekedő üzenet pánikot indít
Az egyik leggyakoribb magyarázat a szorongó kötődés. Azok, akik gyerekkorukban nem számíthattak biztosan a szüleik figyelmére, felnőttként különösen érzékenyek lehetnek az elutasítás legapróbb jeleire is. Egy válasz nélkül maradt üzenet vagy egy hirtelen hangulatváltás azonnal riadót fúj a rendszerben.
A szorongás intenzitása pedig könnyen „szikrának” tűnhet. A feszültség, a várakozás, a bizonytalanság adrenalint termel – amit sokan vonzalomként értelmeznek. Valójában azonban gyakran nem a másik emberhez vonzódunk, hanem ahhoz az érzelmi hullámvasúthoz, amit kivált belőlünk.
2. Elköteleződési nehézségek: biztonság a távolságban
Paradox módon az is előfordulhat, hogy nem a másik távolsága a probléma – hanem a közelség. Az intimitás, a valódi érzelmi kitárulkozás ijesztő lehet. Ha a másik fél visszahúzódik, az csökkenti a nyomást. Nem kell annyira megnyílni, nem kell valóban kockáztatni.
A dinamika ilyenkor „izgalmasnak” tűnik, miközben valójában alacsonyabb a tét. A távolság kontrollérzetet ad, és ez sokkal biztonságosabb lehet, mint egy stabil, mély kapcsolat.
3. A „nehezen megszerezhető” effektus
A pszichológiai kutatások megállapították: amit ritkának vagy elérhetetlennek érzékelünk, azt értékesebbnek látjuk. Ha valaki szűkösen adagolja a figyelmét, az agyunk automatikusan felértékeli.
Egy „jó reggelt” üzenet három nap csend után hirtelen különlegesebbnek tűnik, mint valaki más napi, következetes érdeklődése. A kiszámíthatatlan jutalmazás – amit a pszichológia intermittáló megerősítésnek nevez – az egyik legerősebb viselkedésformáló mechanizmus. Pont ezért olyan nehéz kiszállni belőle.
4. A fantázia, ami szebb, mint a valóság
Néha nem is az emberbe szeretünk bele, hanem a lehetőségbe. Abba, amit képvisel. Egy státuszba, egy jövőképbe, egy idealizált verzióba, amely sokkal tökéletesebb, mint a valós viselkedése.
Ilyenkor a képzelet kitölti a hiányzó részeket. A valóság – a késlekedő válaszok, a félvállról vett találkozók – háttérbe szorul, mert a fantázia hangosabb.
A nagy kérdés: mit érzel valójában?
A szakértők szerint érdemes ilyenkor nem rájuk, hanem magunkra figyelni. Mi történik a testedben, amikor nem válaszolnak? Enyhe csalódottság? Vagy gyomorszorító pánik? Ha te nem kezdeményeznél, vajon fennmaradna a kapcsolat?
A valódi intimitás nem az idegrendszer túlpörgetéséről szól. A következetesség és a kölcsönösség talán nem annyira filmszerű, mint az üldözés izgalma, de sokkal stabilabb alapot ad.
Az is lehet, hogy most olyan időszak van az életedbe, amihez nem kell senki más, csak te. Sokan csak belehajszolják magukat ezekbe a kényelmetlen kapcsolatokba a társfüggőségük miatt, mert nem bírnak egyedül maradni. De valójában egy párkapcsolat nem egy „muszáj” dolog, csak egy plusz pozitív tényezőnek kellene lennie.
És lehet, hogy ez kevésbé drámai – de hosszú távon sokkal inkább szerethető.
Ezek is érdekelhetnek:


