Kovács Patrícia: "Az élet része a halál is, ezt el kell fogadni"

Tizenhárom éve lett Károly, a vizsla gazdája, a fajta szeretetét ő alapozta meg. Akkor még nem tudta, hogy mi vár rá, de mostanra maximálisan egyetért azzal a mondással, hogy „a vizsla nem kutya, a vizsla az vizsla". Aki ismeri ezt a fajtát, az tudja, hogy a magasabb mozgásigényű kutyák közé tartozik, így azon biztosan senki nem csodálkozik, hogy Patrícia rendre megjelenik a kifejezetten vizsláknak szervezett Vizsla Túra kirándulásain is. A vizslás csapattal azonban nem csak saját kutyája aktivitása hozta össze.

Hogy kerültél kapcsolatba a Vizslatúrával?

Tollár Mónika, a Vizslatúra ötletgazdájával és vezetőjével egyszerre jártunk a Színművészeti Egyetemre, ő dramaturg, én pedig színész szakra. Ő keresett meg, hogy van egy nyitott, vizslamániás társaság, akik időről időre közösen kirándulnak, és hogy lenne-e kedvem csatlakozni hozzájuk. Nem volt kérdés, csatlakoztam.

Szerinted milyen embereknek való a magyar vizsla?

Mindenképpen olyannak, aki tiszteletben tartja, hogy a vizsla egy önálló személyiség. Aki nem egyszerűen csak egy kutyának, hanem egy társnak tudja kezelni. Aki esőben és hóban-fagyban is szeret kinn lenni a természetben. Egy aktív, szerető gazdának.

Volt valami emlékezetes kalandod a kutyáddal, amire szívesen gondolsz vissza?

Rengeteg jó élményem van a kutyáimmal, de most inkább azt emelném ki, amikor Károlyt elvesztettük egy éjszakai séta alkalmával Egerben, egy parkban. Elkezdtek tűzijátékozni mellettünk, és az akkor fél éves Károly hanyatt-homlok elrohant. Mi utána, de esélyünk sem volt megfogni őt. Órákon át kerestük. Semmi. Iszonyatos érzés volt. Egyszer csak hajnalban észrevettük, hogy a távolból lobogó vizslafülekkel nyargal felénk, ugyanabban az őrült tempóban, ahogy órákkal korábban elszaladt. Leírhatatlan boldogságot éreztem akkor, és azt is, hogy innentől kezdve ez a kutya nem mozdul el mellőlünk semmi pénzért sem. Elvesztettük, de megtaláltuk örökre.

Tudod vinni magaddal a kutyáidat a nyaralásaidra, családi programokra?

Amikor csak tudjuk, úgy alakítjuk a kirándulásokat, a víz közeli programokat, hogy velünk lehessenek. Amikor ezt nem tudjuk kivitelezni, akkor a testvérem szokott segíteni, aki maga is nagy kutyás.

Volt rossz élményed kutyával az életed során? Hogyan dolgoztad fel?

Eddig három kutyatársamat veszítettem el. Ezek mind sok szenvedéssel jártak, de az élet része. Ott álltam mindig a betegségeikben az utolsó pillanatig mellettük, de amikor megéreztem, hogy menniük kell, hogy igazából már csak miattam tartanak ki, mindig el tudtam őket engedni. És ez nagyon megnyugtató érzés. Az élet része a halál is, ezt el kell fogadni.

Ha valamit, akkor azt nem lehet mondani Kovács Patríciáról, hogy nincs tapasztalata a kutyákkal, illetve azt sem, hogy csak a reklámérték miatt pózol egy-egy ebbel, hiszen élete részét képezik társállatai, akikkel nem csak az aktív, nyüzsgő hétköznapokat, hanem a családi kirándulásokat is együtt élik meg. Nem beszélve a Vizsla Túra rendezvényeiről.