Ha valaki már gyerekkorban hozzászokik ahhoz, hogy olvasson, és arra is kíváncsi, hogy a barátai mit olvasnak, és mi a véleményük az olvasott könyvekről, annak elég sok idejét emésztheti fel, míg sok-sok beszélgetésből összeáll a fejében a legnépszerűbb könyvek listája. Hacsak…

… nincs egy olyan oldal, ahol tájékozódni lehet a friss kiadásokról és a nagy klasszikusokról, vagyis könyvekről, téma és formai megkötések nélkül. Ilyen internetes oldal a Moly, az alapítóval, Nagy Bencével beszélgettünk..

Felidéznéd a kezdeteket?

Valójában nem is emlékszem, hogy a könyvek szeretete mikor kezdődött nálam. A szüleim napi két órát vonatoztak munkába, úgyhogy egymás kezébe adogatták a könyveket, és persze arról is mindig gondoskodtak, hogy a gyerekeiknek a mindennapi betevő mellett legyen elég olvasnivalója is. A bátyám szintén kiskorától falta a regényeket, úgyhogy én olyan közegben nőttem fel, ahol természetes dolognak számított az olvasás és a könyvtárba járás. Aztán persze eltelt vagy húsz év, mire én is olyan helyzetbe kerültem, hogy napi két órát utaztam, és egyre égetőbbé vált az igényem arra, hogy ne nekem kelljen kitalálnom egy könyvről, tetszeni fog-e vagy sem, hanem a barátaim számoljanak be róluk, mégpedig úgy, hogy ehhez ne kelljen kivárnom, míg személyesen tudunk találkozni. Szóval nagyjából így kezdődött a Moly története immár öt évvel ezelőtt.

A Moly alapítója: Nagy BenceFotó: Hámori Zsófia/Life.hu

Beszélj egy kicsit a számokról: milyen ütemben fejlődött a felhasználói bázis?

Nagyjából egyenletes fejlődésről lehet beszélni, amely körülbelül napi száz új regisztrációt jelent átlagosan. De köztük is vannak, akik egy-egy könyvnél csak az értékelések pontszámára kíváncsiak, és vannak, akiknek az identitásuk részévé vált, hogy ők molyok, és a Facebook helyett is inkább nálunk töltik az idejüket. Éppen ezért valószínűleg a tagok más-más történetet is mesélnek arról, hogy számukra milyen ez a hely.

Ma már több mint 83.000 tagotok van. Hogyan építetted fel a közösséget?

Ebben a közösségben az a leginkább megkapó, hogy nem igazán kellett őket építeni. Az első regisztrálókat persze az én személyes ismerőseim adták, és ha egy-egy könyvesbloggert értesítettem is, hogy ez kiváló terep lehet a számára, a közösség magát kezdte szervezni. Mivel látták, hogy jó kezdeményezésről van szó, értelemszerűen szóltak erről a barátaiknak is, így elég volt a szóbeszéd ahhoz, hogy fejlődjünk.

Irányítható a felület, vagy megy a maga útján? Vagyis mennyire látod át azt, hogy mit írnak, mit töltenek fel a tagok?

A fejlesztésekkel a felmerült igényeket szolgáljuk ki, és elsősorban arra törekszünk, hogy a Moly kellemes hely legyen a könyvet szerető emberek számára. Szükség van néha moderációra, de alapvetően a közösség törekszik a saját békéjének a fenntartására, így egy kis létszámú, önkéntes csapat tudja kezelni a felmerülő problémákat. Ők le is vesznek minden ilyen terhet a vállamról, így tudok a fejlesztéssel és a Moly által betöltött misszióval foglalkozni.

Te magad használod a Molyt? Vagyis a mai napig innen (is) tájékozódsz, hogy mit érdemes olvasni?

Természetes, hogy rendszeresen használom, ugyanakkor mostanában jóval kevesebb időm van olvasni, így elsősorban nem a következő könyvem kiválasztása a cél, sokkal inkább a kapcsolattartás, illetve hogy könyvekkel kapcsolatos érdekes információkhoz jussak.

A felhasználók mekkora hányada személyes ismerősöd, esetleg barátod is?

Könnyű itt barátkozni, mert csupa olyan emberrel találkozhatsz, aki legalább egy dologban hasonlít hozzád: szeret olvasni. Nem is csoda, hogy számos molyos baráti társaság és különféle városokhoz kötődő Moly-klub alakult ki az évek során. De persze rengeteg személyes történet is van, nekem például csaknem fél évig volt lakótársam az egyik önkéntes szerkesztő, mert éppen Budapesthez kötődött az élete, ugyanakkor itt a városban nem volt hol laknia. A későbbi feleségemmel pedig azért futottunk össze annak idején személyesen, hogy az egyik Terry Pratchet-könyv alapján készült film díszletének egy darabját megnézzük, amely most az egyik budapesti kocsma falát díszíti. Aznap este el is jutottunk arra a helyre, viszont a díszletről teljesen megfeledkeztünk, annyira egymásba bolondultunk éppen.

Könyvek és felolvasás a Moly szülinapjánFotó: Hámori Zsófia/Life.hu

Mikor vált az egyszemélyes vállalkozásod többszemélyessé?

Már az elején, legalábbis az első önkénteseket korán felkértem. Az adatbázisunk a semmiből lett az egyik legnagyobb magyar könyves adatbázis, minden információt a tagok töltenek fel, és a rengeteg karbantartási feladatot a szerkesztők szabadidejükben látják el. Nagyjából úgy működik ez, mint a Wikipédia esetén, a lelkesedés a fő mozgatórugója a rendszernek.

Mai formájában az oldal eltartja a csapatot, vagy ez még inkább csak afféle jövedelem-kiegészítésnek jó?

Valójában csak most kezdünk dolgozni azon, hogy a jövőbeli terveink számára meglegyen a financiális alap. A Moly persze megmarad szerelemprojektnek, de a komoly fejlesztésekhez komoly szakértelmet is be kell vonni, és ennek megvan az ára akkor is, ha házon belül képezzük magunkat.

Milyen üzleti terved van: merre szeretnéd fejleszteni az oldalt?

Ez egy remek közösségi tér, ahol a könyves világ sok szereplője otthon érezheti magát, és a kereslet találkozik a kínálattal. Az olvasók, a szerzők, a kiadók és a könyvkereskedők is megtalálhatják a számításukat, és a jövőben tudatosan törekszünk arra, hogy ezek a kapcsolódások létre is jöjjenek köztük. A cél azonban mindvégig az marad majd, hogy legyen egy olyan hely, ahol az emberek megélhetik a könyvek iránti szeretetüket.