Anna Pavlovát elutasították, de nem adta fel: megreformálta a balett műfaját


Ismert tény, hogy azok képesek megváltoztatni a világot, akik nem félnek kilépni a megszokott keretek közül. Kivételes gondolkodók nélkül nem lenne modern tudomány és technológia, a művészetek is megragadtak volna a román korban. És Anna Pavlova nélkül valószínűleg a balett-tánc zsánere is teljesen másképp nézne ki. Ismerd meg a híres táncosnő elképesztő életét, akiben kezdetben mindenki kételkedett!

A reneszánsz Itáliából származó balett a táncművészet egyik legnehezebb válfaja, mely egy törékeny orosz balett táncosnő nélkül elképzelhető, hogy teljesen másképp nézne ki. A műfaj, melyet Timothé Chalamet botrányos kijelentése helyezett most a figyelem középpontjába a 19. században még teljesen más keretek között működött. Példának okáért, sokáig az alacsony, zömök, erős testalkatú volt az eszményi balett-táncos.
Ennél fogva, amikor az 1881. február 12-én született Anna Pavlova vékony testalkatával, hosszú végtagjaival, ívelt bokájával több elutasítás után felvételt nyert a Cári Balettiskolába, társai gúnyolásával és tanárai kételkedésével kellett szembenéznie. A világhírű balerina egy gyerekként látott Csipkerózsika előadáson szeretett bele a balettbe, amitől még fizikai hátrányai sem voltak képesek eltántorítani.
10 éves korától tanult a balettintézetben, ahol szokatlan testalkata miatt társai Seprűnyél, illetve Kis vadóc gúnyneveket aggattak rá.
Amikor viszont letette utolsó vizsgáját és sikert sikerre halmozott, a gúnyos vigyor hamar a kétkedők arcára fagyott. Ugyanis Anna Pavlova rendelkezett valamivel, amivel társai nem: kurázsival és kitartással.
Az egyik, ha nem a világ leghíresebb balerinájának technikája sok kritikát kapott, méghozzá nem is ok nélkül. Kéz- és lábtartása (port de bras) sokszor teljesen hibás volt, gyakran behajlított lábbal táncolt, ugrásai még karrierje csúcsán is hagytak kívánnivalót maguk után. Előadásmódja merőben eltért a korszakban megszokottól, a balett kiforratlanabb, romantikus verzióját testesítette meg.

Anna Pavlova erejét az adta, hogy mozdulatain keresztül kiválóan át tudta adni érzelmeit. Hisz az ember lánya elsajátíthatja a világ legjobb balett-technikáját, ha nem tud érzelmeket átadni, élete végéig háttértáncos marad.
Ez persze nem azt jelentette, hogy Anna Pavlova babérjain üldögélt és amikor csak tudta, ellógta a próbákat. Ellenkezőleg, rengeteget gyakorolt, részint testalkatbéli hiányosságai miatt, ami végül a műfaj úttörőjévé tette. A szigorú napirendnek és napi 15 óra megerőltető edzésnek meg is lett az eredménye, mert hamarosan felfigyeltek tehetségére.
Senki sem fut be puszta tehetségből. A tehetséget Isten adja, a tehetséget pedig munka varázsolja zsenialitássá.
A kor leghíresebb balerináinak szárnya alatt nevelkedett, fő pártfogója pedig Enrico Cechetti volt, aki a mai napig alkalmazott Cechetti-módszert is kiötlötte. A modern, elöl bőrdarabbal megerősített spicc-cipő is Pavlova találmánya volt, aki kezdetben szégyellte is a „csalást”, ám csakhamar a tejes balettvilág ezt használta. A 1900-as évekre a balett legnagyobb feltörekvő csillaga lett, a közönség rajongott érzelemdús művészetéért, Mathilde Kschessinska személyében komoly vetélytársra lelt. (Utóbbi egy botrány keretében még későbbi férjét is megpróbálta besározni, akinek Pavlova sietett a segítségére.)
Anna Pavlova neve szinte összeforrt a Hattyú halála című balettszólótánccal, amit Mikhail Fokine komponált a művésznő számára. A mindössze négyperces darab egy hattyú haláltusáját követi végig, ami akkora sikert aratott, hogy három évtizedes karrierje alatt mintegy 4000 alkalommal adta elő a híres balerina.
Egy anekdota úgy tartja, hogy a balerina azért tudta ilyen hitelesen előadni azt számot, mert nem mehetett hozzá szerelméhez, az előkelő családból származó Viktor Dandréhoz. Ugyanis 1900-es, más források szerint 1904-es megismerkedésükkor szeretők lettek, a viszony hamar szerelemmé szövődött, ám a kor és rangbéli különbségek akadályt vetettek a frigy elé.
A férfivel 1914-ben titokban mégis összeházasodtak, aki felesége menedzserévé lépett elő és világ körüli turnékkal egyengette karrierjét. Anna Pavlova több mint 44 országban lépett fel, ahol valósággal megbolondultak egyedi, semmihez sem fogható érzelmes darabjain. 1909-től kezdve független táncosként népszerűsítette a balettet világszerte, maga II. Vilmos német császár is a rajongója volt, az Ausztrálok vagy Új-Zélandiak róla nevezték el a Pavlova desszertet, de még egy holland tulipánfaj is az ő nevét hordozza.
Az asszony addigra olyan jól keresett, hogy a házaspár egy impozáns palotába költözött London patinás negyedében, ahol kutyák mellett stílszerűen hattyúkat is tartott.
Nem kevesebb, mint 44 országban lépett fel, általa terjedt el az addig csak néhány Európai országban népszerű balett az egész világon. 1927-ben Budapesten is tiszteletét tette, ahol csárdással is megörvendeztette a hazai közönséget. Közben a jótékonykodásról sem feledkezett meg, kórházaknak gyűjtött, árvaházat alapított.

Szomorú tény, hogy alig három évvel később utolérte a végzet, amikor 1930-ban mellhártyagyulladást kapott, amikor órákig egy fűtetlen vonaton rostokoltak télvíz idején. Műtéttel ugyan megmenthették volna a balerina életét, azon az áron, hogy soha többé nem táncolhat. Anna Pavlova balett nélkül azonban nem tudott élni, így január 23-án jobblétre szenderült. Szobalányához intézett utolsó szavai állítólag így hangzottak: „Készítsd elő a hattyújelmezemet!”
Mi lett volna, ha Anna Pavlova megretten és nem csinálja végig a balett-iskolát? Elképzelhető, hogy egy másik, hasonlóan tehetséges táncos hasonló módon megreformálja a zsánert, esetleg teljesen más vágányon halad tovább a balett története. Azonban nem így történt, így egy törékeny lányka megváltoztatta a teljes művészvilágot.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.