Hogyan változnak a szépségideálok Afrikában? Balogh Boglárka újságíró a Törzsek és én című arcképsorozatában a rohamosan eltűnő kultúrákra, és azok egyedülálló értékeire próbálja felhívni a figyelmet.
Mostani munkájában Szabó Csaba grafic designer segítségével saját portréját alakíttatta át 7 különböző afrikai nő vonásaivá, így illusztrálva az egyes törzsek tipikus külső jellemzőit, és hívva fel a figyelmet a népcsoportokat fenyegető kihalás veszélyeire. Az ötlet utazásai során született meg benne, ekkor szembesült ugyanis az őshonos törzseket fenyegető számtalan politikai, környezeti, etnikai problémával, és azzal a feltartóztathatatlan sebességgel, amellyel félő, hogy ezek a különös népek végleg eltűnnek a föld színéről.
Ezek a lenyűgöző portrék nem csak azt mutatják be, hogyan változik a szépség ideálja kultúrkörönként, de bizonyítják azt is, hogy a maguk módján minden ember –
bőrszínre, fajra, vallásra való tekintet nélkül - gyönyörű és megismételhetetlen.
Himba törzs - a vér mint az élet lényege
A félnomád pásztornép Észak-Namíbia és Dél-Angola részén, a Kunene régióban honos, számukat ma 20 000 és 50 000 közé teszik. A törzs egyike azon kevés afrikai bennszülött csoportnak, amelynek sikerült megőriznie eredeti életmódját; tagjai ma is önfenntartóak, és többségük a külvilágtól elszigetelten él. Különös ismertetőjelük a nők bőrének és hajának vörös színe, amit okker, vaj, és illatos, aromás gyanta keverékéből előállított kenőccsel, az úgynevezett otjize-vel érnek el. A kozmetikum nemcsak tisztán tartja a bőrt a hosszú ideig tartó vízhiány esetén, de táplál és véd a rendkívül meleg és száraz időben, valamint tökéletes ellenszer a szúnyog és rovarcsípések kezelésére. Az otjize nemcsak a kívánatos esztétikai himba szépséget szimbolizálja, de
a föld gazdag vörös színét és a vért mint az élet lényegét is.
Turkana törzs - a menyasszony-ártárgyalások hősei
A turkana törzs tagjai félnomád pásztorok, akik északnyugat Kenyában honosak, becsült számuk 855 ezerre tehető. Ebben a társadalomban az állatállománynak (kecske, teve, szamár, zebu) nem csak tej- és hústermelői funkciója van, de ez egyfajta valuta a menyasszony-ártárgyalások és a hozomány esetén is. Nem ritka ugyanis, hogy a törzs férfitagjai poligám életmódot folytatnak, ahol az asszonyok számát az állatok fajtái és a csorda mérete határozzák meg. A turkanak hagyományos öltözéke állatbőrből és kézzel szövött anyagokból áll. A csoport asszonyai - a legtöbb törzzsel ellentétben - nemcsak ágyékukat, de mellüket is elfedik, súlyos gyöngy nyakláncot hordanak, hajuk nagy részét leborotválják, míg a megmaradt tincsekbe gyakran díszeket fűznek.
Mursi törzs - minél nagyobb az ajaktányér, annál jobb!
Etiópia délkeleti részén, a szomáliai határ mellett a Déli Nemzetek, Népek és Emberek Régiójának Omo zónája évszázadok óta hét különálló népcsoportnak, köztük a mursinak ad otthont. Ennek a nomád állattartó etnikumnak a populációjáról nincsenek pontos adatok, számuk legvalószínűbben 4-6 ezer közé tehető.
A mursi nők legendás ajaktányérjaikról híresek, amelyet a lányok 15-16 éves korban kapnak meg - az alsó ajkuk bemetszése után - saját anyjuktól vagy a család női rokonaitól. Kezdetben egy 2 cm átmérőjű falemezt helyeznek az ajakba, majd a seb gyógyulása után ezt évről évre nagyobb tányérra cserélik le.
Minden nő saját maga készíti és díszíti a lemezeket, amiknek átmérője 8 cm-től több mint 20 cm-ig terjedhet. A turisták által is nagyon kedvelt látványosság valódi oka valószínűleg kettős, egyrészt az adott leány haszonállatokban kifejezett értékét jelzi (minél nagyobb tányért lehet a 15-16 éves kislány alsó ajkába belehelyezni súlyosabb károsodás nélkül, annál több jószágot kell jövendőbelijének fizetnie érte), másrészt pedig a múltban így próbálták elkerülni a rabszolgasorsot. Ezenkívül jelentős szexuális szimbólum is, a mursi férfiak számára rendkívül izgató látvány egy nagy tányérral rendelkező törzstag, aki esetleg a szokásos táncos estéik valamelyikén élete társának is választhatja a szerencsést.
Arbore törzs - kopaszra borotvált fejek
Az Arbore törzs kis létszámú, kb. 6500 fős állattenyésztő népcsoport, amelynek tagjai szintén Etiópiában, az Omo-völgy délnyugati részén élnek. Vagyonukat szarvasmarhákban mérik. Rituális táncaikról és énekeikről híresek, amelyekről azt tartják, hogy képesek megakadályozni a negatív energiák áramlását, és a törzs évszázadokig virágozni fog. Az Arbore népcsoport nőtagjai színes nyakláncok sokaságát viselik, a férjezett asszonyok fejükön fekete lepelt hordanak, míg a szüzesség ismertetőjegye a lányok kopaszra borotvált feje.
A törzs eszményi szépségéhez hozzátartozik a test egyfajta csonkítása: késsel ejtett pontok a mellkason és a hason.
Daasanach törzs
A Daasanach egy Etiópia, Kenya és Szudán terültén élő körülbelül 48 ezer főt számláló etnikai csoport. Hagyományosan nomád pásztorok, de az utóbbi ötven év során - miután elvették tőlük kenyai földjeiket - a szarvasmarha, kecske és juh állományuk teljesen megcsappant, így a törzs nagy számban vándorolt át az Omo-völgybe, hogy ott kezdjen új életet.
A helyi szokás szerint a leánygyermek női nemi szervét csonkolják, és az, akinek a csiklóját nem távolították el, soha nem mehet férjhez.
A törzs egyik legjellegzetesebb ismérve azok az egyedi parókák, amiket a nők fonnak bőrből, különböző csecsebecsékből, fából készült gyöngyökből és az üvegpalackok fém kupakjaiból. Ez utóbbi díszítőelemek a legnépszerűbbek, mert nemcsak színpompásak, de járás, munka és tánc közben hangosan csilingelnek is. Egy paróka elkészítése akár hónapokat is igénybe vehet, eddig tart ugyanis a kupakok beszerzése, de a különleges eredmény minden erőfeszítést megér.
Karo tribe
A karo törzs, amely tagjainak száma mindössze 1500-ra tehető, a legkisebb etnikai csoport az Omo- völgyben. A testfestés kultúrájuk szerves részét képezi, ugyanis így különböztetik meg magukat a mellettük élő más törzsektől. A területen fellelhető természetes festékanyagok között megtalálható az okker, fehér kréta, sárga ásványi kőzetek, szén, és porrá zúzott vasérc is. A testüket díszítő minták naponta változnak, az egyszerű csillagok vagy kezdetleges pontok később állati motívumokká - mint például a gyöngytyúk tollazata - formálódhatnak, de akár számtalan kézlenyomat mintáját is ölthetik, amellyel leginkább a törzset és a lábakat díszítik. A divatkedvelő karók golyóstollal, körmökkel, cukorkapapírral és töltényekkel is ékesítik magukat.
Wodaabe törzs
A Wodaabe a Fulani népcsoport egyik alcsoportja. Hagyományosan nomád szarvasmarha-pásztorok és kereskedők a Száhel övezetben, migrációjuk Dél-Nigeren, Nigéria északi részén, Északkelet-Kamerunon, Csádon és a Közép-Afrikai Köztársaságon húzódik. A számuk 45 ezerre tehető. A törzs tagjai szépségükről ismertek: a nők homlokát, száját, állát pontszerű tetoválások, kezeiket pedig geometrikus formák díszítik. Úgy tartják, ezekkel tarthatják távol a rossz szellemeket. A wodaabék bár az iszlám vallást követik, egyszerre szabadosak és követnek bigott szabályokat a párkapcsolatban.
A lányok sorsa hamar eldől, akár már hétéves korukban kijelölhetik, hogy ki lesz a férjük, de házasság előtt ha a nő is és a férfi is független, bármikor létesíthetnek szexuális kapcsolatot, anélkül, hogy ezt bárki is a szemükre vetné.
A legfontosabb dátum a wodaabe naptárban az esős évszak végét jelző szeptemberi ünnep: az úgynevezett Gerewol fesztivál, amelynek legfőbb attrakciója, amikor a házasulandó, festett, kicsinosított férfiak versengenek, hogy megnyerjék maguknak a hajadonokból álló zsűri valamelyik tagját. A tökéletes woodabe férfi nemcsak vékony, magas, vakítóan fehér és szabályos fogsort villant, de a szent állatként tisztelt pásztorgém mozgását imitáló táncot, a Yaaket, órákig képes járni. A kitartás és a szépség jutalma később akár egy egész életre, akár csak egy éjszakára szóló szerelem lehet.