Hans Christian Andersen, bár a XIX. században élt és alkotott, meséit mégis a mai napig ismeri mindenki. A kis gyufaáruslány, A rendíthetetlen ólomkatona, A rút kiskacsa, A kis hableány, A fenyőfa. Ugye ismerős közülük legalább egy? A gyönyörű mesék mögött azonban egy nem túl könnyű írói élet rejtőzik.

Hans Christian Andersen, a dán költő és meseíró 1805. április 2-án született Odense nyomornegyedében egy cipész apa és egy cseléd anya gyermekeként. Édesapja – aki a szegénység ellenére olvasó, sőt a francia felvilágosodás eszméiért rajongó ember volt - korán elhunyt, így a kisfiúnak gyorsan munkába kellett állnia. Dolgozott textilgyárban, dohánygyárban, patikában, ám leginkább az álmodozni szeretett, és nagyon érdekelte a könyvek, történetek csodás világa. Elolvasott mindent, ami csak a keze ügyébe került – szerencséjére apja nem kevés könyvet halmozott fel még életében -, de legjobban Holberg és Shakespeare műveit kedvelte, vallásos édesanyja pedig a Bibliából olvasott fel neki minden este.

Énekes, táncos vagy író?

Tizennégy éves is alig múlt, amikor úgy döntött, hogy maga mögött hagyja lehetőségektől mentes szülővárosát, és Koppenhágába megy, oda, ahol a függetlenség és a vagyon csak egy karnyújtásnyira van. Persze sem a pénz, sem a siker nem hullott az ifjú Andersen ölébe, Eleinte énekelni kezdett egy fiúkórusban, majd a tánccal is megpróbálkozott. Szerencséjére azonban az éneklés és a tánc mellett aktívan írt is, és amikor a Királyi Színház igazgatója elolvasta az egyik művét, úgy döntött, felkarolja. Neki köszönhetően Andersen leérettségizett, majd a koppenhágai egyetem diákja lett. Andersent mindenki szerette, hiszen remekül tudott mesélni és versei is többnyire tetszettek a közönségének. Nem sokkal az egyetem megkezdése után külföldi ösztöndíjat is kapott, így először Németországba utazhatott, majd jött Franciaország, Svájc, Itália. Közben készített útleírásokat és önéletrajzi regényt is, amelyek kifejezetten sikeressé váltak mind hazájában, mind egyéb vidékeken.

Mese mindenkinek

Az igazi áttörést mégis a meseírás hozta meg neki. Az utazgatások után, amikor visszatért Koppenhágába, egy kiadó felkérésére írta meg az első meséit. A koncepció szerint egy sorozatot kellett gyártania, ahol kis füzetecskékben olyan mesék szerepelnek, amelyek amellett, hogy lekötik a gyerekeket, a felnőttek számára is élvezetesek. Andersen pedig nekilátott az írásnak, és majdnem három évtized alatt huszonnégy füzetet töltött meg, százötvenhat történettel.

AndersenForrás: Shutterstock


A kiadványok hatalmas sikert arattak, imádták őket mind a gyerekek, mind a felnőttek. Az érzelmes, sokszor szívszorító mesékben megjelent Andersen egész élete. A gyermekkori nélkülözés A kis gyufaáruslányban, gátlásossága A rút kiskacsában, a reménytelen szerelem A rendíthetetlen ólomkatonában. Bár Andersen sokat utazott, felküzdötte magát a nyomorból, hírességekkel és arisztokratákkal tartotta a kapcsolatot, mégsem volt igazán boldog. Hiányzott az életéből a viszonzott szerelem, ami azonban soha nem adatott meg neki – pedig nőkben és férfiakban egyaránt kereste a társát. Mindhiába.
Végül 1875. augusztus 4-én, hetvenévesen, ünnepelt íróként, számos kitüntetéssel, gazdagon, ismerten, mégis, a lelke legmélyén magányosan hunyt el a nagy meseíró, akinek történeteit még ma is megkönnyezzük.