Ne legyen már az a módi, hogy jó csajokkal csak jó pasik beszélgethetnek

Németh Ágnes

2023.08.27.

A Havervagyot Kéri Csaba azzal a céllal hozta létre, hogy egy olyan közösséget teremtsen, ahol nyitott, kedves és haverkodós fiatalok találkozhatnak egymással. Az első buli 2009. május 31-én volt, azóta a közösség száma elérte a 30.000 főt és szinte minden rendezvény teltházas. Hiánypótló, hisz lehetőséget teremt arra, hogy kilépjenek az emberek az online világból és személyesen ismerkedjenek, haverkodjanak egymással.

A Havervagy olyan, mint egy nagy baráti társaság, ahova jó tartozni. Nagy segítség azoknak, akik egyedül élnek vagy épp nemrég költöztek fel Budapestre és szeretnének barátokra szert tenni, ugyanakkor járnak ide családos emberek is, akik szeretnének kikapcsolódni és jókat beszélgetni. A leggyakoribb program a Klikkmentes buli, ahol 4 fős asztalokhoz sorsolják ki az embereket, akik 30 percig kötetlenül beszélgethetnek egymással, továbbá vannak házibulik, kirándulós programok, előadások, pszichológiai estek, társasjáték estek és tánctanfolyamok is. A Life.hu Kéri Csabával beszélgetett arról, hogy mi ezeknek a rendezvényeknek a legfőbb üzenete, mennyire szólnak társkeresésről illetve mennyire van igény a mai világban arra, hogy idegenekkel haverkodjunk.

Kéri Csaba, a HaverVagy alapítója Forrás: Brummel Gergő

– Hogyan indult a Havervagy, honnan jött az ötlet?

– Annak idején sokat jártam bulizni és sok jófej embert ismertem, ugyanakkor a Sziget fesztivál volt az egyetlen rendezvény, ahol ezek a régi ismerősök összegyűltek, lehetett velük és az ismerőseikkel találkozni, megvolt az a nyitottság, hogy bárkivel szóba lehetetett elegyedni. Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha nem csak évente egyszer lehetne ezt megélni, és abban is biztos voltam, hogy másoknak is lenne erre igénye. Akkoriban volt egy casting ügynökségem, amiből meg tudtam élni, de új kihívásra vágytam. Emlékszem, hogy Friderikusz Sándor könyve nagyon inspirált, ami arról szólt, hogy merni kell csinálni a dolgokat és addig kell csinálni, amíg nem sikerül.

– Mások mit szóltak ehhez az ötlethez?

Sok emberrel leültem, hogy mit gondolnak erről, mindenki elismerte, hogy lenne erre igény, de azt gondolták, hogy nem gondolom én ezt komolyan és úgysem lesz ebből semmi. Engem ez még jobban inspirált, be akartam bizonyítani, hogy tévednek, úgyhogy belevágtam.

– Mi volt a legfőbb nehézség az elején?

– Talán az, hogy a pesti fiatalság egy zárkózottabb közeg olyan értelemben, hogyha van valami, ami már működik, akkor nagyon jönnek, de az új dolgokra mindig csak egy kisebb réteg nyitott, ők viszont csak arra nyitottak. Nagyon sokat köszönhetek azoknak, akik az elején eljöttek, de amikor már nem volt annyira új a Havervagy, ők lemorzsolódtak, viszont mindig jöttek helyettük új emberek. A mai napig az a tendencia, hogy a résztvevők 70-80%-a nem először van a rendezvényeken vagy épp rendszeresen járnak és van 20-30%, aki új.

– Bárki részt vehet a Havervagy programokon?

– Az elején még csak meghívással lehetett jönni, de egy idő után úgy éreztem, hogy nem akarom egy kép alapján eldönteni, hogy ki való ide és ki nem. Nem egy elit klubot akartam létrehozni, hanem olyan jellegű közösséget, mint amilyennel a Szigeten találkoztam. A szellemiség és a cél nagyon megszűri a célközönséget. Azt szoktam mondani, hogy mindenki ide való, akinek szimpatikus, ami itt történik.

– Mi ezeknek a rendezvényeknek a legfőbb üzenete?

A legfőbb üzenet, hogy iszonyú jó dolog azt átélni és megélni, hogy minden egyes ember egyedi, egyszeri és különleges. Én ezt itt tanultam meg.

A mi közösségünk épp attól jó, hogy nem méregetjük egymást, hanem a havert keressük a másikban Forrás: Labancz Viktória

– Mások is próbálkoznak hasonló programokkal, de egyik sem lett túlzottan sikeres. Mi a sikered kulcsa?

– Nekem az volt a szerencsém, hogy sok embert ismertem és volt egy nagyobb mag, akik jöttek, így mindig megvolt a kritikus tömeg. Ráadásul olyan emberek jöttek az első bulikra, akiknek adtak a véleményükre és akkoriban leginkább szájról-szájra terjedt a hírünk, bár ma is ez a legerősebb marketingünk, hogy az emberek ajánlják egymásnak a programokat.

– A mai online fókuszú világban mennyire van igény offline programokra? Mennyire zártak be az emberek attól, hogy egyre inkább otthonról dolgoznak és az interneten ismerkednek?

Én azt látom, hogy ez a virtuális világ nagyon erős, de van egy széles réteg, aki azt éli meg, hogy ez kevés. A like-ok és a kommentek nem nyújtanak igazi élményt és feltöltődést.

– Ez valójában ismerkedős vagy társkereső rendezvény?

– Szó szerint egy ismerkedős rendezvény, ugyanakkor szoktam mondani, hogy ugyanolyan baj lenne, ha nem szólhatna a társkeresésről, mintha csak arról szólna. Örülünk neki, ha a fiúk és lányok egymásra találnak, de ha valakit csak ez érdekel, azt nem szeretjük. Inkább a férfiaknál látjuk, hogy őket csak a szép nők érdeklik, ugyanakkor ha az ember bezárja magát, hogy ő csak a szép csajokkal akar beszélgetni, akkor szűkebb lesz neki is a világ! A lányok nagy része is ismerkedni jön, de ők mégis jól kezelik vagy elfogadják, hogy ezek a rendezvények nem csak erről szólnak.

Több olyan eset van, hogy barátságok szövődnek, baráti társaságok alakulnak ki, vagy épp szakmai kapcsolatok jönnek létre. Szerintem ezért is szeretik ezeket a programokat, mert ez nem kifejezetten egy társkereső program, ezáltal sokkal lazábban lehet ismerkedni.

– Tudsz olyan párokról, akik itt jöttek össze?

– Nekem már az is jó látvány, hogy sokan ismerik egymást a különböző programokról és az emberek beszélgetnek egymással, senki nem ül némán egyedül. Ugyanakkor sokan odajönnek hozzám, hogy itt jöttek össze vagy itt ismerték meg egymást és jó barátok lettek. Amikor még kisebb volt ez a közösség és kivétel nélkül mindenkit ismertem, akkor volt, hogy egy évben hat esküvőre is meghívtak. De biztos vagyok benne, hogy sok olyan esküvő is van, amiről nem tudok.

– Szerinted az introvertált emberek mennyire tudnak itt megnyílni? Nekik nyilván sokkal inkább komfortzónán kívüli egy ilyen rendezvény.

Sokan mondják, hogy rengeteget fejlődtek ebben, mert zárkózottak voltak, itt viszont ki mertek lépni a komfortzónájukból, meg tudtak nyílni és sokkal felszabadultabbak lettek.

– Mi az, ami téged még mindig motivál?

– 14,5 éves a Havervagy, de amikor körbenézek és látom, hogy az emberek jól érzik magukat, beszélgetnek, mosolyognak, az egy megunhatatlan érzés. A jövőben lehet, hogy elkezdünk külön programokat csinálni 30 alattiaknak és az idősebb korosztálynak, de az sem kizárt, hogy külföldre is fogunk terjeszkedni, bár az igazán nagy kihívás lenne.

Ez is érdekelhet: Öt percre érkeznek, órákig maradnak - Élet a levendulák között