2025.11.24.
Ez az édesség egy évszázadon keresztül szedte az áldozatait, de mégsem hagyták abba a fogyasztását. Íme a fagylalt története.
Egy édesség, amely viktoriánus korban jelent meg és a feltörekvő polgárság körében lett népszerű. A fagylalt státuszszimbólumnak számított, csakhogy az édes élvezet nem volt veszélytelen: miközben Európa és Amerika boldogan kanalazta a jeges desszertet, egyre több ember lett rosszul tőle és voltak olyanok is, akik nem élték meg a másnapot.
Forrás: Shutterstock
A fagylalt, mint hidegvérű sorozatgyilkos
1989 nyarán egy amerikai férfi áthívta a barátait vacsorázni, az esemény pedig tragédiába fulladt. A vendégek, miután ettek a citromfagyiból, többen az éjszaka folyamán rosszul lettek és néhányan meg is haltak. Nem ez volt az egyetlen eset: egy évtizedekkel korábbi massachusetts-i ünnepségen például az ananászos jégkrém döntötte le a lábáról a vendégeket. A tünetek ijesztően hasonlítottak az ételmérgezésre, de senki sem tudta, mitől lettek valójában rosszul. Az orvosok először hullaméregre gyanakodtak, egy titokzatos anyagra, ami a kor elmélete szerint a bomló, szerves maradványokból keletkezik. Ahogy a tudomány fejlődött, rájöttek, hogy ez nem egészen így van. De akkor mitől válhatott halálossá a fagyi?
A mikrobiológiai tudás hiányában nem tudták megoldani a rejtélyt
19. század elején a tudomány még gyerekcipőben járt, a mikrobiológia csak elméletként létezett, így a fagylalt élvezete még sokáig oroszrulett maradt. Ha nem is halt bele az ember, kellemetlen egészségügyi tüneteket produkált. Sajnos a kor fejletlensége miatt az orvosok és a vegyészek modern eszközök és módszertanok híján csak találgatások alapján tudtak dolgozni. Voltak, akik a mérgezéses esetekért az aromákat, mások a mesterséges színezékeket, vagy a vaníliát okolták. A vanília olyan népszerű mumus volt, hogy a kor társadalmát vanília-pártiakra és vanília-ellenesekre osztotta és vérre menő vitákat folytattak le róla a kávézókban, de gyakorlati előrelépés nem történt.
A vegyészek, mint bűnbakok
A századfordulóra a vegyészek feltalálták a vanillint, ami töredékébe került a természetes változatának, ezért a cukrászdák előszeretettel cserélték le a vaníliarudakat vanillinra. A vanillint fenyőből vonták ki, ám hamar közellenséggé vált a cukrászdalátogatók szemében, mert arra a következtetésre jutottak, hogy ez okozza a sok rejtélyes halálesetet. Egyes lapok arról cikkeztek, hogy a mesterséges színezékek mindennek az okai, más lapok pedig arról, hogy nem az összetevőkben keresendő a hiba, hanem a cukrászdák munkamódszerében: általános gyakorlat volt, hogy a poharakat és a tányérokat nem mosták el, csak eltörölték, ráadásul a felolvadt fagylaltot újra lefagyasztották, hogy másnap is el tudják adni. Olyan is gyakran előfordult, hogy rozsdás, kopott konyhai eszközöket használtak. A 20. század elejéig kellett várni, hogy ez utóbbi bizonyítást kapjon.
Egy baktérium felfedezése, ami mindent megváltoztatott
A 20. század elején végre kiderült, mi állhatott a háttérben: a tudomány és a technológia fejlődésének hála rájöttek, hogy léteznek baktériumok és így azonosítani tudták Staphylococcus Aureus nevű baktériumtörzset. Ez a kórokozó akkoriban könnyen elszaporodott a megolvadt fagylaltban és az elégtelen higiéniai körülményeknek köszönhetően a toxinjai számos ember haláláért voltak felelősek. A felfedezés, a tisztaságra vonatkozó szabályozások és a hűtési rendszerek bevezetésével sikerült meggátolni az elszaporodását, azért ma már az ételmérgezés veszélye nélkül fagyizhatunk.
