A Netflix thrillere, amiben az unalom ölt – A Vad természet egy szépen becsomagolt kliségyűjtemény

Az első jelenet olyan erős, hogy még most is látom magam előtt: Yosemite ikonikus sziklafala, az El Capitan, napfény, madárcsicsergés, majd… puff! Egy hulla. Leesik. Egyenesen rá a hegymászókra. Én meg ülök a kanapén, kezemben egy kávé és annyit tudok kinyögni: oké Netflix, ez érdekel. Így indított a Vad természet sorozat. 

Vad természet – Netflix-thriller, ami gyönyörűen indul… aztán túrázni küld az unalomba

Szóval a sztori nagyszerűen indult, már-már elhittem, hogy jó lesz. Aztán jött a maradék hat rész. És valahol a második epizód felénél már azon kaptam magam, hogy elmosogattam, kiteregettem, pörgettem a közösségi oldalakat és a sorozat ment tovább... nélkülem. 

Nézzük a történetet!

A Netflix thrillerének középpontjában Kyle Turner (Eric Bana) áll, aki a National Park Service különleges ügynöke – igen, Amerikában ilyen is van. Megbízható, hallgatag, múltbéli tragédiáktól gyötört figura, ahogy azt már megszokhattuk. Mikor az El Capitan sziklafalról lezuhan egy nő, őt küldik Yosemite-ba nyomozni.

Segítőtársa a frissen kinevezett parkőr, Naya Vasquez (Lily Santiago), aki épp új életet kezdene a kisfiával. Van itt gyász, vallás, újrakezdés – és valami rejtélyes, baljós háttér. Legalábbis elvileg. Mert a gyakorlatban egy rejtélyes parkot, egy nyomozást, meg egy lassan csordogáló történetet kapunk, amit gyönyörűen fényképeztek... de ami közben már azon gondolkodtam, hogy mit csinálok másnap. 

És kik csinálták ezt?

A sorozatot Mark L. Smith (igen, A visszatérő és Az éjféli égbolt írója) és Elle Smith készítette – szóval az alapanyag mögött volt kraft. A rendezést Elle Smith és David Slade (Black Mirror: Metalhead) vállalta, tehát tényleg nem gyakornokok csinálták.

A színészekre se lehet panasz:

• Eric Bana végig azt hozza, amit vársz tőle – zárkózott, megtört, férfiasan magányos.
• Lily Santiago (The Walking Dead: World Beyond) kifejezetten jó, él benne valami valóságos, csak sajnos a párbeszédek nem mindig segítik.
• Ott van még Sam Neill is (!!!), mint a parkvezető, aki... nos, nagyon titokzatos.
• Rosemarie DeWitt játssza Turner exfeleségét, Wilson Bethelt, aki természetesen nem szakadt még el teljesen a  volt férétől. 

Szóval a stáb erős, a színészek hozzák a formát. Csak hát a történet… az valahogy nem akar velük tartani.

A táj menti meg az egészet

Ha valami, akkor a képi világ lenyűgöző. A Yosemite Nemzeti Parkban játszódik a történet, de itt jön a csavar: nem is ott forgatták, hanem Kanadában, British Columbiában. Mondjuk nehéz lenne észrevenni, mert a látvány tényleg lélegzetelállító. Minden képkocka olyan, mintha egy háttérkép lenne. Sziklák, fenyők, köd, naplemente, medvék − tökéletes díszlet lenne egy jó thrillerhez. Csak sajnos annak gyenge. A nyomozós szál kiszámítható, a „ki a tettes” típusú rejtélyt már a harmadik részben lehet sejteni, és az epizódok közti ív inkább fárasztó, mint izgalmas.

Én például az első részt is öt részletben néztem meg. Komolyan. Először elkalandoztam. Aztán megéheztem. Később elfelejtettem, hol tartottam. És mire vége lett a résznek, már túl voltam két ebéden és egy telefonhíváson.

És a sztori? Hát, az olyan… lapos

Az alapötletben lenne potenciál: egy fiatal nő halála, rejtélyes múlt, egy természetvédelmi hivatal, ahol mindenki gyanús és közben bejárjuk Amerika legikonikusabb nemzeti parkját. Csakhogy minden fordulat olyan ismerős, minden karaktertípus annyira sablonos, hogy már a CSI: Yosemite cím is megfordult a fejemben.

10/3 – És ezt is csak a fenyőkért

Hiába a csillogó szereplőgárda, a rendezői múlt, a gyönyörű környezet. Ez a sorozat nekem nem adott semmi újat. Nézhető? Persze. Egyszer. De hogy újranézném-e? Nem. Ha lesz második évad? Biztos nem szánok rá újabb hat órát az életemből. Nem azért, mert fáj nézni, hanem mert egyszerűen nem emlékszem rá másnap.