2025.07.18.
Egy német misztikus thriller jelenleg a Netflix legnézettebb filmje. A Téglafal című alkotás azonban egy kihagyott ziccernél és néhány felejthető szereplőnél többet nem tud nyújtani. Kritika.
A Netflix legújabb dobása lehetett volna egyedi és izgalmas, de helyette egy szabadulószobás tucatfilm lett, ami semmi újat nem tud mutatni az elődeihez képest. Az ígéretes alapötlet, a vizuális elemek kreatív használata és a jelenlegi legnépszerűbb német színész sem volt elég hozzá, hogy az egyszer nézhető kategóriánál többé válljon a Téglafal (Brick) című film. A Matthias Schweighöfer főszereplésével készült thrillerben akkora logikai bakik tátonganak, hogy még azok is felhúzzák a szemöldöküket, akik csak háttérzajnak indították el a filmet a főzés mellé. Ezen felül a színészekről nehéz eldönteni, hogy más szabadulószobás filmek szereplőit parodizálják, vagy csak a saját szerepüket nem veszik komolyan. Vigyázat, feldúlt filmkritika következik.
Forrás: IMDb
A Téglafal a Squid Game hullámait próbálta meglovagolni, sikertelenül
Az elmúlt években reformkorát éli a thriller műfaja. Sorra jönnek ki a kiszámíthatatlan, és csavarokkal teli alkotások, amelyek főszereplőinek nemcsak a jelenük konfliktusaival kell megküzdeniük, hanem a múltjuk traumáival is. A Squid Game harmadik évadának lezárásával pedig még jobban megnőtt az igény a szabadulószobákat és élet-halál harcokat bemutató filmekre. A Téglafal az időzítésben nem, de a megvalósításban elvérzett.
Nézzük a történetet:
A film elején egy tipikus Z-generációs házaspár életét követjük nyomon.Tim programozóként éjjel-nappal dolgozik, a barátnője Olivia pedig szabadságra és változatosságra vágyik, miután a kapcsolatuk megfeneklik. A merőben eltérő céljaik oda vezetnek, hogy egy vita után Olivia szakít a párjával, majd elindul, hogy elköltözzön. Az előszobánál tovább azonban nem jut, mert az éjszaka folyamán egy áthatolhatatlan fal vette körül az otthonukat. Az eredetére és a céljára nincs magyarázat, egy dolog biztos csak, hogy Timék internet, víz és térerő nélkül a saját otthonuk foglyai lettek. Egyetlen úton kaphatnak csak segítséget, ha áttörnek a szomszédaikhoz, hogy utána közösen próbáljanak meg kijutni a rejtélyes börtönükből.
Pozitívumok
A film egy helyszínen játszódik végig, gyakorlatilag a másfél órás játékidőből 4 percet töltünk csak a külvilágban, a többi időben egy 2 emeletes társasház lakásaiban barangolunk. Eközben keresztül-kasul bejárjuk a házat az áttört falakon és padlódeszkákon keresztül, és a kamera mindvégig annyira igényesen követi le az eseményeket, és a hibátlan díszletet, hogy a néző is úgy érezheti magát, mint aki csapdába esett a szűk alagutak és szobák dzsungelében. Kezdetben a film még komolyan veszi magát, és egészen pörgős tempót diktál, amíg a szereplők végig próbálják azokat a szabadulási módszereket, amik a tévénézők fejében is felmerülhetnek. Ezután azonban szép lassan elkezd kipukkanni a lufi, amikor a szereplőknek egymással kéne interakcióba lépniük, és megpróbálni kitalálni, hogyan juthatnak ki.
Negatívumok
Sok ember számára szimpatikus lehet, hogy feszesre húzták a játékidőt, ez azonban a Téglafalnak inkább hátránya lett, mint előnye. Szinte semmit nem tudunk meg a fal működéséről, miközben az egész történet attól volt izgalmas, hogy nem egy hétköznapi "bezártak és figyelnek minket" sztorinak indul a történet, hanem egy high-tech kinézetű, sérthetetlen védőfal jelenik meg a ház körül, ami képes alakot váltani, és portált nyitni is akár. Izgalmasan hangzik, és tele van lehetőségekkel. Szerintetek kezdtek ezzel bármit is a készítők?
Néhány céltalan halálesetet leszámítva egyáltalán nem.
A hasonló zsánerfilmekben - mint a Kocka, a Fűrész, vagy éppen a Végtelen útvesztő - a szereplőknek együtt kell dolgoznia, és közösen kell megoldaniuk különböző rejtélyeket, hogy rájöjjenek a megoldásra. Emellett sokszor összeköti őket a múltjuk, vagy a bűnös cselekedeteik. Itt a Téglafalban egy 30 másodperces jelenetet kapunk csak, amiben kiderül, hogy van valami közös az itt lakókban, de ennek a szálnak semmilyen jelentősége nincsen azon kívül, hogy húzzák vele az időt. A film fő parafaktorát, a feltörhetetlen falat pedig bohózat, ahogyan végül kinyitják. Szerintetek logikus gondolkozásra, vagy csapatmunkára volt hozzá szükség?
Dehogyis, elég volt hozzá két unatkozó programozó.
A bezárt szereplők legalább szórakoztatóak voltak ?
A film elején igen. Amíg senkit nem ismertünk meg közelebbről, addig mindenkiben volt potenciál arra, hogy érzelmet tudjon kiváltani belőlünk, vagy a képességeivel a csapat élére tudjon állni és megoldja a téglafal rejtélyét. De végül mindannyian csak feláldozható egydimenziós karakterekké váltak, akik közül senkiért nem aggódhattunk, mert senkit nem kedveltünk meg a másfél órás film alatt. Még a Hunyadi sorozatból megismert Murathan Muslu sem segít ezen a helyzeten.
Forrás: IMDb
A Téglafal nem véletlenül áll a külföldi és a magyar filmoldalakon is 10/5-ös értékelésen, ennél többet nem érdemel. Nem számít emberiség ellen elkövetett bűnnek, de nem is fog már két hét múlva senki emlékezni a tartalmára. Ez a kritika pedig azért festhet le ennyire negatív képet az alkotásról, mert bőven több volt benne ennél, de az alkotói inkább a megúszásra, és az egyszerűségre mentek rá az új dolgok kipróbálása helyett.
