Harc, szerelem, whisky, Outlander: A sorozat, ami megtanít szeretni – Vér a véremből kritika
2025.10.16.
Véget ért az Outlander: Vér a véremből sorozat első évada, ami izgalmasabb volt, mint arra eredetileg számítottunk. Az előzménysorozatnak ugyanis nagyon jónak kellett lennie ahhoz, hogy megugorja az eredeti Outlander-sorozat szintjét. Mégis sikerült neki. Spoileres kritika következik.
Új időszámítás kezdődött augusztus elején az Outlander univerzumában, amikor megjelent az eredeti, Outlander – Az idegen előzménysorozata, a Vér a véremből. A történet az eredeti főszereplők, Claire és Jamie szüleinek történetét meséli el. Mivel az eredeti sorozatból túl sok minden nem derül ki a szülőkről, így mindenképp izgalmasnak ígérkezett a történet, de arra még mi sem számítottunk, hogy ennyire. Az alkotók ez alkalommal is odatették magukat, mind látványban, mind színészi játékban lenyűgöző az Outlander: Vér a véremből. Megnézve az első évadot egyetlen kérdésünk maradt csupán: mit tudnak az Outlander alkotói, amit más producerek nem? Hiszen ez a történelmi romantikus dráma is csak egy a sok közül. Valamiért mégis nézők millióinak szíve dobban egyszerre a Fraser név hallatán.
Forrás: arhiv
Szenvedély, harc és varázslat: ez az Outlander titka
Az Outlander: Vér a véremből sorozatot két részletben tette közzé az HBO Max, ezzel is fokozva az izgalmakat. Míg az első négy részben megismerhettük Jamie és Claire szüleit, illetve szerelmük történetét, addig a későbbi részekben már kaptunk a szokásos harcból, kiszolgáltatottságból és szenvedélyből is, ami az Outlander védjegye.
Ahogy azt az eredeti sorozatnál megszokhattuk, nincs olyan tabutéma, amivel ne merne foglalkozni a sorozat. Legyen szó erőszakról, bántalmazásról, női kiszolgáltatottságról vagy a régi idők kegyetlenségeiről, az Outlander mindent megmutat, és talán éppen ezzel nyerte meg magának a világot.
Forrás: arhiv
Ezen a fronton nem okoz csalódást az előzménysorozat sem: végignézzük, hogy Claire édesanyja, Julia megadja magát a földesúrnak, hogy születendő gyermeke életét védje; betekintést nyerünk a korabeli fenyítési eszközökbe, és annak is szemtanúi vagyunk, hogyan vizsgálták meg az 1700-as években egy nő ártatlanságát. Ellen MacKenzie-t, Jamie édesanyját ugyanis ennek a rendkívül kínos és megalázó vizsgálatnak vetik alá a sorozatban, hogy kiderüljön, szűz-e még.
Az alkotók olyan zseniálisan és érzékenyen mutatják be a vizsgálatot, hogy szinte úgy érezzük, mintha minden nő nőgyógyászati vizsgálatának előképe lenne. Ahogy Ellen fekszik az asztalon, férfiak állnak felette és döntenek sorsáról, abban formát ölt a női sors egyik alapélménye: a kiszolgáltatottságunk a férfiaknak.
De nem csak a brutális és naturalista jelenetekben őszinte a sorozat. Ahogy megszoktuk, a túlfűtött erotikát sem veti meg, amiből a Vér a véremből sorozatban is bőven akad, szerencsére.
Forrás: arhiv
A tökéletes férfi és női ideált alkotta meg az Outlander
Bár az Outlander eredeti sorozata és az előzménye is gyönyörű alkotás, mind képileg, mind a zenéket illetően, ha a történetet nézzük, ez mégiscsak egy történelmi romantikus dráma. Valamitől mégis különlegesebb ez a sorozat, mint a legtöbb kosztümös film és nem a gyönyörű színészektől, a tökéletes castingtól és a skót akcentustól. Hanem attól, amilyen példát mutat.
Jamie és Claire kapcsolata olyan mély, egyedi, szenvedélyes és igazi, amire minden ember vágyik. A két karakter megteremtette a tökéletes férfi és női ideált, a harcias, de érzékeny Jamie-vel és a gondoskodó, de éles eszű Clairrel. A köztük lévő házastársi kapcsolat pedig olyan erős és tiszta, ami manapság már nem divat. A sorozat visszahoz olyan klasszikus értékeket, mint a hűség, a házastársi kapcsolat, a szenvedély, a kitartás vagy a becsület.
Forrás: arhiv
És mielőtt még azt hinnénk, hogy csak a Fraser házaspár ilyen szerencsés, az alkotók minden egyes párral megcsinálták ugyanezt a sorozatban. Az Outlander egy olyan ősi egységet helyez a fókuszba férfi és nő között, amit se tér, se idő nem tud elszakítani. Ami nagyobb mint a szerelem és több, mint ragaszkodás. Ez küldetés, ez szövetség, együtt. Amikor a társunk nemcsak a partnerünk, hanem a másik felünk is, akivel együtt harcolunk, bármi is jön, aki vér a vérünkből.
Az Outlander szuperképessége tehát éppen ez: olyan hitelesen és mélyen tudja ábrázolni a már-már kihalófélben lévő hűséget és az őszinte férfi-női kapcsolódást, hogy elhisszük, ehhez tényleg nem kell ősi, druidavarázslat, sem időutazás. Ehhez csak egy férfi kell és egy nő, akik egymást választják, legyenek bármilyen évszázadban is.
