Színészek, akik ijesztőbbek minden rémnél, de nem a plasztika miatt

A tökéletes Joker, az igazi pszichopata vagy épp maga a megtestesült gonosz. Gyakran szoktuk így jellemezni a színészeket, amikor egy-egy negatív szerepben brillíroznak. Ez azonban sok esetben nemcsak a tehetségüknek köszönhető, hiszen többen is olyan arcvonásokkal és kisugárzással rendelkeznek, amelyek tudat alatt nyugtalanítanak minket. 

Született ijesztő színészek

Vannak olyan sztárok, akiknek a puszta jelenléte elég ahhoz, hogy végigfusson a hideg a hátunkon. Ennek pedig semmi köze ahhoz, hogy valakit csúnyának vagy szépnek látunk-e, hiszen ez az elemi borzongás túlmutat a szimpla egyéni esztétikai határokon. Sokkal inkább azért érezzük őket ijesztőnek, mert az arcukban lakozik valami mélyen baljós, megfoghatatlan vibrálás.

Miért riadunk meg a furcsa arcoktól?

Az emberi agy kifejezetten érzékeny az arcvonások apró eltéréseire. Azt tudjuk, hogy szépnek a tökéletes szimmetriához legközelebb álló embereket látjuk, bár ez nem egyenlő azzal, hogy kihez vonzódunk. No, de kiket tartunk félelmetesnek? Mind felfigyelünk azokra az arcvonásokra, amelyek eltérnek a megszokottól – mint például a túl nagy szemek, a szokatlan áll, kiugró arccsont, vagy éppen a dermedt mosoly. Az evolúciós pszichológia szerint ez a „furcsaságérzékelés” egy ősi védekező mechanizmus, amely segített kiszűrni a veszélyes helyzeteket. Amikor valaki arca vagy gesztusai nem illeszkednek a megszokott mintákba, ösztönösen bizalmatlanok leszünk. Ez a disszonancia pedig a mozivásznon még erőteljesebben hat.

Most nézzük azokat a színészeket, akiknek különleges aurája néha ijesztőbb minden horrorfilmréménél

Zöld Manóként örökre beírta magát a képregényfilmek történetébe, de már jóval korábban is arról volt híres, hogy egyetlen pillantásával képes feszültséget teremteni. Willem Dafoe karizmatikus, mégis démoni arckifejezése szinte természetfeletti hatást kelt. Csoda hát, hogy egyetlen vígjátékban sem láthattuk?

Hatalmas, szúrós szemei és különleges, kissé groteszk arcvonásai miatt sosem lehetett hollywoodi sármőr. Steve Buscemi tehetsége azonban vitathatatlan, és épp az egyedisége tette őt kultikus figurává.

Ő az a színésznő, akinek kisugárzása egyszerre bohém, gótikus és kissé kísérteties. Tündökölhetett Bellatrix Lestrange-ként vagy Szívkirálynőként, Helena Bonham Carter karaktereiben mindig érződik valami nyugtalanító és zavarba ejtő energia, amely csak rá jellemző. Mi nézőként azonban pont ezért imádjuk annyira. 

Hiába voltak hegyes fogai Álmosvölgy fej nélküli lovasaként, nem ezzel, hanem a szinte hipnotikus tekintetével és dermesztő mosolyával hozta ránk a frászt. Christopher Walken egyébként mindegyik szerepében olyan, mintha rejtegetne valami sötét titkot, amire jobb, nem rákérdezni.

A végzet asszonya, akinek smaragd szemei egyszerre csábítanak és fenyegetnek. Eva Greenben van valami megmagyarázhatatlan misztikum, ami miatt soha nem tudjuk, mit gondol vagy mit fog tenni a következő pillanatban. Ennél ijesztőbbet pedig el sem tudunk képzelni.

A legendás Az bohócaként generációk rémálmává vált, de más szerepeiben is magában hordozza azt a groteszk játékosságot, ami egyedülállóvá teszi. Tim Curry arca egyszerre tud rémesen félelmetes és bizarrul komikus lenni, ez a kettősség pedig csak ráerősít arra, hogy bizony ezen a listán ott a helye.

Ezek a színészek nem csúnyák, sőt! Mindegyikük zseniális, karizmatikus és lehengerlő tehetség. Külsejük, tekintetük és mimikájuk is része annak a varázslatnak, ami egyszerre vonzza és taszítja a közönséget. Lehet, hogy néha megborzongunk tőlük, de pont emiatt nyűgöznek le, hiszen ők testesítik meg a filmvászon legszebb paradoxonát: a félelmetesen szép művészetet.