Fellázadtak a filmszakma ellen: 3 színész, akik visszautasították az Oscar-díjat


Van, aki szerint az egész gála csak egy szánalmas húspiac, más pedig inkább klarinétozni ment a díjátadó helyett. Ők azok a legendák, akik szerint jóval többet ér a büszkeségük és a szabadidejük egy aranyozott Oscar-díjnál.

Míg egyesek a lelküket is eladnák egyetlen jelölésért, addig ezek a sztárok kifejezésre adták, hogy magasról tesznek a díjakra. Nézzük meg közelebbről, kik voltak azok a renitensek, akik még a köszönőbeszédüket sem írták meg, mert tudták, hogy úgysem lesznek ott az Oscar-gálán, és egy cseppet sem bánták a dolgot.

1971-ben George C. Scott volt az első színész, aki hivatalosan is visszautasította a díjat, mert az a véleménye, hogy az Oscar-gála csak egy „kéthetes húspiac”. Scott szerint a színészet nem egy versenysport, a filmvászon nem a színészek természetes közege, és mélységesen degradálónak tartotta, hogy kollégáit versenyeztetik egymással. Amikor 1971-ben megnyerte a legjobb színésznek járó díjat a Patton című filmért, ő inkább otthon maradt, a szobrot pedig a producere vette át helyette – amit Scott másnap elegánsan vissza is küldött.

Woody Allen és az Oscar-gála viszonya egy viszonzatlan szerelemhez hasonlít. A zseniális rendező ugyanis évtizedek óta következetesen távol marad a ceremóniától, mert szerinte a díjak koncepciója alapvetően hülyeség. Allen híres mondásai egyike szerint nem tudja elfogadni mások ítéletét: „Ha elhinném nekik, hogy megérdemlem a díjat, akkor azt is el kellene hinnem, amikor azt mondják, hogy nem.” Háromszor ítélték neki az Oscart, egyikre sem ment el. A szobrokat azért megtartotta, miután kipostázták neki.
Azzal indokolta a távolmaradását, hogy a gálák estéjén általában fix fellépése van egy manhattani jazzklubban. Woody Allen pályafutása során mindösszesen egyetlen alkalommal vett részt az Oscar-gálán, amire 2002. március 24-én, a 74. díjátadón került sor. Akkor sem a díj reményében ment, csak New York városa előtt tisztelgett, ugyanis ő vezette fel azt a filmes összeállítást, amely a metropolisz legszebb mozis pillanatait mutatta be. A színpadra lépve a rá jellemző fanyar humorral indított, azt mondta: „Amikor az Akadémia felhívott, pánikba estem. Azt hittem, vissza akarják kérni a szobrokat.”

Paul Newman esete kicsit más, őt ugyanis az esélytelenek nyugalmával maradt otthon. Miután hétszer jelölték és egyszer sem nyert, így már nem is tartotta fontosnak, hogy részt vegyen az Oscar-díj átadókon. Amikor 1987-ben végre megkapta a legjobb színésznek járó díjat A pénz színe című filmért, egyszerűen már nem érdekelte. Saját bevallása szerint olyan volt ez, mint egy gyönyörű nőt üldözni nyolcvan éven át: mire a hölgy végre beadja a derekát, az ember már csak annyit tud mondani, hogy „elnézést, de borzasztóan elfáradtam”. Newman inkább a kanapéról nézte, amint neki ítélik a díjat, és valószínűleg egy pohár jó borral ünnepelte, hogy végre békén hagyják.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.