Az ördög visszatért, de már csak árnyéka önmagának: megnéztük Az ördög Pradát visel 2-t
2026.05.01.
Ez nem az a divatmese, amire emlékszel. Az ördög Pradát visel 2. sokkal ismerősebb és keményebb világot tárt elénk, mint ahogy azt elsőre gondoltuk.
A Batiste márka meghívott minket Az ördög Pradát visel 2. bemutatójára, és ha valami tényleg passzol a Runway kaotikus, rohanó világához, az ez a szárazsampon. Gyors megoldások, instant frissesség és pontosan az a vibe, ami ezt a filmet is áthatja. A különbség csak annyi, hogy míg a külső továbbra is makulátlan, belül már érezhetően repedezik valami. Figyelem, a kritika spoilert tartalmaz!
Forrás: Northfoto
Miranda visszatért, de már nem ugyanaz, mint régen: ilyen lett Az ördög Pradát visel 2.
- Nosztalgikus visszatérés, de jóval sötétebb hangulatban.
- Erős alapötlet, de gyenge mellékszálak.
- Ikonikus karakterek, akik már nem ugyanazok, mint régen.
A hatalmas nosztalgiabomba ellenére ez a film nem egy könnyed visszatérés. Sőt, kifejezetten szíven talált minket, de nem azon a megszokott „limonádé film” módon.
Visszatér a divat nagyágyúja
Húsz év telt el az első rész óta, és ezt a folytatás nem csak megemlíti, hanem konkrétan tematizálja. A divatipar a fast fashion irányába tolódott, a magazinipar pedig szinte teljesen digitalizálódott – a Runway már nem az a nyomtatott nagyhatalom, ami egykor volt, hanem egy online térben vergődő márka, ahol a kattintások számítanak, nem az ízlés vagy a tudás.
Ez a változás az egész film alaphangulatát meghatározza.
Andy Sachs karaktere testesíti meg talán a legjobban ezt a világváltást. Oknyomozó újságíróként látjuk, aki még hisz a klasszikus újságírásban, egészen addig, amíg egy díjátadó közepén, gyakorlatilag egy SMS-ben ki nem rúgják őt és az egész szerkesztőséget. Ez a jelenet nemcsak erős, hanem fájdalmasan aktuális is. A „régi szép idők”, amikről annyit hallani, itt végleg lezárulnak.
Innen vezet vissza az út a Runwayhez, ahol Andy már nem naiv gyakornok, hanem tapasztalt, kissé kiégett szakember. A visszatérése azonban nem diadalmas, inkább már-már kellemetlenül nosztalgikus. Mintha egy régi munkahelyedre mennél vissza, ahol minden ugyanaz, mégis teljesen más.
És akkor ott van Miranda.
Miranda varázsa, mintha elfáradt volna
Ez a film egyik legérdekesebb, de egyben legmegosztóbb döntése. A karakter még mindig éles nyelvű, még mindig jelen van az a bizonyos ördögi stílus, de az a könyörtelen, már-már démoni erő, ami az első részben körüllengte, most visszafogottabb. Meg kell felelni a HR-nek, a kiadó nyomása alatt áll, és láthatóan nehezen alkalmazkodik az új világhoz. Már nem ő diktál, inkább csak próbál lépést tartani. Ez ugyan emberibbé teszi, de közben elvesz a karakter ikonikus súlyából. Olyan lesz, mint egy pórázon tartott pitbull.
A film egyik legerősebb rétege pont ez a változás: hogyan öregednek a hatalmi pozíciók egy gyorsan változó világban. Miranda már nem érinthetetlen, és ez egyszerre tragikus és izgalmas.
Emily karaktere ezzel szemben meglepően komplex lett. A korábbi ambiciózus asszisztensből egy cinikus, kissé eltorzult figurává vált, aki egy tech-milliárdos oldalán próbál érvényesülni – ironikus módon pont azzal a világgal szövetkezve, ami tönkreteszi azt az ipart, amit egykor bálványozott. Az ő szála az egyik legérdekesebb és legaktuálisabb.
Nigel viszont sajnos háttérbe szorul, és bár jelen van, már nem az a szellemes, domináns karakter, akit megszoktunk. És talán ez a film egyik legnagyobb hibája, amit valószínűleg a készítők is megéreztek. A mozi végén ugyan próbálták felhúzni a karaktert, de az már akkor nagyon mélyre süllyedt, csak úgy, mint a nyomatott sajtó.
Az ördög Pradában próbál szexi New York-i lenni
A film egyik nagy erőssége, hogy nem próbálja meg újra eljátszani az első részt. Ez nem egy „ugyanaz pepitában” folytatás. Itt szó van költségcsökkentésről, vállalati átszervezésekről, kattintásvadász tartalomról, és arról, hogy a divat és a média világa már nem az a csillogó álom, ami egykor volt.
Viszont ez a komolyabb hangvétel nem mindig működik. A rendező megpróbált visszatérni a szeretett Szex és New York-sorozathoz – amiben, ugyancsak rendezett – de néhol ez sajnos nevetségessé tette a nagyjátékfilmet. Igen, a vásznon nem mutat jól a hanyag vagy csak „streaminges” kameramunka, a lassú vágások és a sok autós felvétel.
Emiatt a tempó sokszor döcög, a film túl hosszúnak érződik, és bizonyos szálak egyszerűen nem állnak össze. Andy szerelmi története például teljesen felesleges. Egy új karakterrel való románc, ami semmit nem ad hozzá a történethez, inkább csak kizökkenti a nézőt. Konkrétan olyan, mintha csak azért lenne benne, hogy legyen.
Mint mondtuk, technikai szinten is vannak problémák. Az újraélesztéses jelenet például kifejezetten gagyinak hat, és teljesen kilóg a film egyébként viszonylag elegáns világából.
Ugyanakkor a nosztalgia faktor működik. Nagyon is. A visszautalások, a cameók, a ruhák – minden ott van. A film konkrétan egy millenial nosztalgiafürdő, ahol újra látjuk a régi karaktereket, a régi dinamikákat, csak épp egy sokkal fáradtabb, kiábrándultabb verzióban.
A divat továbbra is elképesztő
A látványvilág hozza azt a szintet, amit elvárunk, és néha még túl is teljesíti. Egyes jelenetekben a karakterek több outfitet váltanak, mint amennyit egy átlagos ember egy hónap alatt visel. De a csillogás mögött van valami sötétebb. Ez a film nem csak arról szól, hogy visszatérünk a Runwayhez. Hanem arról, hogy mi maradt abból a világból, amit annyira szerettünk. És a válasz nem mindig szép.
Értékelés 10/9
A hatalmas nosztalgiabomba mellett minket igazán szíven talált a film. Nem azért, mert hibátlan – mert egyáltalán nem az. Hanem, mert mer őszinte. Még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy le kell bontania a saját mítoszát. Ez már nem az a csillogó, pörgős divatmese.
Ez egy történet a változásról, az elmúlásról és arról, hogy néha még a legnagyobb ikonoknak is újra meg kell tanulniuk létezni.
Ezek is érdekelhetnek:
