Müller Péter: "A józanság mosolytalan, és örömtelen"

Az elsőben régóta hiszek. Húsz éves korom óta tudom, hogy elmúlás van, de halál, úgy, ahogy sokan vélik: nincs. Nem a semmiből jöttünk, és nem a semmibe megyünk. Ezt nem könyvekből tanultam, hanem iszonyú szerencsémre megtapasztaltam. Ha nem így történik, szüntelen félnék, a jóba görcsösen kapaszkodtam volna, a bajtól menekülnék, és minden átsuhanó szép és örömteli pillanatomat beárnyékolta volna a szorongás, hogy hány percig, óráig, napig vagy évig az enyém.
Minden tudatmódosító szernek, italnak az oka, hogy a józanság mosolytalan, és örömtelen. Hiányzik belőle a derűs élethez szükséges laza lelki tartás - a hit, hogy az egésznek értelme van.

De, hogy az én számomra mi az, azt még most is keresem. Néha már megvan.