Idefigyeljetek, emberek! Csonka András a Life.hu-n blogol.

Ne ijedjetek meg, nem váltok át verses formára, nem kapott el egy balzsamos, lírai hullám, csak éppen előkaptam egy lemezt kamaszkorom emlékei közül. Egy lemez? Csak úgy általában? Ezt rögtön korrigálnom kell. Egy R-GO lemez! Csupa nagybetűvel, ahogy illik egy ős-R-Go-shoz. Ha még eddig nem derült volna ki, az én gimnáziumi éveim végének bearanyozója a magyar könnyűzenei piacon elsősorban Szikora Robi és együttese volt. Ami nem jelenti azt, hogy a Neotont vagy a Hungáriát ne szerettem volna felettébb, de arra azért emlékszem, hogy az igazi frissességet, az összetéveszthetetlen újszerű stílust akkor az R-GO jelentette nekem. Mikor már épp kezdtünk elszontyolodni végleg, hogy mi lesz a Hungáriával több törzstag távozása után, akkor Robi bejelentette, hogy új bandát alapít, és robbanni fog az egész. Na jó, mit is mondhatott volna? Azt hiszem, a pletykák arról szóltak, hogy ZOO lesz a nevük. Mindenesetre teltek a hetek és nem igazán jöttek a hírek, pláne a dalok. Mígnem egy szép napon a Magyar Televízió akkori könnyűzenei fő-fő műsorában, a Pulzusban végre feltűnt a megújult, átalakított banda, az R-GO. Emlékeszem, az “R-GO, létezem” volt az első dal, amit ott hallottam tőlük, és ez már meg is pecsételte a következő 2-3 évre rajongósorsomat.

Forrás: Csonka András

És elérkezett az első R-GO-val fűszerezett nyár. Miután akkoriban a nyár volt a sikergyanús lemezek megjelenési ideje, így ők is 1983 nyarán robbantottak. Én kétéves korom óta töltöttem a nyári vakációt Siófokon, kis családi vityillónkban, és így ott is kialakult a baráti köröm, az ott nyaraló, egyébként pesti fiúkból, lányokból. Elég hamar közös nevezőre jutottunk abban, hogy ez a zene bejön nekünk. Egyre többet cipeltük ki a kazettás magnót a stégre, úgyhogy pár hét alatt már fel is léphettünk volna, a számokat kívülről fújtuk. Ezzel indult közös rajongásunk.

Forrás: Csonka András

Ami egy igazi, krimibe illő kis bűncselekménysorozattá fajult később. Na, azért nem kell gyilkolászásra gondolni. Mindössze arról van szó, hogy kiderült egyik balatoni lány rajongótársunkról, Sz. Ágiról, hogy az egyik ismerőse abban a stúdióban dolgozik, ahol az R-GO lemezek zenei felvétele zajlik. Úgy éreztük, nem bírjuk kivárni a következő nyári lemezmegjelenést, így Ágit feltüzeltük, hogy próbálja meg a ismerőse segítségével valahogy kimásoltatni és kilopni a stúdióból a már elkészült anyagot. Ági valóban fanatikus volt, nem ijedt meg a feladatban rejlő veszélyektől és teljesítette azt. Így aztán még senki egy hangot nem hallott az új lemezből, amikor mi már kazettán sokszorosítottuk egymás között. Pár héttel a hivatalos megjelenés előtt a szövegek nagy részét is tudtuk már kívülről. Persze ebben nagy segítségünkre volt a közös jegyzetelés, mivel a Balatonra érkezésünk első napjaiban körülültük a kazettás magnót, és kis spirálfüzetünkbe lejegyeztük a dalok szövegét, ami Szikora Robi sajátságos énektechnikájának köszönhetően nem mindig volt tisztán érthető. A nyári balatoni turnékon természetesen ott csápoltunk az első sorokban, és nekünk már semmi sem volt új, mindent kívülről fújtunk.

Forrás: Csonka András

Mi a szolidabb rajongók közé tartoztunk, tehát nem ácsorogtunk koncert után a művészbejárónál, így aztán tulajdonképpen egyetlen közös képem sincs Szikorával abból az időből. Sőt! Az első személyes találkozás is csak 1998-ban történt, amikor az ős-R-GO már régesrégen feloszlott, én is már 8 éve színészként működtem. Az ember valahogy nem szűnik meg rajongónak lenni akkor sem, amikor esetleg már kollégaként is tekinthet egykori bálványára. Így vagyok Csepregi Évával is, és persze Robival. Már felnőttem, a show-bizniszben dolgozom jó pár éve, lemezeim jelentek meg, de ha velük találkozom, a régi érzések fognak el. A második lemezemen, amelynek szintén ifj. Malek Miklós volt a zenei vezetője, feldolgoztuk a legendás R-GO-slágert, a "Szeretlek is, meg nem is"-t. Különleges módon, csak énekhangra hangszerelve, 5 szólamban. Egy nap épp a Magyar Rádióból jöttem ki, és a parkolóban próbáltam megközelíteni a kocsimat, amikor egy másik kocsi mellől odalépett hozzám Szikora, akivel addig soha, egyetlen egyszer sem találkoztam személyesen. Elmondta, hogy hallotta a dala feldolgozását, és csak annyit szeretne mondani, hogy szerinte ez a valaha készült legjobb R-GO-feldolgozás. El tudjátok képzelni, mit jelentett ez akkor nekem? Mindez még fokozódott, mivel a TV2 Kifutó című műsorának házigazdájaként riportot készítettem a komplett zenekarral, akik a feloszlásuk után 10 évvel a Kisstadion-béli koncertre készültek. Természetesen a komplett balatoni bandánk megjelent a jeles eseményen. Mint kamszkorunkban, úgy csápoltunk, táncoltunk akkor is.

A dolognak csak egy szépséghibája van. Azóta megint eltelt 16 év! Jaj, neeeeeeee!
Viszont az meg klassz, hogy "itt van a nyár, na végre már..." :-)