Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat – és talán az életedet is. Olvasd el a Life.hu-n, és hagyd magadban megérni. Heti útravaló – 214. rész. 

Pokolban lenni nem azt jelenti, hogy megfizetek a bűneimért, hanem azt, hogy nem tudok tőlük megszabadulni. 

Ez az odakötöttség az oka a legtöbb szenvedésnek. Hogy vágyódunk az aranyra, mely ott van a forró olajjal teli edényben, s hiába égeti a kezünket és fáj – az aranyat nem eresztjük, mert kell nekünk. És nyúlunk érte, újra és újra, mert kell, és közben fáj, és mégis kell, és nem vesszük észre, hogy amíg kell, addig fájni is fog. 

Forrás: Thinkstock

Mérhetetlen erővel ragaszkodunk a hibáinkhoz, mert éltet a vágy, a sóvárgás és a megszokás, és az a tévedés, hogy egyszer mégiscsak elérjük a célt – és soha! A legnehezebb magunkat megváltoztatni. 

Szokásainkról leszokni, s új emberré válni. Ha sikerül, azt mondjuk rá, „újjászülettünk”, s ez tényleg így van. Valaki meghal bennünk, s valaki újjászületik. Meghal az ostoba, s megszületik a bölcs. Meghal a rossz, s megszületik a jó. Meghal a boldogtalan, s megszületik a boldog. Minden jó fordulat az életünkben egy kis halál és egy kis feltámadás.