Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat – és talán az életedet is. Olvasd el a Life.hu-n, és hagyd magadban megérni. Heti útravaló – 309. rész.
Amikor gyermekkorunkban borzongva felfedezzük, hogy nem emberek, hanem férfiak vagy nők vagyunk, olyan titokzatos, sóvárgó és ijesztő láng gyullad ki bennünk, melyet soha sem sikerül eloltani.
Örökké perzsel és ég – gyújtani és gyulladni akar. Emlékszel, hogyan fedezted fel a saját és a másik nemű gyerek pici nemi szervét? Emlékszel, mit éreztél, amikor fiú vagy lány lettél?
Emlékszel az első kéjre? Ezt a misztériumot éled ma is.
Ébredő nemiségével az ember egy részegítő örvény állapotába kerül, rájön, hogy fél ember, és sóvárogva keresi a másik felét. És ha megtalálja, újra és újra kénytelen elveszíteni. Boldog szerelem nincsen, csak villanásnyi ideig, mert a testi lét mulandó, és a szerelem azt hiszi, hogy örök. Itt, a földön, ha találunk is valakit, el kell veszteni, még az ifjúságunkat, az egészségünket, a testünket és az életünket is. A szerelem előhírnöke az isteni öröklétnek. Olyan, mintha egy vak látóvá válna egy villanásnyi ideig, és utána sötétben élne megint. De ezalatt a pár pillanat alatt megtudta, hogy milyen csodában él. És tapogat tovább.